A magyarok gyűlölik a legjobban a bevándorlókat Európában – tudományosan magyarázták el, hogy miért

Megint sikerült valamiben lekörözni Európát: a magyarok a legelutasítóbbak a bevándorlókkal szemben az egész kontinensen. Noha ebben eddig még nem sok meglepetés van, az ördög ezúttal is a részletekben rejlik. Miközben a magyarok fele gondolja, hogy nincs az az érv, ami alapján szívesen látna az országban egy bevándorlót, a következő legelutasítóbb európai országban, Észtországban a megkérdezetteknek még a 30 százaléka sem ennyire ellenséges. Egyebek mellett ez derül ki Messing Vera és Ságvári Bence szociológusoknak a Friedrich Ebert Stiftung (FES) német politikai társadalomkutató alapítvány megrendelésére készített tanulmányából.

Grafika: Tóth Róbert Jónás

Lengyel-migráns két jóbarát?

Az összefoglaló rácáfolni látszik, hogy lengyel „jóbarátaink” a magyarokhoz hasonlóan ellenségesek lennének az országukba érkezőkkel. Pedig ez a feltélezés világszerte olyan általánosnak bizonyult, hogy az Európai Bizottság tavaly Magyarország és Csehország mellett a lengyelek hivatalos elmarasztalását is kilátásba helyzete idegenellenesség-ügyben. A magyarok és a csehek viszont az elvárásoknak megfelelően vizsgáztak. A nem várt lengyel adatokra az lehet a kézenfekvő magyarázat – állítja Mikolaj Pawlak, a Varsói Egyetem kutatásvezetője –, hogy Magyarországon nagyjából másfél évvel korábban elkezdődött a politikailag szervezett gyülöletkeltő kampány.

A politikai hangulatkeltés pontos hatása a tanulmányból mégsem derül ki egyértelműen, a migrációt övező médiacirkusz ugyanis Magyarországon olyan erős – így a tanulmányukat a FES március 2-i minikonferenciáján ismertető szerzők, hogy annak torzító hatása miatt a politikai befolyás mértékét nem is lehetett a többi országban tapasztalhatóval összevetni. Az óriásplakátokon népszerűsített idegenellenességet a sorosozás mindenesetre feltehetően még tovább szította azóta, hogy a kutatás alapjául szolgáló 2015-ös adatokat begyűjtötték – mondta a pódiumbeszélgetésen Simonovits Bori, a Tárki Társadalomkutató Intézet munkatársa. Saját kutatásuk alapján a magyarok körében jellemző vélekedés szerint „vannak romáink, nincs szükségünk migránsokra”. Sokan firtatják azt is előszeretettel, hogy „mi közünk van egyáltalán a közel-keleti háborúhoz”.

A szegénység gyanakvást szül

A közösség általános kollektív egészsége és jólléte, az adott országban tapasztalható korrupció mértéke jelzi előre a legbiztosabban az idegengyűlölet mértékét egy társadalomban – összegzi írásuk legfontosabb tanulságait Ságvári Bence. Ahol nagyobb a politikai és gazdasági döntéshozókkal szemben táplált bizalom, magasabb az iskolázottsági szint, multikulturális közegben élik mindennapjaikat az emberek, nagyobb a közbiztonság, ott nagyobb az elfogadási hajlandóság is. A skandináv országok mellett például Németországban ez a jellemző, akadnak azonban anomáliák is. Ausztriában a jólét ellenére is indokolatlanul nagy a félelem.

A bevándorlásellenesség mértékének a meghatározása egyébként trükkös feladat. Az egyik legegyszerűbb megközelítésben arra kérik az embereket, hogy egy tízes skálán jelöljék, mennyire fogadnának el más kulturális, etnikai vagy vallási hátterű embereket a barátjukként, házastársukként, szomszédjukként vagy főnökükként. A válaszokból elméletileg kiderül a távolságtartás mértéke. A volt kommunista országok lakói hajlamosak idegenkedni attól, hogy egy máshonnan érkezett emberrel kössék össze az életüket, a színesebb összetételű társadalmakban, Hollandiában, Nagy-Britanniában, Németországban és a skandináv országokban ez a legtöbb embernek a saját bevallása szerint a legkisebb mértékben sem okozna gondot.

