Frank Herbert 1965-ös regénye mára popkulturális jelenséggé vált, azt viszont kevesen tudják, hogy az eredeti történetet egy Oregonban folytatott tudományos kísérletsorozat inspirálta, amelynek a szerző is szemtanúja volt.
Két évig dolgoztak a szürreális filmjeiről ismert Alejandro Jodorowsky eposzi Dűne-adaptációján, de Hollywoodnak túl merész volt a projekt. Pedig minden adott volt hozzá egy igazi klasszikushoz: a főbb szerepeket Salvador Dalí, Mick Jagger és Orson Welles játszotta volna, a filmzenéről a Pink Floyd gondoskodott. Úgy tartják, ha nincs ez a projekt, a Star Wars, az Alien és a cyberpunk sem született volna meg.
Frank Herbert regényeit és David Lynch mozifilmjét táblás társasjátékként, kártya- és szerepjátékként, valamint videójátékként is feldolgozták – inkább kevesebb, mint több sikerrel. A Dűne-univerzumban játszódó első társasjáték-adaptáció 1979-ben jelent meg, és legalább három új játék készül.
Haikuként indult, végül több ezer oldalas regényfolyammá vált a Dűne – a regény, amit a science fiction egyik legjobb, legkomplexebb művének tartanak. A már Herbert életében klasszikussá vált könyv egyszerre merít a zen buddhizmusból, a kereszténységből, az indián hitvilágból és az ötvenes évek hidegháborús szorongásából.