7 tény, amit biztosan nem tudtál a 49 évvel ezelőtti Holdra szállásról
1969. július 20-án, éppen 49 évvel ezelőtt történt meg az elképzelhetetlen: este 8 óra 17 perckor két amerikai űrhajós, Neil Armstrong és Buzz Aldrin az Apollo 11 modulja, az Eagle fedélzetén sikeresen megérkezett a Holdra.
Íme hét kevéssé ismert, elfeledett vagy elhanyagolt tény az emberiség történetének egyik legjelentősebb haditettéről.
1. Nyugdíjasok lopták vissza az űrruhák terveit
A Holdra szállás előtti űrruha-tervezési előkészületek Monty Pythonba illő hihetetlen történetbe torkolltak, amelynek részesei voltak például a konkurenciához betörő nyugalmazott könnyűipari dolgozók is. A NASA először az International Latex Corporationt (ILC) környékezte meg, hogy a Hamilton Standard nevű repüléssel és űrhajózással foglalkozó céggel közösen készítsék el a mintadarabokat. Ám az utóbbi cég nem bízott az ILC-ben, ezért gyorsan legyártotta a saját űrruháját, amit az űrhivatal visszadobott. A Hamilton Standard az ILC-re fogta a kudarcot, így az el is veszítette a megbízást.
Pár évvel később azonban a NASA újra elővette a témát, ezúttal megversenyeztetve a potenciális gyártókat. Ekkor nyugdíjas ILC-dolgozókból álló maroknyi elszánt csapat betört korábbi munkahelyére, és visszalopta a korábbi űrruhaterveiket, amelyeket anno negligáltak. Kemény munkával továbbfejlesztették a dizájnt és beküldték a NASA döntéshozóinak, akiket lenyűgözött a belevaló nyugdíjas varrónők teljesítménye, így az ex-ILC-sek csapatát hirdették ki győztesnek. A Hamilton meg az oxigénpalackokat gyárthatta a ruhákhoz.
2. Biztosításra nem futotta az űrhajósoknak, mást kellett kitalálniuk
Sem Neil Armstrong, sem Buzz Aldrin, de gyakran elfeledett harmadik társuk, Michael Collins sem engedhette meg magának, hogy az Apollo 11 bizonytalan kimenetelű küldetése előtt megfelelő összegű életbiztosítást kössön. Ezért azt eszelték ki, hogy felszállás előtt a karanténban több száz emléktárgyat ellátnak autogramjukkal, és megbíztak egy ismerőst, hogy ha valami baj történik, küldje el az aláírt szuveníreket a családjaiknak, hogy azok jó pénzért eladhassák a hősöktől származó relikviákat – írják az észak-írországi Armagh obszervatórium hivatalos blogján.
3. Neil Armstrong kis lépése
Armstrongék az Apollo 11-ről kibocsátott holdkomp, az Eagle fedélzetén jutottak el a Hold felszínére, ahol elhangzott az űrhajós legendás mondata arról a bizonyos kis lépésről: „That's one small step for man, one giant leap for mankind"; magyarul: „Kis lépés ez az embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek". Valójában olyan puhán sikerült letenni a kompot, hogy a lengéscsillapítók össze se nyomódtak. Így az apró lépés végül is egy 1,2 méteres huppanást jelentett a Hold felszínére.
Íme egy 1963-as NASA-film a holdraszállást előkészítő emberi mozgást szimuláló kísérletekről:
Később egyébként az idézet pontossága is megkérdőjeleződött: Armstrong maga a visszatérés után úgy emlékezett, hogy azt mondta: „small step for a man", vagyis „kis lépés ez egy embernek”, tehát neki, és nem úgy általában az embernek, bár tény, hogy a korabeli hangfelvételeken a határozatlan névelőt nem hallani.
4. Apró gondok a holdkomppal
Amikor Armstrong és Aldrin kimásztak a gépből, észben kellett tartaniuk, hogy nem szabad teljesen becsukniuk maguk mögött a holdkomp ajtaját. Az ajtó elvileg a meleget tartotta bent a fülkében, de fennállt az esély, hogy a fülke valamilyen okból ismét nyomás alá kerül. Ebben az esetben viszont nehéz lett volna kinyitni az ajtót, ami elég rizikós, ha az ember épp a Holdon van. Aldrinék el is viccelődtek az ajtó nyitva hagyásán, ahogy a teljes holdraszállás leiratából kiderül:
Aldrin: – Oké, és most vissza szeretnék vonulni, és részben bezárni a nyílást. (Hosszú szünet.) És figyelek, nehogy kizárjam magam kifele jövet.
