Aprópénz van a magyar kosárlabdában a focihoz képest

Hiába zárta a csapatokat működtető cégek többsége pozitív pénzügyi eredménnyel az évet, az egyszeri nagyobb összegű befizetések nélkül, pusztán a piaci bevételekre alapozva, a klubok jelenlegi működése fenntarthatatlan lenne. Beleástuk magunkat a magyar férfi kosárlabda csapatok gazdálkodásába. Mutatjuk mit találtunk!

A magyar férfi kosárlabda NB1 2016/17-es idényében szereplő 14 klub közül 12 csapat gazdálkodásával tudtunk érdemben foglalkozni. A bajnokság 11. helyezettjéről, az Atomerőmű SE csapatáról nem találtunk olyan adatokat, amelyeket felhasználhattunk volna az elemzésünk során, így a Atomerőmű nem szerepel az elemzésekben. A kosárcsapat ugyanis az Atomerőmű Sportegyesület Paks egyik szakosztálya és az anyaegyesület beszámolójában külön nem részletezi a kosárlabdacsapat gazdasági adatait. A 13. helyezett Vasasnak sem tudtunk érdemben foglalkozni a beszámolójával, habár a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének (MKOSZ) a honlapján is fel van tüntetve a VASAS-Pasarét Férfi Kosárlabda Kft neve, a beszámolóban közölt adatokból viszont úgy éreztük, hogy a 66 milliós költségvetés (12 milliós személyi jellegű ráfordítás) nem biztos, hogy teljesen tükrözi az NB1-es felnőtt csapat működtetését. A többi csapat elemzésénél elsősorban az üzemeltető cég beszámolójában, illetve a sportegyesületi beszámolóban megtalálható adatokból dolgoztunk.

Ha összehasonlítjuk azokat a csapatokat, amelyek szerepeltek a 2015/16 és a 2016/17-es idényben (az Atomerőmű adatai nincsenek benne) is a bajnokságban -tehát 12 csapat- akkor elmondhatjuk, hogy a csapatok 2016-os költségvetése nyolc százalékkal haladta meg a 2015-ös évét. Nyolc klub gazdálkodott több pénzből 2016-ban az előző évhez képest. Két klubnak, a Körmendnek és a Székesfehérvárnak jelentősen emelkedett a költségvetése, előbbinek közel 95 millióval (48%-kal), míg utóbbinak 86 millióval (36%-kal). Arányaiban a legnagyobb csökkenést a Szombathely szenvedte el, a Falco 11 százalékkal (28 millió) gazdálkodott kevesebből, mint 2015-ben. Összeg tekintetében pedig a Szolnok volt, amelyik csapat kevesebből gazdálkodott, nagyjából 40 millió forinttal (5%) kellett kevesebb 2016-ban, mint egy évvel korábban. A Kecskemét és a Kaposvár is kevesebb pénzből gazdálkodott 2016-ban, de csak minimális, 1-2%-os volt az eltérés.

Az NB1-es klubok költségvetése

A következőképpen becsültük meg a teljes költségvetést: összeadtuk a különböző bevételeket majd ebből levontuk a mérleg szerinti eredményt.

A 12 klub átlagosan 256 millió forintból gazdálkodott 2016-ban, ami 14 százaléka egy átlagos NB1-es labdarúgó klubok gazdálkodásának. A mezőnyből kiemelkedik a Szolnoki Olaj, amely ennek az összegnek a háromszorosát emésztette fel.

A grafikonon szemet szúró a Szolnok fölénye, így legalább akkora negatív meglepetés a klub 5. helyezése, mint a labdarúgásban a Ferencváros helyezése. Hogy a székesfehérváriak állhattak fel a dobogó legfelső fokára, akik gazdaságilag a második legerősebb klub nem akkora meglepetés, mint a szombathelyiek ezüstérme, akik a hatodik helyen vannak a gazdasági erősorrendet figyelembe véve. De anyagi lehetőségeihez képest a Szeged kilencedik helye is bravúrosnak mondható. A Jászberénynél nem egy gazdasági szervezet, hanem a sportegyesület (Jászberényi Kosárlabda Sportegyesület) beszámolójában található adatokkal számoltunk.

