Mennyi pénzt rejtenek el a multik?

A hagyományos közgazdaságtani elméletek szerint adócsökkentéssel termelő cégeket lehet bevonzani egy országba. Magyarországon például a nagy cégek társasági adókulcsa 19 százalékról 9 százalékra csökkent tavaly (a kisebb cégeké korábban 10 százalékos volt), Amerikában pedig idén csökkentették 35-ről 21 százalékra a társasági adót. A kormányok azt várják, hogy ennek hatására több cég települ az országaikba, és a cégek többet fognak termelni. Egy rengeteg új adatot összegyűjtő tanulmány szerint viszont teljesen másról van szó: a kormányok a termelő cégek helyett leginkább a papíron lekönyvelhető profitért versenyeznek egymás ellen az adócsökkentésekkel.

Grafika: Tóth Róbert Jónás

Verseny a profitért

Gabriel Zucman francia közgazdász a University of California, Berkeley professzora. Szinte egész munkássága a vagyoni egyenlőtlenségekkel és az adóelkerülés, az adóparadicsomok szerepével foglalkozik. Rengeteg kutatása arra épül, hogy új adatbázisokat épít fel, és ezekből von le új következtetéseket. 2015-ben egy könyve is megjelent: A nemzetek rejtett gazdagsága (eredetiben: The Hidden Wealth of Nations; a cím Adam Smith klasszikusára, A nemzetek gazdagságára, eredetiben: The Wealth of Nations utal), és másokkal együtt egy nagy online egyenlőtlenségi adatbázist is összeállított.

Zucman új tanulmányában két koppenhágai doktorandusszal, Thomas Tørsløvval és Ludvig Wierrel arról mutat be adatokat, hogy mennyire alulbecsüljük a cégek által elrejtett profit mennyiségét. A multik profitjuknak akár 40 százalékát viszik át papíron olyan országokba, ahol alacsonyak az adókulcsok (Bermudában például 0 százalékos). Emiatt a tőkének a munkához viszonyított részesedésének növekedését is alulbecsüljük. (Erről korábban itt és itt és itt írt a Qubiten Sándor László kollégám, részben pont Zucman és gyakori szerzőtársa, Thomas Piketty munkássága alapján). Eközben a gazdagabb és magasabb adókulcsokkal működő országok egymással vannak elfoglalva: nem Bermudából vagy Írországból próbálják visszahozni a papíron odavitt profitot, hanem egymással versenyeznek.

Grafika: Tóth Róbert Jónás

Papíron hozzák be a profitot

Mivel eddig nehezen tudtuk mérni az adóparadicsomokban eltűnő pénzek útját a cégek és a forrásországok szintjén, Zucmanék első lépésben egy új adatbázist építettek az egyes országok befektetési statisztikáiból – és itt nemcsak Bermudáról beszélünk ám, de például Belgiumról, Szingapúrról vagy éppen Írországról is. A legfontosabb felhasznált adatok a külföldi multik által fizetett bérek és profitok mérőszámai. 

Zucmanék egyik alapvető felismerése, hogy miközben a nem adóparadicsomnak számító országokban a külföldi cégek egy kicsit alacsonyabb profitrátával rendelkeznek, mint a helyiek, az adóparadicsomokban pont fordított a helyzet. A helyi cégek profitja átlagosan a bértömeg 30-40 százaléka, a külföldi cégek esetében az adóparadicsomokban egy nagyságrenddel nagyobb ez az arány, például Írországban 800 százalékos.

Grafika: Tóth Róbert Jónás

Ezt jövedelemarányra lefordítva olyan, mint ha 80-90 százalékos lenne a tőke aránya, miközben a helyi cégek esetében 25 százalékos. Persze elvileg lehetne arról is szó, hogy valamennyivel hatékonyabbak a külföldi cégek az adóparadicsomokban, de valójában nem erről van szó: egyszerűen papíron behoznak egy rakás profitot. Összeségében a kutatók szerint a multik profitjának 40 százaléka kerül ilyen módon adóparadicsomokba. A kétoldalú kapcsolatokat megvizsgálva az is kiderül, hogy főleg az Európai Unió tagjai látják kárát a dolognak: a multik ilyenfajta adóelkerülésén átlagosan a társasági adóbevételünk 20 százaléka megy el az EU-ban.

Hiába csökken a társasági adó, nem emelkednek a bérek

Az, hogy az adóverseny leginkább papíron hat, Zucmanék szerint azt jelenti, hogy a társasági adók megvágása nem fogja rövid távon növelni a béreket. Mégpedig azért nem, mert a bérek akkor növekednének, ha termelő tőke áramolna be az adókat csökkentő országokba. Valójában nem ez történik, csak papíron vándorolnak a profitok. 

Az is rossz hír, hogy a profitvándoroltatás miatt a multik gyakran jóval kevesebb adót fizetnek, mint a helyi cégek, ami nem túl hatékony. Ráadásul mivel a tulajdonosi szerkezet gyakran a gazdagabbak kezében koncentrálódik, az egyenlőtlenségeket is tovább növeli ez a jelenség. Sajnos a mostanában javasolt intézkedések sem fognak segíteni a helyzeten: ezek általában a fejlett és magasabb adókulcsokkal rendelkező országok közötti pénzmozgások ellenőrzését egyszerűsítik, de hiába válik egyszerűbbé a francia kormánynak Németországból hazahozni némi profitot, ha közben kevesebb erőforással próbálják Bermudából visszahozni a pénzt. 

Zucmanék szerint inkább szankciókkal kéne sújtani az adómegúszást lehetővé tevő országokat, illetve az eladott termékek aránya alapján adóztatni a multikat.

A szerző a Harvard egyetem PhD-hallgatója, további cikkei itt olvashatók.