A német fizetések harmadát keresik a magyarok, de nem csak ettől vált vonzóvá az elvándorlás

Magyarországon a bérek még mindig jelentősen elmaradnak az európai átlagtól, egymillió munkavállaló csak minimálbért kap, a magyarok több mint 30 százaléka pedig a létminimum alatti jövedelemből él, holott a kormányzat 9,5 százalékos átlagjövedelem- és 15 százalékos minimálbér-növekedést kommunikál – mondta Jan Niklas Engels, a Friedrich Ebert Stiftung (FES) budapesti irodájának vezetője az európai bérfelzárkóztatásról rendezett konferencia megnyitóján március végén. 

Ezer eurós mínusz

„A közép- és kelet-európai országok alkalmazotti bérei jelentősen elmaradnak a nyugat-európaiaktól. A német jövedelmeknek alig több mint harmadát keresik a magyarok” – érzékeltette a csatlakozás óta eltelt közel másfélévtized alatt változatlan különbségeket Jan Drahokoupil, az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI) kutatója. Az uniós statisztikákkal egybevetett adataik szerint a szlovének a németországi átlagjövedelem 63 százalékát keresik, míg Bulgáriában és Romániában csupán az ötödét. 

Bérkülönbségek a német átlagjövedelem százalékában az egykori keleti blokk országaiban 1995-tőlFotó: etui.org

Drahokoupil szerint az adott ország vásárlóértékét alapul véve, árszínvonal-korrekció után a magyarok a németek jövedelmének kicsit több, mint a felét kapják kézhez, míg a szlovének a 80, a bolgárok viszont csak a 40 százalékát. 

Ahelyett, hogy csökkentené, inkább növeli a különbséget, ha a hasonló vállalatok hasonló munkakörű munkavállalóinak a jövedelme az összehasonlítás alapja. A közgazdász kutató szerint egy egyetemi diplomás szakember a visegrádi országokban az árszínvonal-korrekció után átlagosan 893,1 euróval keres kevesebbet havonta, mint az észak-nyugati országokban dolgozó kollégája, Bulgáriában és Romániában pedig pedig már 1164,5 euró a különbség.

Hogyan vált vonzóvá az elvándorlás?

A közvélekedés ellenére nem a bérek különbsége a legfontosabb hajtóereje a munkaerő elvándorlásának – mondta Hárs Ágnes, a Kopint-Tárki kutatója. Az Európai Unióhoz 2004 után csatlakozott közép- és kelet-európai országokban kedvezőtlenek voltak a munkaerő-piaci mutatók, szakadozott az ellátórendszer védőhálója, és nőtt a munkanélküliség. Tehát a migrációt ösztönző hatások igen erőteljesek voltak éppen akkor, amikor néhány ország megnyitotta piacát az EU más országaiból érkező munkavállalók előtt. 

Hárs adatai szerint az elvándorlás mellett a hazatérés is jelentős. Ennek aránya a legfeljebb nyolc osztályt végzettek között a legmagasabb. A legkisebb hazatérési hajlandóságot a kiemelkedő arányban távozó 18-29 évesek mutatják. A migráció növekedésével párhuzamosan kialakult a „migráció kultúrája”, amely felülértékeli a külföldi élet előnyeit, felerősíti a migrációra sarkalló tényezők hatását. A migráció így vonzó és kiszámítható életstratégiává válik.

Konvergencia helyett populizmus

Luca Visentini, az Európai Szakszervezeti Szövetség főtitkára mea culpának is értelmezhető előadásában kiemelte, hogy bár az egységes piac és a monetáris unió nagy ígérete volt a konvergencia, a lemaradók felzárkózása, ehelyett csak a megszorítások jöttek. Ez a csalódás vezetett az Európa-ellenes hangulat erősödéséhez, a populizmus megerősödéséhez, a szélsőjobb népszerűségének sohasem látott növekedéséhez. Visentini szerint az EU keleti végein praktikusan nem működik sem a szociális párbeszéd, sem a kollektív alkuk rendszere. 

A főtitkár abban a Franciaország, Németország, Svédország és Ausztria regnáló kormányai által is támogatott kezdeményezésben reménykedik, amely az egész unióban általánossá tenné, hogy a minimálbérek érjék el a medián jövedelem 60 százalékát, s hogy vezessék be a határokon átívelő szektorális kollektív béralkuk gyakorlatát.