Az első tűzijátékokkal valószínűleg a gonosz szellemeket akarták elriasztani. Kínaiak az i.e. 2. században száraz bambuszrudakat gyújtottak meg, ezek hangos pattogással égtek, amivel pedig a szellemek mellett a hegyi törzsekre is a frászt hozták. Miután puskaport is töltöttek a bambuszba, valószínűleg az egész környéken nem maradt egyetlen magabiztos szellem sem. A biztonság kedvéért azért azóta is alapos durrogtatással köszöntik a kínai és az európai újévet is, a szokás célja továbbra is a rontás távol tartása.

A tűzijáték túl jó móka volt ahhoz, hogy kizárólag a hegyi emberekre és különféle természetfeletti entitásokra pazarolják, a 12. század környékén ezért már így köszöntötték a császárt. Ez legalább olyan jól nézhetett ki, mint Gandalf tűzijátéka a Gyűrűk urában: nemcsak rakéták, hanem tűzkerekek, színes füstbombák és petárdák is szerepeltek a műsoron.

link Forrás

Kína és Középfölde mellett a tűzijáték Indiában és Japánban is az ünnepek fontos része volt, az ókori görögök pedig különösen nagy mulatságokat rendeztek a görögtűzzel – ennek a receptjét szigorú titokban tartották, és leginkább a tengeri ütközeteknél vették jó hasznát, amikor elevenen elégették az ellenséges hajókon tartózkodó katonákat.

Európa sem maradhatott le, ha már királyi pompáról volt szó: Európában először a 13. század közepén tűzijátékoztak, itthon először Mátyás király és Beatrix esküvőjén, egy bizonyos Regiomontanus nevű német csillagász jóvoltából csodálhatták meg a látványt a vendégek.

Aki a tűzzel játszik...

Miután a Közel- és Távol-Keleten egyaránt elterjedt a tűzijáték, nem kellett sok idő ahhoz, hogy Európába is elérkezzen – de ehhez puskaport is elő kellett állítani. Európában először Roger Bacon brit természetfilozófus, egyébiránt ferences szerzetes közölte a receptjét, bár nem terjesztette túl lelkesen – részben azért sem, mert az egyház nem figyelte valami nagy lelkesedéssel az alkimistáskodást. Végül 1252-ben vetette papírra a lőpor összetételét, de óvatosságból anagrammaként írta le a „villám és mennydörgés” előidézéséhez szükséges szer receptjét. Ő közölte az első európai beszámolót is a tűzijátékokról, valamint óvatosságra is intett a por használatával kapcsolatban – ennek ellenére a tűzijátékok történetét végigkísérik a balesetek.

A 15. századig jobbára békés célra használták a rakétákat, a misztériumjátékokat tették szórakoztatóbbá velük, de még így is előfordult, hogy véletlenül felrobbantották vagy felgyújtották egymást a résztvevők. 1563-ban Miksa király koronázása alkalmából Pozsonyban terveztek egy nagy, tűzijátékkal és hadi játékokkal kecsegtető mulatságot, amiből éppen a tűzijáték miatt nem lett semmi. A Trója ostromát bemutató előadás kezdete előtt egy német és egy olasz katona összeveszett, ennek következményeképpen pedig idő előtt leégett a fából készült díszlet. Könnyen lehet, hogy az „úgyse mered meggyújtani-dehogynem” klasszikus esetéről volt szó, mindenesetre az olaszok nem bírtak magukkal, és idő előtt begyújtották a röppentyűket, így történhetett meg, hogy az első magyar tűzijáték arról lett nevezetes, hogy elmaradt.

...éjszaka bepisil

A pirotechnika veszélyes üzem, és olykor előfordul, hogy nem jól sülnek el a dolgok. Kínában temetéseken tűzijátékoztak, de az emberek minden elképzelhető alkalmat megragadtak arra, hogy egy jó kis színes-lőporfüstös bulit csapjanak. Amerikában a tűzijáték például a politikai beszédek kísérője volt: John Adams elnök (1825-29) ilyen showműsorokkal dobta fel a beszédeit, mert abban bízott, hogy ha a politikai közlendője nem is ragadja meg a tömegek figyelmét, ez azért mindenképpen vonz majd néhány látogatót.

