Az elektronok változatos kötési technikája határozza meg az anyagok halmazállapotát, színét, sűrűségét, keménységét és még hosszan sorolhatnánk. Honnan ez a sokoldalúság, hogyan alapozza ezt meg az elektronok látszólag oly egyszerű felépítése?
Meddig terjed a valóság, hol veszi át helyét a látszat, saját fantáziánk vagy valamilyen elméleti konstrukció? Ez a kérdés különösen fontossá válik, amikor a mikrovilág titkait kutatjuk, mert ennek a világnak a józan ész által sokszor nem értett paradoxonjai onnan származnak, hogy elvéthetjük a valóság és képzelet között húzódó határvonalat.
A kvantummechanika átírja a mozgások fogalmát, amit mindennapi gondolkodásunk igen nehezen fogad be, nagyobb feladat ez neki, mint a középkori embernek felfogni Kopernikusz tanait. Még fizikusok között is folyik a vita a kvantumelmélet matematikai formulái mögött meghúzódó fizikai valóság értelmezéséről.
A gyengének nevezett kölcsönhatás szerényen hangzó neve ellenére kulcsszerepet játszik univerzumunk felépítésében: nélküle a világegyetem egyetlen hatalmas fekete lyuk lenne.