Az Altered Carbon kitöltené a mozivásznat is, ehelyett csak 2018 első zseniális sorozata
Takeshi Kovacs, a 24. századi testvándorló, az elitkatonából lett magánnyomozó története még papíron kezdődött. Az angoltanítás mellett hobbiíróként kezdő Richard Morgan 2002 és 2005 között megjelent trilógiája (magyarul: Valós halál, Törött angyalok, Dühöngő fúriák) a noir és a cyberpunk egymástól nem is olyan távoli hangulatát gyúrta egybe úgy, hogy az olvasók rögtön William Gibsont kiáltottak. A Netflix legújabb sorozatának alapjául szolgáló Valós halál, vagyis az Altered Carbon egyből el is nyerte a sci-fi regényeknek adható egyik legrangosabb elismerést (Hugo ide, Nebula oda), a Philip K. Dick-díjat.
A mozis trendeket töretlenül a kisebb képernyőkre ültető Netflix azért is vállalt nagyot ezzel az adaptációval, mert elsőre minimum egy nyárközepi blockbuster-trilógiának való anyag van a könyvekben: a különböző mitológiákat is ötvöző disztópiákban ott van az izgalmas sztori, a kultstátuszért ordító karakterek, és a bátran háromdésíthető látvány lehetősége is. Ha a tíz epizódra bontás ártott is egy kicsit a történet feszességének, a képi világért mindenképp érdemes a legnagyobb tévével rendelkező haverhoz átmenni sorozatozni.
A történet már ott megnyerő, hogy a főhős a nézővel együtt fedezi fel a 2018-ból nézve nyilvánvalóan felfoghatatlan 24. századot – igaz, egy kicsivel előttünk jár, hiszen amikor a sorozat jelenidejében felébred, még csak 250 éve ölték meg. Az Altered Carbon világában ugyanis a tehetősebbeknek lehetőségük van egy koponyába építhető tokban vándoroltatni a tudatukat, és a magyar címben is szereplő valós halál csak akkor következik be, ha ez a tok is megsemmisül. A szláv-japán származású exkatona, Takeshi Kovacs (a Killingből ismert Joel Kinnaman) élt a lehetőséggel, igaz, új testével garantáltan feltűnést kelt, és nemcsak azért, mert gyakorlatilag egy svéd testépítő-modellnek néz ki, hanem mert a test korábbi lakója maga is a környék egy rejtélyes figurája volt.
Mikor magához tér, a gyors identitástisztázás után egy igazi no-brainer alku elé állítják: vagy börtönben tölti egész hátralevő életét, vagy segít megtalálni a Föld leggazdagabb emberének (gonosz, tehát brit: James Purefoy) gyilkosát. A vérbeli noir-cyberpunk nyomozás (neonfények és dohányfüst a maximumon) mellett fokozatosan rakja össze emlékeiből saját múltját, és ebben napjaink egyik legjellemzőbb karaktertípusa segíti: az erős és önálló, de azért a biztonság kedvéért bikiniben is tökéletesen kinéző nő (Martha Higareda), akit különös szál köt a főhőshöz. És hogy egy pillanatra se felejtsük, hogy azért végtére is egy klasszikus sémákra építő szériáról van szó, van vicces sidekick is: ez esetben egy magát Edgar Allan Poe-nak képzelő, hotelt igazgató mesterséges intelligencia (mit igazgató, állítása szerint „Én vagyok a hotel!”) személyében.
Tény, hogy viszonylag lassan indul a cselekmény, és ezt akár a készítők szemére is lehetne vetni, amikor több száz új sorozat közül válogathat egy évben az ember. Ezt a fajta világépítést azonban nem lehet elkapkodni, még így is érdemes a közelben tudni a visszatekerő gombot (ha élhetek ilyen analóg szóképpel), olyan tömény az információ-adagolás – mégiscsak jó 350 évvel kell felvenni a tempót. A lassan induló cselekmények ellenzőit azért például távol-keleti akciófilmekbe illő flashbackekkel, virtuális valóságba emelt ultraerőszakos kihallgatással és még egy nullgravitációs ökölharccal is kárpótolják az első részek, így a Szárnyas fejvadászoktól a Mátrixig húzódó skálán inkább az utóbbi felé kacsingat a tempómutató.
Az is hamar szembetűnik, hogy a tükröződő felhőkarcolókkal, rózsaszínes-kékes neonvilággal és a társadalmi egyenlőtlenségek mocskával támadó világ hidegségét néha olyan szentimentális jelenetek törik meg, amiket szinte egy az egyben emelhettek át egy random vámpíros tinidrámából, és ehhez még hozzájön, hogy a – meztelenséget egyébként bőkezűen vállaló – főszereplők is nevetségesen attraktívak.
Az Altered Carbon így összességében egy óriási win-win: aki vevő a nyomozós sztorikra (aki látott már tévés nézettségi listát, az CSI-ostul, NCIS-estül tudja, hogy ez egy komoly tábor), az egy vasárnap alatt végignézi, akit viszont hidegen hagy a kirakós, annak ott van a minden beleölt milliót visszaadó látvány és a lendületesebb zsánerekre hajazó jelenetek, történetszálak. A társadalmi-technológiai jövőboncolgatás miatt ráadásul néha olyan érzésünk is lehet, mintha egy tízórásra nyújtott Black Mirror-epizódot néznénk, de szerencsére a jobb fajtából.
És persze, Kedves Olvasó, ha Kovács a vezetékneved, máris eggyel menőbbé vált az életed.