Látjuk az eddigi legősibb spirálgalaxist

A Földtől 10,7 milliárd fényévre található csillaghalmazt a Hawaii szigetén működő közeli infravörös tartományban működő Gemini North teleszkóp NIFS (Near-Infrared Integral Field Spectrograph) műszerével fedezte fel a Melbourne-i Swinburne Egyetem Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU) égisze alatt működő kutatócsoport. A nemzetközi csillagász-stáb a legnagyobb természetes teleszkópok, az úgynevezett gravitációs lencsék segítségét is igénybe vette a mélyűr feltérképezésére. (Az általános relativitáselmélet „szabályai” szerint működő, ezért Einstein-gyűrűknek is nevezett gravitációs lencsék a természet legnagyobb teleszkópjai: a galaxisok vagy a hatalmas – csillaghalmazok és sötét anyag alkotta – klaszterek a mögöttük lévő galaxisok fényét meghajlítják és nagyítják, hasonlóan a közönséges földi objektívekhez, csak sokkal nagyobb léptékben.) 

A gravitációs lencsék sajátosságait kihasználó módszer „lehetővé teszi, hogy példátlan részletességgel vizsgálhassuk az univerzum múltját, és akár 11 milliárd évet is visszamenjünk az időben. Így közvetlen szemtanúi lehetünk annak, hogy alakul ki egy ősi galaxis első, primitív spirálkarja” – magyarázta a kutatócsoportot vezető Tiantian Yuan az egyetem honlapján megjelent közleményben.

Fantáziarajz a A1689B11 kódnevű galaxisról. (A négyzetekben a NIFS által alkotott, átszínezett valódi képek.)Fotó: Swinburn University

A november elején publikált felfedezés azért is számít mérföldkőnek, mert a spirális galaxisok kivételesen ritkák a korai univerzumban. A kutatók szerint az A1689B11 segíthet megérteni, hogyan jöttek létre a mai, a Hubble-féle osztályozás szerint rendszerezett galaxis-változatok. „Ez a galaxis hússzor gyorsabban forog, mint a mai galaxisok – hasonlóan a korai univerzum ugyaniyen tömegű galaxisaihoz, ugyanakkor azoktól eltérően meglepően hűvös, a magját körbevevő vékony korongnak pedig meglepően kicsi a turbulenciája. Ilyet még sosem láttunk a világegyetem korai korszakában” – így Yuan.