Más kérdés, hogy az efféle kérdésekből rendszerint nem derül ki, hogy a válaszadók egységesen ellenségesek-e mindenkivel szemben, vagy csak egy-egy csoportot hajlamosak kipécézni maguknak. Emiatt a European Social Survey adataiból dolgozó magyar kutatópáros azt is igyekezett kihámozni az adatsorokból, hogy vannak-e a potenciális bevándorlóknak olyan paraméterei, amelyek esetleg csökkenthetik vagy növelhetik az elutasítás mértékét. Értékelésük során külön vizsgálták, hogy az egyes országok válaszadói hajlandóak lennének-e a bevándorlókkal szemben tanúsított szigort azok képzettsége, nyelvtudása, szaktudása vagy asszimilációra való hajlandósága szerint súlyozni.

Grafika: Tóth Róbert Jónás

Félnetek jó lesz, ha mindenki egyetért

Európa országaiban a rettegés foka egyéni szinten sem azonos mértékű, és a kutatásból az európaiak „félelemmutatója” is kirajzolódik. A szorongás azokban a társadalmakban a legerősebb, ahol a legalacsonyabb az életszínvonal, többen élnek létbizonytalanságban. Ahol a mutató értéke 5 alatt marad, az emberek többsége nem táplál a bevándorlókkal szemben félelmet, ellentétben azokkal a társadalmakkal, ahol 5 fölé emelkedik. Miközben a legtöbb európai országban tartanak például attól, hogy a bevándorlók számának növekedése hozzájárulhat a bűnözés terjedéséhez, a migránsokra csak a szegényebb államok lakói tekintenek a megélhetésüket fenyegető veszély forrásaként. A magyarok és a csehek minden lehetséges szempont alapján rettegnek a bevándorlóktól, míg Svédországban, Norvégiában vagy Németországban inkább tekintik a migrációt az ország kulturális sokszínűségét gazdagító tényezőnek.

Grafika: Tóth Róbert Jónás

Miközben a gyűlölködést leginkább tápláló tényezőnek a szegénység bizonyult, nem feltétlenül az emberek egyéni anyagi körülményei nyomják a legtöbbet a latban. Sokkal inkább számít az állampolgárok arra vonatkozó tapasztalata, hogy képes-e megvédeni őket a társadalmukban szövögetett szociális háló, mennyire szolidárisak velük szemben a szerencsésebbek. Számít még az életkor, a kor előrehaladtával ugyanis mindenhol, de leginkább Nagy-Britanniában és Svédországban bizonyultak elutasítóbbnak az emberek. Svédországban, Csehországban, Ausztriában és Magyarországon a nemek, Németországban pedig a lakóhely szerinti különbségek is meghatározónak bizonyultak a bevándorlók elutasítását illetően: a nők, illetve a nagyvárosiak kevésbé tartanak az idegenektől az említett államokban.

Védekező mechanizmus vagy szocializációs métely?

Léteznek a diszkriminatív viselkedést tudományos alapokon mentegetni igyekvő munkák. Dán kutatók szerint például az idegengyűlölet afféle tudattalan (immun)reakcióként is felfogható. Szerintük az átlagosnál érzékenyebb emberek szervezete efféle szorongással igyekszik távoltartani a potenciális veszélyforrásokat. Felettébb valószínűtlennek tűnik azonban, hogy egy társadalomban közel 30, pláne 50 százalékos legyen a betegségekre különösen fogékonyak aránya. A firenzei OPAM Migration Policy Institute kutatója, James Dennison szerint a gyűlölködés melegágya inkább a szocializáció. A gyűlölködésre való hajlamot eszerint a család, az iskola, illetve általában véve a társadalmi közeg alakítja ki. 

Nagyjából harminc éves korára az emberek túlnyomó többségének már olyannyira bebetonozott a más etnikai és vallási csoportokhoz tartozókról alkotott véleménye, hogy azon a későbbiekben már szinte a lehetetlennel határos változtatni. Egyebek mellett ezért is tartják érvényesnek kutatási eredményeiket a szociológus szerzők, akik amúgy a migrációs válság elharapózása előtt gyűjtött adatokból dolgoztak. Az uniós állampolgárok körében kétévente, a European Social Survey keretében elvégzett átfogó kérdőíves felmérések legfrissebb, 2017-es adatsorai ugyanis csak idén tavasztól lesznek hozzáférhetőek. Messing Vera és Ságvári Bence az eredményeik utánkövetését ígérik, annyi azonban már most is megkockáztatható, hogy a családi fészekből hozott attitűdön rontani – például gyűlöletkeltő médiakampánnyal – még bőven lehet.