Armstrong: – (Nevet.) Ez különösképpen bölcs gondolat.
Egyes elméletek szerint azért nem volt szabad becsukniuk az ajtót, mert a kilincset a NASA nem tervezte bele a holdkomp súlyába, ezért végül lehagyta róla. Ez azonban nem igaz, a holdkomp ajtaján igenis volt kilincs, sőt még instrukciók is jártak hozzá.
Miután a két űrhajós mintákat gyűjött, fotózott és felállította az amerikai zászlót, visszatért a holdkompba. Akkor vették észre, hogy eltört egy kapcsoló egy fontos áramkör-megszakítón. A kapcsoló nélkül nem tudták begyújtani a motort, úgyhogy megpróbáltak nyugodtan aludni egyet, míg Houstonban igyekeztek rájönni, hogyan lehetne megjavítani a kapcsolót. Aldrinnak egy idő után sok lett a jóból, fogta magát, és egy tollal pótolta a kapcsolót, ami meglepő módon jól működött, így Armstrongék elhagyták a felszínt.
5. Az amerikai zászló sorsa
Arra mindenki emlékszik, hogy Armstrongék letűzték az amerikai zászlót a meghódított égitest felszínén. Azt viszont kevesen tudják, hogy a nemzeti szimbólum gyors és szomorú véget ért, mert ahogy Aldrin beindította a holdkompot, látta az ablakon át, hogy a zászló kidől a helyéről és elsodródik, mint minden más is, amit otthagytak.
Erről nem maradtak fent felvételek, arról bezzeg igen, amikor még áll a zászló:
További nagy felbontású képeket ebben a Flickr-albumban lehet nézegetni a holdraszállásról.
6. A kegyetlen por és a Hold-nátha
Miközben az asztronauták a Hold felszínén kísérleteztek, űrruhájuk gyűrödéseiben megült a holdi por. Még az űrhajósokat is meglepte, hogy amint visszaszálltak a holdkompba, és a négymilliárd éves por először érintkezett oxigénnel, egyszeriben elkezdett szaga lenni. Amikor levették a sisakot, a por belepte az arcukat és a kezüket is; volt, akinek még a szájába is jutott. Az űrhajósokat leginkább a puskapor szagára, Neil Armstrongot pedig a nedves hamuéra emlékeztette a Hold pora.
Az éles, durva szemcsékből álló portól hamarosan fájni kezdett a torkuk, és könnyezni kezdtek. A Hold-nátha tünetei mind a tizenkét embernél jelentkeztek, akik jártak ott, és csak napokkal később múltak el. A jelenséget okozhatja a Hold-por magas szilikáttartalma is: a por szemcséi olyan durvák, hogy hatékonyan hántottak le rétegeket az asztronauták bakancsáról. Ráadásul míg a barátságos földi porszemcséket lekerekíti az állandó dörzsölődés a széllel és a vízzel, a Holdnak nincs légköre, így nincs kopás.
Nem tudni biztosan, hogy a por belélegzése károsítja-e az emberi szervezetet, de egy kutatás szerint hosszú távon a tüdő és az agy sejtjei is pusztulnak tőle. Az Európai Űrügynökség (ESA) mindenesetre éppen elkezdett egy témába vágó vizsgálatot, amihez az alapanyagot egy németországi vulkanikus területen bányásszák.
Ha valóban a Hold kolonializálásában töri fejét az emberiség, majd az üvegszerűen éles porszemekkel is kezdeni kell valamit.
7. Omega Speedmaster: az első óra a Holdon
A NASA a múlt század hatvanas éveinek közepén, a Holdra szállás előkészületei közepette nekiállt, hogy eldöntse, milyen órával szerelje fel az űrhajósokat. Az űrhivatal három neves svájci óragyártótól, a Breitlingtől, az Omegától és a Rolextől kért órákat, hogy kipróbálja őket. A szigorú teszteken egyedül az Omega jelöltje, az eredetileg autóversenyzőknek szánt, 321-es kaliberrel szerelt, kézi húzós Speedmaster ment át, úgyhogy Armstrongék azt vitték magukkal az űrbe. A Hold felszínére lépve csak Aldrin viselte az órát, Armstrong nem vitte ki magával, de így is az Omega kronográfja lett az első, ami elmondhatta magáról, hogy megjárta a Holdat. A Speedmaster persze a 321-es óta már a sokadik kaliberénél jár, de az Omega kitűnő érzékkel ismerte fel az első Holdra szállásban rejlő marketinglehetőséget, úgyhogy ezt a Speedmaster legújabb modelljeinek hátulján is büszkén hirdeti magáról:
Kapcsolódó cikk a Qubiten: