A meg nem történt doni katasztrófa

Dogmává merevedett közhely, hogy a történelemben nincsen „ha”. Olykor megesik azonban, hogy a történeti források puszta létükből fakadóan összeférhetetlenné válnak ezzel a kinyilatkoztatással. A magyarság generációkon átívelő, széles rétegét érintő traumája, a doni katasztrófa kapcsán is feltehető a kérdés: mi lett volna, ha? Egy frissen fellelt szovjet forrás alapján ugyanis egészen konkrét elképzelésünk lehet arról, milyen lett volna egy „másik” doni katasztrófa. Az, ami végül sosem történt meg, és ez idáig a történelem homályába veszett.

Magyarország a második világháború kirobbanásától kezdve Németország szövetségesének számított. Bár ebben a szövetségi rendszerben Magyarország politikai céljai a területi revízióra irányultak (és ebből fakadóan a környező országokkal voltak jelentős érdekütközések), a hadak útja 1941-ben mégis a Szovjetunió belsejébe vezetett. A magyarok számára kijelölt arcvonalszakasz 1942-ben már az egykor Tanaisznak hívott folyó vonala volt – modern neve talán többeknek ismerős: Don. Az itt tomboló véres és kegyetlen harcok 1942 folyamán komolyan megviselték a magyar 2. hadsereget, a hideg beköszöntével pedig feltartóztathatatlanul közeledett sorsának beteljesülése, a doni katasztrófa .

Kirill Szemjonovics Moszkalenko altábornagy, a szovjet 40. hadsereg parancsnokának emlékirataiban az szerepel, hogy a doni katasztrófát hosszas tervezés előzte meg szovjet részről: „a 40. hadsereg támadásával kapcsolatos elképzelések tehát a Voronyezsi Front egész bal szárnyával végrehajtandó hadművelet tervévé terebélyesedtek.” Moszkalenko altábornagy emlékirataiban ugyanakkor kevés részlet található arról, pontosan milyen is lett volna az „eredeti” támadás, amit csak a 40. hadsereg hajtott volna végre a magyarok ellen. Olyan szándék is vélelmezhető, mintha Moszkalenko altábornagy azt a látszatot akarná kelteni, hogy az eredeti terv és a később megvalósult esemény között szerves fejlődés történt, holott ez a most talált forrás alapján nem igaz. Annak minden esetre hitelt adhatunk, hogy maga a támadás az ő kezdeményezésére került napirendre: 1942. november 20-a körül személyesen hívta fel Sztálint, hogy javaslatot tegyen egy 40. hadsereg által végrehajtandó támadásra. Sztálin két óra gondolkodás után visszahívta Moszkalenkót, és engedélyt adott a hadművelet végrehajtására.