Svédország és Norvégia komolyan összeveszett a határokon átbóklászó rénszarvasokon

Veszélybe került a számik szabad legeltetéshez való joga, Norvégia ugyanis úgy érzi, hogy az először 1751-ben rögzített, majd 1972-ben megerősített egyezmény jobban kedvez a svéd rénszarvastartóknak, mint a norvégoknak.

Jon Georg Dale norvég mezőgazdasági miniszter szerint új megállapodásra van szükség, ha pedig Svédország nem hajlandó újratárgyalni a feltételeket, a norvég hatóságok akár le is vághatják a határon átkelő rénszarvasokat.

A két ország közötti legutóbbi megállapodás 2005-ben járt le, azóta a szabályozatlanul terelt csordák tulajdonosai között odáig fokozódott a feszültség, hogy a hatóságok már attól tartanak, hogy ki fog törni az erőszak a pásztorok között.

Elég nagy a tundra, de nem elég nagy

Norvégia azt állítja, hogy csökkentette a rénszarvasok egyedszámát, így összesen körülbelül 280 ezer szarvast tartanak az országban, a svéd pásztorok azonban növelték a csordák méretét.

Nem csak a legelők miatt feszült a viszony a számik között: a norvég mezőgazdasági miniszter attól tart, hogy miután Svédországban kevésbé szigorúan szabályozott a rénszarvastartás, felütheti a fejét az a krónikus agysorvadásos betegség, ami miatt tavaly körülbelül kétezer állatot kellett levágni az országban. Ahogy Per Mathis Oskal, a norvég számi parlament tagja fogalmazott: úgy tűnik, hogy a svédeknél boldog-boldogtalan belevághat a rénszarvastenyésztésbe.

A Sapminak nevezett, Norvégia, Svédország és Oroszország területén lévő régióban körülbelül százezer számi él, minden tizedik család rénszarvastartással foglalkozik – bár a klímaváltozás és az infrastrukturális fejlesztések miatt egyre nehezebb megélni a pásztorkodásból.

A finn pásztorok a porhó helyett megjelenő jégrétegre panaszkodnak, ilyen körülmények között ugyanis az állatok nem tudnak élelemhez jutni, Norvégiában pedig a haladás állt a hagyományos életmód útjába: a szélerőművek és az útépítések miatt a csorda már nem járhatja szabadon a tundrákat.