Úgy pörög a galaxisunk szupernehéz fekete lyuka, mintha nem lenne holnap
Mesterséges intelligenciával folytatott vizsgálat tárta fel, hogy a maximális lehetséges sebesség 80-90 százalékával forog a galaxisunk középpontjában található Sagittarius A*.
Mesterséges intelligenciával folytatott vizsgálat tárta fel, hogy a maximális lehetséges sebesség 80-90 százalékával forog a galaxisunk középpontjában található Sagittarius A*.
A Hubble űrtávcső 20 év alatt gyűjtött adatai kellettek hozzá, de úgy néz ki, kutatók végre tényleg találtak egy még a fekete lyukak között is titokzatosnak számító objektumot. Az Omega Centauri gömbhalmazban rejtőző égitest a galaxisok középpontjában található szupermasszív fekete lyukak születéséről is mesélhet.
A szimulációt az amerikai űrügynökség két kutatója szuperszámítógéppel rakta össze. Jeremy Schnittman szerint ha választhatunk, inkább egy szupermasszív fekete lyuk faljon föl minket.
Csillagászok és informatikusok mesterséges intelligencia segítségével, mindössze egyetlen villódzó pixelből rekonstruálták a Tejútrendszer központi szupermasszív fekete lyukát körülvevő gázfelhő felvillanását.
A Sagittarius A* 6 millió évvel ezelőtti energiakitörése több száz, 5-10 fényév hosszúságú húrból álló hálózatot hozott létre.
Az asztrofizikusok eddig úgy tartották, hogy a szupermasszív fekete lyukak a galaxisok ütközésekor jönnek létre, méretük pedig a találkozó kozmikus objektumok méretének függvénye. A 820 ezer fényévre található Leo I nevű törpegalaxis megfigyelése azonban valami egész mást mutat.
Az ismert univerzum eddigi legidősebb ilyen objektuma 365-ször nagyobb mint a Tejútrendszer közepén található, 4 millió naptömegű Sagittarius A*.