Bár Ausztráliában a ragadozómadarakat a „sebezhető” kategóriába sorolják, egy friss kutatás szerint nagyobb a baj, mint eddig hitték: a rókahéják az egykori élőhelyeik egyharmadáról teljesen eltűntek, a terület további 30 százalékán pedig már alig fordulnak elő.
A bozóttüzek és a hozzájuk hasonló, előre nem látható természeti katasztrófák súlyos veszélybe sodorták a koalák fennmaradását, a fogságban tartott és kisebb területeken vadon élő állatok körében pedig meg kell előzni a beltenyészet kialakulását. Az állatoktól gyűjtött spermaminták fagyasztása mérföldkő lehet a megőrzési programban.
Egy friss kutatás szerint a teknősök hallása időszakosan romlott, miután erősebb zajnak tették ki őket. Volt olyan példány, amelynek húsz perc után már helyreállt a hallása, de akadt olyan is, amelyik napokon át rosszul hallott, ez pedig természetes körülmények között az állat vesztét is okozhatja.
Meghozta a gyümölcsét az amerikai vadvédelem elmúlt 35 évben végzett munkája: többé nem számít veszélyeztetettnek Vermont államban az Egyesült Államok jelképeként is ismert rétisas. Bár a vermonti vadvédelem vezetője mérföldkőnek nevezte az eredményt, a frissített listára néhány új faj is felkerült.
A világ ismert szitakötőfajainak 16 százalékát fenyegeti kihalás, az ok a vizes élőhelyek és az esőerdők pusztulása. A biológusok attól tartanak, hogy még ennél is nagyobb a baj: ahogy egyre több faj kerül veszélybe, az egész ökoszisztéma összedőlhet.