A rendkívül törékeny, kizárólag elektronokból álló Wigner-kristályban az elektronok olyanok, mint a bezárt hullámok. Valódi áttörés, hogy először sikerült két dimenzióban megfigyelni és megmérni ezt a kvantum-fázisátalakulást – mondta Zaránd Gergely elméleti fizikus, a Nature-ben megjelent tanulmány társszerzője.
A Nobel-díjas magyar fizikus csaknem 90 éves elméletére újszerű kísérleti módszerrel először sikerült közvetlen bizonyítékot szerezni, ráadásul két független kutatócsoportnak. Mi készteti arra az elektronokat, hogy mozdulatlanná merevedve rácsba rendeződjenek?
Hogyan zajlik az életkutatás a Jezero-kráterben? Mit keres a Csurong marsradarja? Mire jó egy neutrínódetektor az Antarktisz jege alatt? Kun Emma és Molnár László csillagászokkal és állandó szerzőnkkel, Tóth Andrással indul a Qubit csillagászati és űrkutatási podcastsorozata.
Az elektronok változatos kötési technikája határozza meg az anyagok halmazállapotát, színét, sűrűségét, keménységét és még hosszan sorolhatnánk. Honnan ez a sokoldalúság, hogyan alapozza ezt meg az elektronok látszólag oly egyszerű felépítése?
Meddig terjed a valóság, hol veszi át helyét a látszat, saját fantáziánk vagy valamilyen elméleti konstrukció? Ez a kérdés különösen fontossá válik, amikor a mikrovilág titkait kutatjuk, mert ennek a világnak a józan ész által sokszor nem értett paradoxonjai onnan származnak, hogy elvéthetjük a valóság és képzelet között húzódó határvonalat.
A kvantummechanika átírja a mozgások fogalmát, amit mindennapi gondolkodásunk igen nehezen fogad be, nagyobb feladat ez neki, mint a középkori embernek felfogni Kopernikusz tanait. Még fizikusok között is folyik a vita a kvantumelmélet matematikai formulái mögött meghúzódó fizikai valóság értelmezéséről.
A gyengének nevezett kölcsönhatás szerényen hangzó neve ellenére kulcsszerepet játszik univerzumunk felépítésében: nélküle a világegyetem egyetlen hatalmas fekete lyuk lenne.