A bajnokcsapat

Tételesen megvizsgálva a bajnok Alba Fehérvár költségvetését, elmondhatjuk, hogy a klasszikus árbevétel (pl.: jegybevétel, reklámbevétel, tévés közvetítési jogdíj) jelentősen megugrott, több mint a két és félszeresére nőtt 2015-höz képest. A csapatot működtető Alba Regia SC Sportszolgáltató és Kereskedelmi Kft (melynek 100%-os tulajdonosa az Alba Regia Sport Club) reklámbevétele közel 60 millió forinttal emelkedett, amíg a rendezvények bevétele (ez minden bizonnyal a mérkőzésnapi bevételeket takarja) 9 millióval. Sajnos bázis adatot nem közöl a beszámoló, így azt pontosan nem tudjuk, hogy mekkora is a reklám és mérkőzésnapi bevételek összege, de az pozitívum, hogy amíg ezek a bevételi források 2015-ben csökkentek, 2016-ban jelentősen növekedtek.

Az egyéb bevételek, melyek főleg egyszeri tételeket, támogatásokat jelentenek szintén növekedtek 2015-höz képest, ám nem olyan jelentősen mint a klasszikus árbevétel, itt egy nagyjából 8 százalékos növekedés figyelhető meg. A teljes bevétel kétharmada származik az ilyen jellegű egyszeri támogatásokból. A működtető a 2016-os évet pozitív eredménnyel zárta, kicsivel több mint 5 millió forintos profitot termelt.

A kiadásokat lényegében két tétel adja (97%) az anyagjellegű ráfordítások és a személyi jellegű ráfordítások (kvázi a bérek és azok járulékai). Amíg a béreknél 2015-höz képest nincsen változás (128 millió forint), addig az anyagjellegű ráfordítások több mint 80 millió forinttal emelkedtek. A beszámoló kiegészítő melléklete ki is tér ennek az okára, így megtudhatjuk, hogy az előbb jelzett növekedést az igénybe vett ügynöki és reklámtevékenység költségének emelkedése okozta.

A leggazdagabb

A legnagyobb költségvetéssel rendelkező Szolnoki Olaj bevétele 2015-höz képest 100 millió forinttal csökkent 2016-ra. De még így is a bajnokság első három helyezettjének összes bevétele 20 millió forinttal maradt el a Szolnok 835 milliós bevételétől. Az üzemeltető, Szolnoki Olaj Kosárlabda Klub Kft-nek 50 milliós profittal sikerült zárnia az évet.

A bevételek forrását nem részletezi túl az üzemeltető, ám egy-két érdekes dologra fény derül azért. A 2016/17-es szezonban a piros-feketék indultak a kosárlabda Bajnokok Ligájában, amiért a Basketball Champions League-tól kapott támogatás 24,5 millió forint volt. Az önkormányzati támogatás pedig elenyészőnek mondható a maga 11,5 milliós összegével. Sajnos azonban a bevételek 92 százalékának a forrásáról nincs további információ, amelyet az alábbi ábra szemléltet igazán.

A kiadásokból sikerült faragnia az üzemeltetőnek, mintegy 30 millió forintot 2015-höz képest, amely főleg az anyag jellegű kiadásokban jelent meg. Az anyag jellegű kiadások a költségek 70%-át vitték el, ami azt is jelenti, hogy a mezőnyből kimagasló költséggel rendelkező Szolnoknál nem a személyi jellegű ráfordításokban jelent meg ez a többlet. Sőt, a bérekre a beszámoló szerint 136 millió forint ment el, ami csak egy kevéssel haladja meg az Alba Fehérvár vagy a Körmend hasonló kiadását. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a Szolnoki Olaj Kosárlabda Klub Kft. által benyújtott 2016/17-es sportfejlesztési program pályázati kérelmében (lényegében ez a TAO-s kérelem) a 2016-os becsült adatok feltüntetésekor miért 465 millió forintot határozott meg személyi jellegű kiadásokra.

