Egy törpegalaxis közepén felfedezett szupermasszív fekete lyuk felülírja az eddigi csillagászati elméleteket
Az 1950-ben, a Földtől 820 ezer fényév távolságban az Oroszlán csillagképben felfedezett, UGC 5470 lajstromú Leo I az egyik legismertebb törpe szferoidális galaxis. A Tejútrendszerhez vagy az Androméda-ködhöz hasonló nagyobb rendszerek körül keringő objektumok a csillagászat jelenlegi állása szerint az univerzum leggyakoribb galaxistípusai. Rendkívül alacsony felületi fényességük miatt azonban nehezen felfedezhetők. Az ilyen törpegalaxisokban kialakulásuk után nem sokkal leállt a csillagképződés, a nagyobb galaxisok ugyanis a fiatal csillagokkal együtt a gázokat is elszívták belőlük, javarészt csak a sötét anyagot hagyva hátra.
A 100 ezer fényév kiterjedésű Tejútrendszer mellett a maga 2 ezer fényéves legnagyobb átmérőjével szó szerint eltörpülő Leo I-ről a csillagászok eddig úgy tartották, hogy a Napénál 15-30 milliószor nagyobb tömegét zömmel a sötét anyag adja.
Az austini Texas Egyetem csillagászati intézetének María José Bustamante vezetett kutatócsoportja a napokban azzal állt elő, hogy számításaik szerint a Leo I középpontjában egy 3 millió naptömegű szupermasszív fekete lyuk található, sötét anyagnak viszont nincs nyoma. A kozmikus objektum ugyanakkor hatalmas, alig 25 százalékkal kisebb, mint a Tejútrendszer centrumában Sagittarius A* néven feltételezett gigantikus fekete lyuk.
Az Astrophysical Journal folyóiratban december 1-én publikált tanulmányban részletezett felfedezés felülírja azt az eddig elfogadott elképzelést, amely szerint a szupermasszív fekete lyukak a galaxisok ütközése során keletkeznek, méretük pedig az ütköző galaxisok méretének függvénye.
A Space.com ismertetése szerint a csillagászok a Texas Egyetem McDonald Obszervatóriumában működő, a németországi Max Planck Intézet kutatóival közösen fejlesztett Virus-W nevű speciális spektrográffal szerették volna felmérni a feltételezett sötét anyag mennyiségét a Leo I-ben.
A korábbiaknál nagyságrendekkel részletesebb és precízebb, a törpegalaxis mélyebb rétegeit feltáró megfigyelések adatai alapján a kutatók szuperszámítógépes modellekkel szimulálták a Leo I szerkezetét, összetételét és működését. Az eredményre egyelőre nem találtak magyarázatot, de úgy vélik nem zárható ki a sötét anyag szerepe sem, ám erről a további megfigyelések árulhatnak el többet.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: