Hatalmas légtisztító kéménnyel veszik fel a harcot a szmog ellen Kínában

A kínai Hszianban közel 9 millióan laknak, és évek óta bérelt helye van a világ 100 legszennyezettebb levegőjű városa közt. Nem véletlen, hogy itt próbálták ki először, milyen lenne egy nagy légtisztító kéményt hadba állítani az országban óriási problémákat okozó szmog ellen. A Senhszi tartományi kormány 2 millió dollár értékű támogatásából megépített, 60 méter magas prototípus azonban még csak a kezdet.

A Nature folyóiratban bemutatott betonkémény egy nagy alapterületű, üvegtetős létesítmény tetejére épült. Az üveget érő napsugárzás felmelegíti a levegőt, ami ennek következtében felfelé áramlik, majd a kémény belső falában található ipari szűrőkön keresztül távozik a szabadba. A rendszer többek közt a nitrogén-oxidokat is megsemmisíti, amelyek az ultrafinom porrészecskék és az ózon kialakulásában is nagy szerepet játszanak.

A projektet vezető kémikus, Cao Csün-csi szerint a program már a Kínai Tudományos Akadémia érdeklődését is felkeltette, és a kínai vezetők egyébként is vevők a légszennyezettséggel szembeszálló innovatív megoldásokra, mivel az ország egyik legnagyobb egészségügyi kockázattal járó jelenségéről van szó. Egy 2015-ös felmérés szerint évente 1,1 millió haláleset vezethető vissza a légszennyezettségre Kínában.

19 százalékos csökkenés, és ez még csak a kezdet

„Ez egy nagyon szépen megtervezett és jól megvalósított prototípus” – mondta a montpellier-i Nemzeti Vegyészeti Főiskola mérnöke, a több napenergiát használó torony építésében közreműködő Renaud de Richter. Szerinte a hsziani kémény sikere meggyőzheti a befektetőket, hogy több területen is érdemes a szoláris légáramlat technológiáját alkalmazni.

A légszennyezés télen a legmagasabb, ezért januárban, két héten keresztül tesztelték a levegőszűrő rendszert. Egy tíz négyzetkilométeres területen tíz külön megfigyelőállomást létesítettek, ahol a 2,5 mikrométer átmérőjűnél kisebb szennyező anyagokat (ezt a szaknyelv csak PM2.5-nek hívja) vizsgálták.

A mérések szerint a torony naponta 5–8 millió köbméter szűrt levegőt bocsátott ki, amelynek hatására 19 százalékos csökkenést tapasztaltak a levegő PM2.5-koncentrációjában, a város többi részén elhelyezett mérőberendezések eredményeihez képest. Mivel a prototípus csak viszonylag kis területen hatott, Cao szerint legalább a legsűrűbben lakott városközpontokban el kell szórni hasonló építményeket – már egy 500 méter magas tornyot is tervezett ennek érdekében.

Neil Donahue, a pittsburgh-i Carnegie Mellon Egyetem légköri szennyező anyagokra specializálódott vegyészprofesszora szerint az világos, hogy az ilyen létesítmények megtisztítják a városi levegőt, de kérdéses, hogy mindez megéri-e, ha figyelembe vesszük a megépítésükkel és fenntartásukkal okozott környezeti károkat. „Ha ezeket az erőforrásokat a tiszta energiára fordítanánk, vagy ha eleve nem szennyeznénk a levegőt ilyen mértékben, akkor ugyanúgy csökkenne a szennyezettség” – mondta Donahue.

Cao hamarosan közzéteszi az eredményeket összegző részletes tanulmányt, amelyből a szkeptikusok is választ kaphatnak a kérdéseikre.

Mi az a tudományos ismeretterjesztés?

Egyes részterületek megítélésében nagy viták vannak mondjuk a pszichológiában, a történettudományban vagy a szociológiában is, de arra a nyelvészeten kívül csak a filozófiában tudok példát, hogy a leírásnak szinte semmilyen eszközében nincs általános egyetértés.