Hiába nő a gazdaság, a leggazdagabbak gazdagodnak csak igazán

Mennyivel nő gyorsabban a gazdagok jövedelme, mint a többieké? Ha kiszámolja egy ország, hogy az elmúlt évben 3% volt a gazdasági növekedés, senki sem gondolja, hogy minden egyes lakos 3%-kal keres többet idén, mint tavaly. Ha az átlag alatt keresők jövedelme nőtt ennél az átlagnál gyorsabban, akkor ők zárkóznak felfele. Ha viszont a gazdagok jövedelme az átlagos ütemnél gyorsabban nő, ők szakadnak el egyre jobban az átlagtól. 

Az elmúlt harminc év a világ egészen különböző sarkaiban is az utóbbi esetet mutatja: ma sokszorosát keresi az orosz vagy az amerikai „felső tízezer” annak, amit a nyolcvanas években keresett az akkori elit; hozzájuk képest alig valakinek nőtt érdemben a jövedelme. (Az amerikai esetet Emmanuel Saezzel, az orosz helyzetet Filip Novokmettel dolgozta fel Thomas Piketty és Gabriel Zucman.) Ez látszik az alábbi ábrán: 

Itt a vízszintes tengelyen jövedelem szerint növekvő sorba raktuk a két ország felnőttjeit, és százfelé osztva őket bejelöltük köztük a százalékok határait (a percentiliseket), a felső egy százalékot pedig még finomabb bontásban is. A függőleges tengelyen aszerint kerül egy-egy ilyen szelet jele magasra vagy alulra, hogy az eltelt 30-35 évben milyen ütemben nőtt a jövedelem az adott percentilisben. A kék jelek mutatják az amerikai számokat, a vörösek pedig az oroszokat. (Az amerikai számok 1980 és 2014 közötti növekedést mutatnak, az orosz számok 1989 és 2016 közöttit.)

Tornasor

Úgy képzeljük el, hogy tornasorba állítjuk az amerikaikat 1980-ban is és 2014-ben is, mindkétszer az azévi jövedelmük szerint. Vegyük csak a 20 évnél idősebbeket, és a házastársak osztozzanak fele-fele arányban az összjövedelmükön – de szerepeljenek mind a ketten: épp egymás mellett fognak állni, foghatják is egymás kezét!

Mindkét évből kiválaszthatjuk például Mr. 99%-ot, akinél csak 1% vitt haza többet. Az kerül a vízszintes tengely 99-es pontja fölé, hogy a 2014-es Mr. 99% hány százalékkal keresett többet (az infláción felül is), mint az 1980-as Mr. 99%. Mivel kicsit hosszabb időszakot nézünk az amerikaiakra, mint az oroszokra, ezért az éves átlagos növekedési ütemeket mutatjuk, ez a kamatos kamat elvén az amerikaiaknál a "2014/1980" jövedelemhányados 34., az oroszoknál "2016/1989" 27. gyöke. A kamatos kamat igen csalóka tud lenni: évi pár százalékpont különbség évtizedeken át hatványozva óriásira nyíló ollót jelent.

Nem azt mutatjuk, hogy egy-egy embernek a nyolcvanas évekből hogyan nőtt azóta a jövedelme – hiszen természetesen mások vannak ma az amerikai felső pár ezerben, mint harmincöt éve, az orosz elitben pedig még nagyobb volt a keveredés. A számok így is sokat elárulnak a gazdasági növekedés természetéről és a jövedelmi viszonyokról – ráadásul a francia kutatók igen alapos munkát végeztek, hogy az adóhivatali adatokból összeszedjék mindenki teljes jövedelmét, egy alapos becsléssel még az eltitkolt bel- és külföldi jövedelmeket (feketézés, offshore) is számításba véve. Az adóparadicsomba menekítés és az adókerülés a leggazdagabbak esetén ugyanis kiemelkedően fontos.

A legelső tanulsághoz elég csak messziről ránézni a két görbére: mindkét ország esetében folyamatosan, monoton növekvő a két vonal; ez pedig azt jelenti, hogy minden egyes jövedelmi réteg szakad lefelé a felette állóktól. Akinek magasabb a jövedelme, annak gyorsabban is emelkedik évről évre. Ez egyáltalán nem magától értetődő jelenség, hiszen könnyen megtörténhetett volna az is, hogy egyesek előtt olyan lehetőségek nyíltak meg, vagy számukra olyan kedvezően fejlődött a technika, hogy az ő jövedelmük gyorsabban nőtt, mint a náluk gazdagabbaké. De egyik ország egyik jövedelmi szeletével sem ez történt, az olló mindenhol csak szétnyílt.

America First

De nézzünk néhány példát az interaktív ábrán! Az amerikai 17. percentilisben (35 év átlagában) évente 0,15 százalékkal csökkent a jövedelem, így akinél a felnőttek 83%-a volt gazdagabb 2014-ben, még 5%-kal kevesebbet keresett annál is, mint 1980-ban az, aki akkor állt a 17. percentilisen. A felső ötöd alsó határát megütő Mr. (vagy Ms.) Nyolcvanadik Percentilis évi 1,19%-os emelésnek örülhetett, és ezzel azért ő 50%-kal többet keresett 2014-ben, mint elődje 1980-ban. 

