Az 1944. október 10-én végrehajtott csoportos kivégzés szélsőséges, bár nem egyedülálló példája annak, hogyan érintette a totális háború a falujukban gyanútlanul éldegélő magyar földműves családokat. Ma minden jel arra mutat, hogy 14 ember halálával járó megtorlás indulati alapon elkövetett, világos cél nélküli háborús bűncselekmény volt.
1943-ban ezen a napon, január 12-én szenvedett súlyos veszteségeket a Magyar 2. hadsereg a Don-kanyarban. Egyetlen döntés változtatta meg magyar katonák tízezreinek sorsát; most egy frissen fellelt szovjet forrás alapján egészen konkrét elképzelést alkothatunk arról, hogy milyen lett volna egy „másik” doni katasztrófa.
A főváros 1944-1945-ös ostromának nehezen feltárható fejezete a Vörös Hadsereg oldalán harcoló Budai Önkéntes Ezred története. Vajon tényleg erkölcsi kötelességből vették fel a harcot a fasizmus ellen az átállt magyarok, vagy árulók voltak, akiknek kezéhez a sajátjaik vére tapad?
Az talán köztudott, hogy a mesterlövész beosztású katonák a második világháború hadszíntereinek ikonikus harcosai voltak, akik már saját korukban, bajtársaik körében is tekintéllyel rendelkeztek. Az viszont jóval kevésbé ismert tény, hogy a német és szovjet mesterlövészek Budapest 1944-1945-ös ostromából is kivették a részüket.
A közelmúltban egymás után kutathatóvá váló hadműveleti jelentések szerint a szovjet katonák által a magyar fővárosban elkövetett rémségek nem felső parancsra végrehajtott erőszakos megtorlások voltak, hanem alulról szerveződő köztörvényes bűncselekmények, amik a Vörös Hadsereget is nehéz helyzetbe hozták: a felbomló fegyelem sok esetben már a szovjet hatóságokat és a hadsereget akadályozta.