Akármilyen fejlett rakétákkal is állt elő az emberiség hadászati célokra, a tűzijáték mindig is ártatlan mulatságnak tűnt a tömegek számára – ennek megfelelően pedig gyakran nem is kezelték megfelelő elővigyázatossággal a petárdákat, rakétákat és tűzkerekeket. Az amerikaiak augusztus huszadikáján, a július 4-i függetlenség napján egymást érték a balesetek, sőt egy időben divatba jött az is, hogy kreatív felhasználási módokat keressenek a pirotechnikai eszközök felhasználásához, így egyrészt lovakra lődöztek velük, másrészt tejesüvegek és virágcserepek alá rejtették őket, utána jöhetett a srapnelekkel tarkított kacagás. A móka csúcspontján, 1903 és 1907 között az Egyesült Államokban összesen 1153 halálos áldozatot követelt a tűzijáték nem rendeltetésszerű használata, további 21520 ember pedig megsérült a nagy ünneplésben.

Itthon is előfordult, hogy rosszul sült el a tűzijátékozás: az első Anna-bálon Balatonfüreden felrobbantak az előkészített töltetek, arról nincs hír, hogy megsérült-e valaki a balesetben. A szervezett ünnepeken manapság már ritkák a balesetek, de a tűzijáték ettől még veszélyes üzem marad: a pirotechnikai gyárakban kiütött tüzek több ezer halálos áldozatot követeltek, egy 2000-ben bekövetkezett robbanás például négyszáz házat rombolt le Hollandiában, a balesetben több százan sérültek meg, tizenheten pedig meghaltak.

Öt eset, amikor nagyon félresiklott valami

Ha baleset történik a tűzijátékok háza táján, az általában a gyártás során következik be, ahogy Hollandiában is – bár előfordulnak emberi és számítógépes hibák is. Az egyik legnagyobb, tűzijáték miatt bekövetkezett tűz Limában, a Mesa Redonda nevű piackerületben tört ki. A szűk utcákon, a fabódék között az árusok olcsón kínálják a portékájukat, 2001-ben egyikük úgy döntött, hogy rögtönzött termékbemutatót tart. A petárda a többi tűzijáték között kötött ki: az egész piac leégett, legalább 290-en meghaltak, 320 ember pedig eltűnt.

Mexikóban sajnálatos módon egymást érik a balesetek, évente több tucatnyi ember életét követeli a pirotechnika. A katasztrófa általában a piacon következik be, volt arra is példa, hogy az egyik vásárló érezte úgy, hogy jó tréfa a sátorban begyújtani egy tűzijátékot. Kisebbfajta csoda, hogy itt senki nem halt meg, de százan megsebesültek, 23 autó égett ki, és 300 piaci stand semmisült meg.

Indiában a vallási ünnepeket is gyakran kíséri tűzijáték, ez vezetett 2016-ban egy hindu templom leégéséhez Keralában – itt tehát nem a gyárban történt a baleset, hanem magán az ünnepségen, legalább száz ember életét követelve. Itt is egy elszabadult rakéta okozta a balesetet, a szikrák begyújtották a többi tűzijátékot, a tömegben pedig pánik tört ki, ami robbanást követő áramszünettel egyetemben tovább nehezítette a mentést. A kormányzat korábban éppen biztonsági kockázatokra hivatkozva tiltotta be a tűzijátékozást az ünnepségen.

A kilövést kontrolláló számítógép hibájának volt köszönhető a világ valószínűleg legrövidebb és legintenzívebb tűzijátéka San Diegóban 2012-ben. Szerencsére itt emberéletben nem esett kár, ami egészen meglepő, tekintve, hogy a tizennyolc perces tűzijátékot sikerült mindössze fél perc alatt lezavarni, méghozzá úgy, hogy az összes összekészített rakétát begyújtották. Az eredmény egy nagyon drága, de nagyon rövid műsor lett, bár az egyik néző azt mondta, életében nem látott még ennél jobb tűzijátékot. Így néz ki tehát egy 18 perces tűzijáték fél percbe sűrítve:

link Forrás

Az egyik legsúlyosabb az eddig ismert tűzijáték-balesetek közül XVI. Lajos nevéhez kötődik: 1770 környékén egy jó királyi esküvő egyszerűen elképzelhetetlen lett volna egy pompás tűzijáték nélkül. XV. Lajos udvarában mutatták be a kor legkiválóbb tűzijátékait, emögött pedig a Ruggieri fivérek, az udvar hivatalos pirotechnikusai álltak (a család azóta is a tűzijátékiparban dolgozik).

