A messianisztikus politikai vezetőbe vetett hit a monarchikus uralkodók isteni elrendeltetéséhez hasonló kultusszal jár, kiiktatva a politikai ellenfelek, a politikai párbeszéd és a kritika lehetőségét is. A kvázi-vallásos rajongás ugyanakkor hisztérikus reakciókká alakíthat politikai identitásokat, és a politikai ellenfélben „démoni”, „sátáni”, „ördögi” ellenségképet lát.
Sokaknak továbbra is a múzeumi kiállítások, színházi előadások, koncertek nyújtják a legelemibb és legemberibb élményt, ezek létrehozása és biztosítása, fenntartása pedig nagyrészt a bölcsészettudomány eredménye – írja T. Szabó Csaba ókortörténész.
– Kérdezd meg a pasidat, gondol-e a Római Birodalomra! – ezzel az ártatlannak tűnő Instagram-poszttal kezdődött a parázs vita, amibe mára komoly ókortörténészek, klasszika-filológusok és aktivisták is beszálltak. De mi köze ehhez Donna Zuckerbergnek?
Az ókorban még szorosan összetartozott a vallás és a szexualitás, mára viszont az ilyen vallási irányzatokat a társadalom kirekeszti és megbélyegzi. Hogyan száműzték a szexet a templomból a hálószobába?
Nemrég szenzációként robbant a hír: valódiak lehetnek a 18. században megtalált érmék, ami azt jelentené, hogy a mai Románia területén élt egy önjelölt római császár, akiről nem tud a történettudomány. A hangzatos elmélet azonban sajnos ezer sebből vérzik.