Március végén a heves esőzések után megjelent egy több kilométer hosszú hasadék Délnyugat-Kenyában. A repedés, amely azóta is nőni látszik, részben elpuszította a Nairobi-Narok autópályát. A jelenséget a térségben erős szeizmikus aktivitás kísérte.

Bár ez emberi szemmel többnyire észrevehetetlen, a Föld napjainkban is változik, a tektonikus lemezek mozgása nem áll le. A kenyai repedéssel a geológusok új bizonyítékot szereztek arra, hogy Afrika két kontinensre hasad az elkövetkező néhány tízmillió évben – írta a Quartzon Lucia Perez Diaz, a földtudományok doktora a Londoni Egyetemről.

A Föld – a kéregből és az alatta található köpeny legfelső, szilárd rétegéből álló, litoszféra nevű – külső burka tektonikus lemezekre oszlik, amelyek folyamatosan mozgásban vannak. A pontos mechanizmus még vitatott, de a legelfogadottabb magyarázat szerint mindezt a köpeny asztenoszféra nevű folyékony rétegében fellépő konvekciós áramlások, valamint az egymásnak feszülő lemezek közötti erők okozzák.

Ezek az erők nemcsak mozgathatják, hanem meg is törhetik a lemezeket, ami által repedések, esetleg új lemezhatárok is keletkezhetnek. Ez történik éppen az Ádeni-öböltől 3000 kilométerre délre nyújtózó Kelet-afrikai árok mentén. A hasadékrendszer két egyenlőtlen részre osztja az afrikai lemezt, ahogy az alábbi ábrán is látható.

Az árokrendszer keleti (etiópiai-kenyai-tanzániai) ágán jelentkező tektonikai folyamatok még egyértelműbbé váltak, amikor a hatalmas repedés megjelent Kenya délnyugati részén.

A repedési folyamatot fokozódó szeizmikus aktivitás és vulkanikus jelenségek kísérik. A hasadékképződés a földrészek eltávolodásának kezdeti fázisa, és ha a folyamat nem akad el, új óceáni medence képződhet. Erre példa az Atlanti-óceán kialakulása, amely Dél-Amerika és Afrika 138 millió évvel ezelőtti elszakadásának eredménye, amit az is jól illusztrál, hogy a két kontinens partvonalai szinte egymásba illeszthetők, mint a kirakós darabjai, ahogy Antonio Snider-Pellegrini 1858-as térképén is megfigyelhetjük.

A Kelet-afrikai árkot aktív hasadékként szokták leírni, ahol a Föld folyékony köpenyében jelentkező áramlások okozzák a változásokat. A hasadékrendszer alatt aktív magmafeláramlás zajlik, ami kifelé tolja és az emelkedő hőmérséklet következményeként gyengíti, végül megtöri a litoszférát.

A szokásosnál melegebb feláramlás, amelyre geofizikai adatok is bizonyítékot szolgáltatnak, nemcsak a lemezeket eltávolító erők forrása, hanem magyarázatot ad arra is, miért vannak a környéken rendhagyóan magas fennsíkok.

Mi lesz ennek a vége? Sziget az Inidai-óceánon

A hasadékképződés Etiópia északi Afar régiójában kezdődött mintegy 30 millió évvel ezelőtt, és dél felé, Zimbabwe irányában terjed évi 2,5-5 centiméteres sebességgel. Bár ez a folyamat többnyire észrevehetetlen, a núbiai és a szomáliai lemez távolodása vulkánkitöréseket, földrengéseket is eredményezhet a hasadékrendszer környékén.

A Kelet-afrikai árok tudományosan egyedülálló abból a szempontból, hogy általa megfigyelhetők a hasadékképződés különböző fázisai. Délen még új a folyamat, széles területet fed le, a vulkanikus és szeizmikus aktivitás korlátozott. Északon, az Afar térség környékén a repedések alját vulkanikus kövek borítják, ami arra utal, hogy ezen a ponton a litoszféra már annyira vékony, hogy lassan teljesen megtörik. Amikor ez megtörténik, a területen új óceán kialakulása veszi kezdetét azzal, hogy az eltávolodó lemezek közötti térbe ömlő magma megszilárdul.

Évtízmilliók elmúltával pedig a teljes hasadékrendszer tengerfenékké válik, ahogy az óceán beáramlik. Afrika kisebb lesz, és jókora sziget alakul ki az Indiai-óceánon Etiópia és Szomália leszakadó részeiből.