Hogyan változott az esélyegyenlőség helyzete a magyar közoktatásban az elmúlt tíz évben? – ezt a kérdést próbálták megválaszolni a csapatok a Rajk Szakkollégium és a Qubit közösen szervezett kreatív adatversenyén. Az országos kompetenciamérés adatain két és fél napig dolgoztak a versenyzők. Hat csapat állt rajthoz, de a Lumen Kávézóban megrendezett vasárnapi döntőig már csak hárman jutottak el. A csapatok megoldásait háromtagú szakmai zsűri bírálta el:

• Zsoldos István közgazdász és adatelemző, a Qubit szerzője,
  
• Ábrahám Zsolt, a Case Solvers vezetője,
  
• Simonovits Gábor, a New York University doktorandusza.
  

A zsűri végül nem osztott ki helyezéseket, hanem mindhárom csapatnak különdíjat ítélt oda. „Annyira más szakmai háttérrel érkeztek és másféle megoldásokat adtak a csapatok, hogy nem tudtuk összehasonlítani a pályamunkákat” – indokolt Zsoldos István.

Térképre vitték az iskolák romlását

Kapronczai Mór és Kárpáti András, akiknek az „adatmágusok” díjat adta a zsűri, térképes ábrákon szemléltették az iskolák különböző mutatóinak változásait. Településszinten aggregálták az adatokat, eredményeiket pedig geolokációs kódokat felhasználva összekötötték a térbeli elhelyezkedéssel.

Habár az iskolaigazgatók stabilan elégedettek a pedagógusaikkal, utóbbiból látványosan egyre kevesebb van. Az adatok vizualizációján jól látszik, hogy 2010 és 2017 között évről évre egyre több település szenved tanárhiánytól. Az iskolák erre úgy reagálnak, hogy egyre több szakképzetlen munkavállalóval töltik fel az üres tanári helyeket.

A magyar- és matematika-pontszámok jól mutatják, hogy az oktatási rendszer konzerválja a területi egyenlőtlenséget az oktatásban. 2010 és 2017 között országos szinten növekedett az átlag alatti pontszámokat felmutató iskolák aránya mindkét tantárgy esetén. Időben viszonylag állandó, hogy leginkább az ország észak-északkeleti részén van sok rosszul teljesítő iskola.

Fokozódó szegregáció, növekvő egyenlőtlenség

Fébó Domonkos, Stirling Tamás és Szihalmi Bendegúz csapata volt saját bevallásuk szerint a leginkább kívülálló, mivel egy matematikus, egy vegyészmérnök és egy kilencedikes középiskolás diák dolgozott benne együtt. A zsűri a „feltörekvő fiatal tehetségek” különdíjjal jutalmazta munkájukat, ami a diákok hozott hátrányait és az iskolai szegregációt vizsgálta.

A csapat ábráin jól látszott, hogy 2008 és 2017 között a halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) tanulók osztályszintű szegregációja erősödött. Mindeközben a szegregáció rontott a HHH és nem HHH tanulók tudásszintjén egyaránt, a HHH arány egy osztályban mindkét évben negatívan korrelált a matematika-kompetenciatesztek pontszámaival.

A vizsgálatot nehezítette, hogy egyre kevesebb HHH gyereket regisztrál az állam, miközben valószínűsíthetően nem csökkent a számuk. Ezért a csapat a családi háttér index hatását is vizsgálta. A hatodikosokról és nyolcadikosokról szóló adatokat vizsgálva bemutatták, hogy a jobb családi háttérrel rendelkezők közül egyre több ötös tudásszintű, míg a rosszabb családi hátterű diákok közül egyre több egyes tudásszintű tanuló kerül ki.

Ez a kapcsolat 2008-ban és 2017-ben is fennállt, sőt tavaly erősebb volt ez a korreláció. Vagyis a magyar általános iskolák nem tudják ledolgozni a hozott hátrányokat, és ez az utóbbi tíz évben sem változott.

Hibás a középiskolai rangsorok módszertana, állítsuk helyre!

Dukán András Ferenc, Kádár Barnabás, Tóth Endre és Ván Bálint csapata is rámutatott arra, hogy a magyar középiskolák egyre inkább szegregálnak, mivel az iskolák családi háttér indexének átlagos szórása egyre csökkent 2010 és 2017 között.

Az alacsony családi háttér indexű tanulók matematika és szövegértés teljesítményének javulása az összes vizsgált évben negatívan korrelált az iskola heterogenitásával, tehát feltételezhető, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek az integrált iskolákban kevésbé fejlődnek Magyarországon. Ez első ránézésre ellentmond a „feltörekvő fiatal tehetségek” csapat eredményének.

A két csapat elemzése között azonban van egy fontos különbség: az egyik osztályszintű szegregációt és adott időpillanatban elért tanulmányi eredményt vizsgált, míg a másik az iskolaszintű szegregáció és a tanulmányi eredmény változása közötti kapcsolatot kereste. Az integráció mért negatív hatása szembemegy az oktatáspolitikai szakirodalommal is, amit azzal magyaráznak, hogy a Magyarországon esetenként megvalósuló integráció nem párosul a megfelelő pedagógiai módszertannal. Hangsúlyozták, hogy nem a szegregáció pártján állnak, hanem az integráció mellett, és a differenciált oktatási módszerek bevezetésében látják a megoldást.

Az ilyen innovációkhoz szükség lenne az iskolák megfelelő minőségértékeléséhez, jelenleg azonban a szakpolitikusok, a tanárok és a szülők sem kapnak reális képet az intézmények valódi teljesítményéről. Ennek oka, hogy az iskolák értékelése nem a relatív fejlődés, hanem a végzett diákok abszolút eredményei alapján történik, amire jó példa a HVG évente kiadott középiskolai rangsora.

Ezért a csapat a középiskolák alternatív rangsorolására alkalmas webapplikációt fejlesztett. A szempontokat Nahalka István oktatáskutató pedagógiai hozzáadott érték alapján készülő rangsor nevű módszere, valamint a Szülői Hang nevű szervezet ötletei alapján jelölték ki. A döntőn a még fejlesztendő alkalmazás bétaverzióját mutatták be. A zsűri a megoldásért az „adatok a társadalom szolgálatában” különdíjat adta a csapatnak.