A 16-18. században kiirtotta a felfedezőket, most Amerikában tért vissza a skorbut

A skorbutot általában a tengerészek, a felfedezők és a kalózok tömeges elhalálozásért szokás okolni – Vasco da Gama legénysége 68 százalékát, Magellán pedig emberei 90 százalékát vesztette el a 15-16. század fordulóján a betegség miatt. Pedig csak egy kis citromlevet kellett volna inniuk.

Ugyan a brit haditengerészet Salisbury nevű hajójának orvosa, James Lind 1747-ben kidolgozott egy citrusfélékkel is kiegészített étrendet, amely segített a skorbuttal diagnosztizált matrózokon, a diéta még almabort, ecetet, tengervizet és kénsavat is tartalmazott, tehát Lind egyfelől még nem ismerte fel a C-vitamin kulcsszerepét, ráadásul Értekezés a skorbutról című 400 oldalas, szaknyelven írt kötetének nem is volt nagy hatása. Az érdemi felfedezés így a vitaminok koncepcióját kidolgozó (1912) Kazimierz Funk lengyel biokémikusra és a C-vitamint elsőként izoláló (1928) Szent-Györgyi Albertre maradt.

Amerikában újra feltűnt a skorbut

A Vitamania: The Sense and Nonsense of Vitamins című új dokumentumfilmben többek közt a Massachusetts állambeli Springfieldben élő Sonny Lopez meséli el a történetét, aki ínyvérzés, fogszuvasodás, hajhullás és komoly fáradtság miatt ment el orvoshoz, ahol végül skorbutot diagnosztizáltak nála. Mint kiderült, háziorvosa, Eric Churchill nem először találkozott ilyen tünetekkel: „Az első esetet 5-6 éve diagnosztizáltuk. Először a kórházból küldtek egy mentális gondokkal küszködő beteget, aki csak kenyéren és sajton élt” – mondta az orvos a ScienceAlertnek.

Churchill azóta 20-30 újabb skorbutos esettel találkozott, ezért kutatási projektbe kezdett, hogy felmérje a városi környezetben kialakuló skorbuthelyzetet. A létminimum környékén élő, naponta gyakran csak egyszer étkező Lopez története az orvos szerint jellemző példa a betegség kialakulására: „Sokan, akik nem engedhetik meg maguknak a napi többszöri étkezést, olyan ételeket választanak, amik zsírban és kalóriában gazdagok, mert azok jobban eltelítenek, mint a gyümölcsök vagy a zöldségek”. Az elegendő vitaminfogyasztás ugyanakkor független attól, hogy ki hányszor étkezik, Churchill szerint legalábbis több skorbutos betege túlsúlyos volt.

Nem szabad túlfőzni

Persze a betegség sosem tűnt el teljesen a C-vitamin felfedezése óta. A New Orleans-i Tulane Egyetem orvoskutatójának 2002-es tanulmánya szerint az északkelet-afrikai (etióp, eritreai, szomáliai és dzsibuti) menekülttáborokban az 1990-es évektől kezdve jegyzik a skorbut terjedését, 2016-ban pedig Ausztráliában is felütötte a fejét a betegség.

Az ausztrál ABC-nek nyilatkozó kutató, Jenny Gunton szerint ráadásul a skorbutos betegek közül többen egészséges mennyiségű zöldséget is fogyasztottak, csak egyszerűen túlfőzték azokat, aminek következtében elvesztették C-vitamin-tartalmukat.