A bámész tömeg is sokat várt a királyi látványosságtól, amikor azonban néhány fel nem robbant rakéta pottyant a közönség közé, pánik tört ki, és több embert eltapostak – a hivatalos adatok szerint 133 áldozata volt az esetnek, de vannak, akik összesen húszezerre teszik ezt a számot. Henry Sutherland brit történész szerint ehhez már hozzászámolták azokat is, akik a tülekedésben megnyomorodtak, megsérültek, és akár tíz évvel később is, de ennek következtében haltak meg idő előtt. A többi óvatosabb becslés is több ezernyire teszi az áldozatok számát, Galignani párizsi útikönyvében 1839-ben háromezer áldozatot emleget, mások is ezt a számot vették át a későbbiekben.

Mit ünneplünk augusztus 20-án (15-én, 16-án)?

Vannak olyan ünnepek, amelyekkel világszerte összenőtt a tűzijátékozás – ilyen például a Szilveszter, de regionális szinten is egy sor ilyen bulit szerveznek Indiától Magyarországig. Japánban pedig egy egész sor fesztivált rendeznek júliusban és augusztusban, ezeken olykor 800 ezer ember is megfordul.

Magyarországon augusztus 20-át eredetileg 15-én, Nagyboldogasszony napján ünnepeltük, ezt még Szent István avatta ünneppé, végül Szent László áthelyezte az ünnep dátumát, ugyanis István testét 20-án emelték oltárra Székesfehérváron. Azt hihetnénk, hogy a huszadika ezután huszadika maradt, de nem: 1686-ban XI. Ince pápa az egész katolikus világ számára elrendelte, hogy emlékezzen meg Szent István ünnepéről, a dátumot viszont Buda visszafoglalásához kötötte, így ez augusztus 16-ra esett.

1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, ennek pedig szegény Szent István is áldozatul esett: az ünnep kikerült a hivatalos programok köréből. Ez viszont nem tetszett Mária Teréziának, aki még ugyanebben az évben csak azért is elrendelte a megtartását, és elhozatta Budára a Szent Jobbot. Ekkor már augusztus 20-án rendezték az azóta hagyománnyá vált ünnepi körmenetet, de ettől még nem került sor minden évben az államalapítás ünnepére: 1848 után hosszabb szünet következett, és csak 1860 után tartották meg ismét az ünnepi rendezvényeket.

1891-ben végül Ferenc József hivatalosan is munkaszüneti nappá nyilvánította a végül 20-án megállapodott Szent István-ünnepet, ez így is maradt 1945-ig. Mindeközben 1938-tól Emmerling Adolf német vegyész vezetésével már tűzijátékokkal emlékeztek meg az államalapításról. Korabeli beszámolók szerint a röppentyűk szinte nappali fénybe borították a Dunát és a Gellért-hegy környékét. Emmerling pirotechnikai gyárat is alapított Magyarországon, ezt a háború után államosították.

A tűzijátékozás a második világháború alatt szünetelt, épp elég dolog robbant fel akkoriban ahhoz, hogy ne kelljen még sűríteni is a programot, és csak 1954-ben rendeztek ismét pirotechnikai bulit a Gellért-hegyen és környékén.

1945 után két évig csak egyházi ünnepként tartották számon augusztus huszadikát, nem nemzetiként. 1947-ben azután Szent Istvánt behelyettesítették a kenyérrel és az alkotmánnyal: innentől az új kenyér ünnepeként és az alkotmány napjaként tartották meg az ünnepet.

Augusztus huszadikát végül 1991-ben rehabilitálták, ekkor nyilvánították ismét állami ünnepnek.