De mi ez az igazán gazdagokhoz képest? A felső két tízezrelék beugrója (az alján álló Mr. 99,98% jövedelme) megnégyszereződött (évi 4,13%). A felső két százezrelék alján állóké megötszöröződött (évi 4,95%). A leggazdagabb százezreléké, pár ezer emberé (2014-ben 2344 főé, aki bruttó 47,2 millió dollárnál többet keresett) pedig hétszer nagyobb, mint a hasonló elité volt 35 évvel ezelőtt (évi 6,05%). Eközben az átlagos (reál)jövedelem mindössze 60%-kal növekedett. Csak a felső 13% jövedelme nőtt legalább annyit, mint az átlagos, „országos” növekedés.

És ez még semmi az orosz esethez képest: az alsó tized szinte mindent elvesztett (nem is mutatjuk), és még a legfelső tizedben sem nőtt mindenkinek a jövedelme 50%-nál jobban. 27 év alatt! A gazdagok számai pedig kilógnak a képernyőről: a 99,96%-os orosznak tizenhatszorosára nőtt a jövedelme (évi 8,45%), míg a 2016-os 99,98-aska hússzorosát keresi az 1989-es 99,98-as elvtársnak (évi 9,14%). A legfelső egy százezreléknek, benne 2016-ban 1149 emberrel – sokan egy családból, 531 millió rubelesnél nagyobb (átlagosan pedig kb. 7,5 milliárd forintos) jövedelemmel – több mint negyvenkétszeresére nőtt a jövedelme (ezt teszi évi 14,87%-os növekedés, ha 27 éven át tart). Mindeközben az orosz átlagjövedelem mindössze 41 százalékkal volt magasabb tavaly, mint a rendszerváltás előtt, de csak a felső egytized tudta ezt meghaladni.

Azé, aki megműveli

De akkor most miből van a gazdagoknak ennyi pénzük? A kutatók megnézték ezt is: Amerikában például úgy tűnik, legelőször a munkajövedelmek nőttek nagyot a gazdagok között, 2000 óta viszont alapvetően a tőkejövedelmek miatt emelkedik a gazdagok részesedése a hazájuk jövedelméből. Ha a gazdagokra gondolunk, ne is fogorvosok és ügyvédek jussanak először eszünkbe (bár bruttó 50 millió forintot ők is simán megkeresnek évente Amerikában). Hanem cégtulajdonosok, kis- és nagyvállalkozók. Ők pedig vagy kiveszik a cégből a nyereségüket (ez az osztalék), vagy előbb-utóbb eladják a részesedésüket. Sokáig, sokan azt hittük, hogy az ilyen tőkejövedelem a korábbról félretett keresetükön a haszon, ezért más, mint a munkával előteremtett jövedelem (bér, fizetés, bónusz, cafeteria).

Milyen ma tulajdonosnak lenni? Rest, léha élet, várni az évi osztalékot, kamatot, törlesztőrészletet? Az amerikai adóhivatali adatokból erre is választ talált négy másik fiatal közgazdász, Matthew Smith, Danny Yagan, Owen Zidar és Eric Zwick. Bizony a mai gazdagok dolgoznak: a jövedelmet maguk teremtik elő, nem a szüleiktől örökölt vagy korábban félretett pénzt fialtatják. Meglepően fiatalok is: a középkorú gazdagoknak még élnek a szülei, és nem áll mögöttük több évtizednyi munka sem, ahonnan ilyen sokat félretehettek volna.

Ha valaki dolgozik a cégében, akkor az nagyobb profitot termel, mint amennyit a befektetett tőke másoknak, máshol hozna. A gondolatkísérlet szerint egy párhuzamos valóságban a tőkés cége és pénze a tőkés nélkül is gyarapszik, csak kíváncsiak vagyunk, hogy lassabban vagy gyorsabban, mint a valóságban a tőkés jelenlétében. A szerzőnégyes ezt mérte meg okosan: ha idejekorán meghal egy gazdag ember, a cége értéke is sokat esik, sok esetben teljesen át is alakul, nevet vált, bezár. Ezek szerint a cége egyik legfőbb értéke éppen az ő munkája volt. Tehát ha ezekből a zártkörűen működő cégekből jön, akkor ebből a munkából származik a felső egy ezrelék jövedelmének a többsége.

A szerző a Luxemburgi Egyetem oktatója.

sandorl+qubit@gmail.com

A legó jobb befektetés, mint az arany

A legó annyira értékálló, hogy a másodlagos, internetes piacon gyakran eredeti ára többszöröséért kel el. 28 éves időtávlatban átlagosan 11 százalékot hoz a legó, ezzel kenterbe ver sok hagyományos befektetési eszközt – állítja egy orosz közgazdász.