A grönlandi gleccserjég tanúskodik a Római Birodalom gazdasági fordulatairól

Szoros kapcsolat mutatható ki a Római Birodalom gazdaságának története és a grönlandi jég ólomtartalma között - állítja tanulmányában Seth Bernard történészprofesszor és Joseph R. McConnell hidrológusprofesszor: minél több ólmot találnak egy-egy kétezer éves mintában, annál több ezüstpénzt verhettek a világ túloldalán, vagyis a mérések alapján megállapítható, mikor dübörgött az ókori gazdaság, és mikor köszöntött be a válság. Az ezüstpénzekhez használt érc ugyanis ólmot is tartalmazott, a szennyeződést pedig felkapta a szél, az egymást követő havazások pedig megőrizték az ólmot a rétegek között.

Korábban is voltak ehhez hasonló próbálkozások, de az 1990-es években még nem állt a kutatók rendelkezésére a megfelelő technika – az akkori tanulmányhoz mindössze tizennyolc mintát elemeztek, míg a mostaninál huszonötezer mérés alapján vontak le kövekeztetéseket.

Három dolog, ami a háborúhoz kell

Az ólomszint alakulásából a kutatók szerint látszik, hogy első ízben abban az időszakban mértek kiugró értéket, amikor a föniciaiak hozzákezdtek az Ibériai-félszigeten az ezüstbányászathoz. Több évszázadnyi minta átvizsgálása után a kutatók előtt kirajzolódott egy trend: rendszerint háborúk alatt és után emelkedett a szennyezettség mértéke, valószínűleg azért bányásztak több ezüstöt, mert valamiből ki kellett fizetni a zsoldosokat. Azokban az időszakokban, amikor magán a félszigeten békétlenség uralkodott, csökkent a termelés.

Mint az az alábbi ábrán látható, a minta legközelebb a Pax Romana idején változott: a hosszú békeidőben tartósan sokat bányásztak, ennek a polgárháború vetett véget – amikor pedig bevezették az aranypénzeket, az ólomszennyezettséget mutató értékek is lecsökkentek. A mostani eredmények alapján úgy tűnik, hogy a hosszú békeidő és a birodalom virágzása idején annyi ólmot juttattak a légkörbe, hogy hasonló értékeket legközelebb csak az ipari forradalom idejéről mértek a jégrétegben.

A tanulmány szerzői, McConnell és Bernard szerint egy-két éves pontossággal meg lehet állapítani, hogy melyik minta pontosan mikorról származik, ezzel pedig jóval pontosabb képet alkothatunk az ókori Róma gazdasági életéről, mint eddig – például évre pontosan meg tudják mondani, mikor indult újra az ezüstbányászat a második pun háború után a mostani Spanyolország területén.

Akármilyen szenzációsnak tűnnek is ezek az eredmények, nem mindenki olyan lelkes a kutatással kapcsolatban, mint McConnell és Bernard. Alexander More, a Harvard klímakutatója szerint annak ellenére, hogy az ólomszennyezés mértéke megfeleltethető a Római Birodalom nagyobb gazdasági fordulatainak, nem világos, hogy hogyan juthatott el az ólom Grönlandig, az ő modellezése szerint ugyanis a légtömegeknek épp az ellenkező irányba kellene haladniuk, így akár Kínából származó szennyeződést is találhattak a gleccser jegében.