A legrészletesebb

A Zalakerámia ZTE KK-t üzemeltető cég beszámolójának Kiegészítő mellékletében nem várt részletességbe botlottunk. A többségében önkormányzati tulajdonú bronzérmes csapatnál még azt is megtudhatjuk, hogy a teljes bevétel nagyjából 9 százaléka származik a bérletek, belépőjegyek értékesítéséből, a klasszikus árbevételekhez viszonyítva pedig ez az arány meghaladja a 25 százalékot. Ezt a 25 százalékos arányt egyébként egy NB1-es labdarúgó klub sem tudja megközelíteni (DVSC-é a legkiemelkedőbb mutató, nagyjából 10%-kal). A Zalaegerszegnél egyébként a klasszikus árbevétel a teljes bevételnek a 35 százalékát tette ki 2016-ban. Az egyéb bevételek legnagyobb része az önkormányzati és a TAO-s támogatásokból érkezett, nagyjából 140 millió forint (az egyéb bevételeknek ez a 75%-a).

A kiadásokat a ZTE-nél is lényegében két tétel adja (97%) az anyagjellegű ráfordítások és a bérek illetve azok járulékai. Az utóbbi 2015-höz képest 13%-kal emelkedett (122,8 millió 2016-ban) amíg az anyag jellegű kiadások minimálisan csökkentek. Ezen a kiadáson belül a legnagyobb tételt az igénybevett szolgáltatások jelentették, 115 millió forintot.

Klasszikus és egyéb bevételek

A fentiekben már többször említettük, hogy a bevételek alapvetően két forrásból származnak: a klasszikus árbevételből, ami tartalmazza például a jegybevételeket, a tévés közvetítési jogdíjakat, valamint a reklámbevételeket. És az úgynevezett egyéb bevételek, melyek főleg egyszeri tételeket, támogatásokat jelentenek, ide sorolhatók például a tulajdonosi befizetések, a direkt állami és önkormányzati támogatások vagy a társaságiadó-támogatások. Négy csapatnál láthatjuk, hogy az árbevétel meghaladja az egyéb bevételeket, de sajnos egyik csapat sem részletezi az árbevétel szerkezetét. Így nem tudjuk pontosan, hogy mit is számoltak el ezen bevételek alatt a csapatok.

A bérek aránya a bevételekhez

A teljes bevételekhez képest a személyi jellegű kiadások nem mondhatóak magasnak, átlagosan 36%. Egy klub van csak, ahol a teljes bevételhez képest az arány meghaladja az 50%-ot, ez pedig a MAFC. Ha viszont azt nézzük, hogy a klasszikus árbevételhez, hogyan viszonyulnak a bérek, máris változik a helyzet. Így már egyből akad öt olyan klub, amelyek az árbevételből nem is lennének képesek fedezni a bérkiadásokat (köztük van a bajnok, az ezüstérmes és a bronzérmes is). Ezeknek a kluboknak életbevágóan fontos az egyéb bevételekből származó egyszeri támogatások.

És mi van az üzleti szemlélettel?

A kiadások ugyanakkor nem csak a bérekből állnak, sőt már említettük, hogy nem is a személyi jellegű ráfordítások teszik ki a legnagyobb részét a kiadásoknak (a labdarúgással ellentétben). Így még érdekesebb az alábbi ábra, hogy vajon a teljes kiadások hogyan viszonyulnak a klasszikus bevételekhez. Tehát feltételezzük, hogy nincsen önkormányzati hozzájárulás, nincs TAO-s pénz és a tulajdonos is azt mondja, hogy nem teszek többet a csapatba. Lássuk, hogy a piacról ki képes megélni! Habár több klubnál sem tudjuk biztosan (mivel nincsen részletezve a beszámolókban), hogy ki mit számol el a klasszikus bevételek között, így torzulhat a kép, de még így is ez a legbeszédesebb, hogy mennyire tekinthető üzleti alapúnak a magyar kosárlabdacsapatok működése. Sokat elárul az a tény, hogy egy csapat sem tudja fedezni klasszikus bevételeiből a kiadásait. A legnagyobb költségvetésű Szolnok és a középmezőnyben elhelyezkedő Kecskemét áll a legközelebb ahhoz, hogy a piac eltartsa, bár mindkét csapatnál a klasszikus bevételek összetételét homály fedi. A legkiugróbb arány a Szombathelyé és a Kaposváré, amely klubok a négyszeresét költik el annak a pénznek, amelyik elvileg a piacról áramlik hozzájuk.