A menekültválság kezelésére vetik be a felturbózott Horvath-órát

Kriminalisztikai szakértők szerint itt az ideje a módszer kifejlesztője, Steve Horvath amerikai genetikaprofesszor után csak Horvath-óraként emlegetett epigenetikai életkor-meghatározást bevetni az Európába érkező menedékkérőknél. Bár a Düsseldorfi Egyetem kutatói májusban még tanulmányban keltek ki a szerintük gyerekcipőben járó módszer gyakorlati bevezetése ellen, azért vált hirtelen időszerűvé annak alkalmazása, mert egyre több menedékkérő vallja 18 éven alulinak magát, hogy kiváltságos bánásmódban részesüljön.

Először a németországi Hildesheimben végeztek el ilyen tesztet: a Stern magazin riportja alapján a magát fiatalkorúnak valló menedékkérő vérmintáját az epigenetikai teszteléssel foglalkozó Zymo Research kaliforniai laboratóriumába küldték, ott pedig 99,999 százalékos valószínűséggel megállapították, hogy a menedékkérő elmúlt 18 éves, sőt a teszt 95 százalékos pontossággal becsülte meg, hogy életkora 26,4 és 29 év között van.

Kényes téma, de pont ezért kötelessége beleszólnia a tudománynak

Németországba több mint 1,5 millió menedékkérő érkezett 2014 óta, közöttük legalább félmillióan vannak, akiket fiatalkorúként regisztráltak. A 18 év alattiak amellett, hogy jobb ellátásban részesülnek a procedúra alatt, nagyobb eséllyel kapnak menedékjogot (amely után családtagjaik is könnyebb helyzetbe kerülnek) és az esetleges bűnügyeiket is enyhébb ítéletek követik.

Ezen előnyök miatt a Nature friss cikkében több tudományterület képviselője hívja fel a figyelmet a minél pontosabb életkor-meghatározási módszerek bevezetésére. Bár Denise Syndercombe-Court, a londoni King's College igazságügyi genetikusa szerint a menedékkérelmi eljárásokba beavatkozó tudományos módszerek kifejlesztésétől joggal ódzkodnak a kutatók, a Koppenhágai Egyetemen oktató kollégája, Niels Morling szerint pont az ilyen döntések súlya miatt kötelessége a tudományos világnak a törvényt szolgálni.

Thomas Pogge, a Yale Egyetemen globális igazságügyet oktató politikai filozófus ráadásul arra is rámutat, hogy az ilyen módszerek akár a bevándorlásellenes közhangulatot is képesek lehetnek csillapítani, mivel a hatóságok ezzel azt tudnák kommunikálni, hogy kezelni tudják a kérdéses helyzeteket.

Vérvétel helyett elég a szájban matatni

Jelenleg kétféle anatómiai tesztet alkalmaznak a menedékkérők korának megállapítására: a csontok és a fogak röntgen- és MRI-vizsgálatát. Ezek viszont akár 3-4 éves hibatartománnyal is dolgozhatnak, így sok esetben használhatatlanok.

A menedékkérőknek kötelező röntgenvizsgálat egy franciaországi radiológián, Haute-Savoie-banFotó: AMELIE-BENOIST/BSIP

Steve Horvath epigenetikai órájának kidolgozása során eredetileg 353 olyan régiót azonosított az emberi DNS-ben, amely mérésével egy vérminta alapján megállapítható az adott ember életkora. Ezzel a hagyományos anatómiai módszereknél valamivel pontosabb képet tudott adni az alanyokról: a több ezer embertől begyűjtött vérminták alapján átlagosan 2,7 éven, vagyis 32 hónapon belül meg tudta mondani az illető életkorát, a serdülők és a 18 év körüliek csoportjában pedig még pontosabb eredményeket ért el.

A biostatisztikával és genetikával is foglalkozó kutató azóta újragondolta a módszerét, a július végén publikált, már 391 prediktív régió elkülönítése után írt tanulmányában azt írja, hogy a szájüregből vételezett hámsejtek jelenthetik a megoldást a még pontosabb mérésekre. A szájnyálkahártyáról nemcsak könnyebben lehet mintát venni, mint a vérből (tű helyett elég egy fülpiszkálóhoz hasonlító eszköz), de az 53 alanyon végzett vizsgálatok eredménye a korábbinál sokkal pontosabb is volt, átlagosan 1,03 éves hibatartománnyal. Igaz, a pontos átlag ellenére néhány kivétel még így is akadt: a legdurvább esetben 5 évvel és 8 hónappal lőtte mellé az alany korát a teszt.

A következő lépés így egy olyan epigenetikai óra kifejlesztése, amely a lehető leghatékonyabban (vagyis pontosan és olcsón) tudja ezt a módszert alkalmazni – a Zymo jelenleg 300 dollárt kér egyetlen vérminta vizsgálatáért, és egy epigenetikai teszt általában több vérmintát igényel. Peter Schneider, a Kölni Egyetem igazságügyi genetikusa szerint az új módszerhez elsősorban az életkor meghatározásában szerepet játszó epigenetikai markerek számát kell lecsökkenteni – a jelenlegi 300-400 közötti értékről olyan 10-20 közöttire.

Buktatók vannak, de minél több a módszer, annál jobb

Mivel az epigenetikai óra „beállításához” szükséges DNS-metilációs kutatásokat eddig leginkább amerikai és európai alanyok mintái alapján végezték el, a Kölni Egyetem genetikusai megpróbáltak utánajárni annak, hogy vajon más etnikai csoportoknál is ugyanazok a markerek segítenek-e megállapítani az életkort.

A három különböző (közép-európai, közel-keleti, nyugat-afrikai) népcsoportot vizsgáló, populációnként 50 főn végzett vizsgálat szerint például a közel-keleti alanyoknál jelentősen kisebb volt a metilációs szórás, így az ő esetükben a megállapított életkor pontossága is nőtt. Az előkészítő tanulmányban azért megjegyzik, hogy az 50-50 fős minta túl kicsi egy elégséges modell felállításához, így további, nagyobb adatbázisból dolgozó kutatások elvégzését sürgették.

Emellett a statisztikai szórásból adódó hibaértékek is nehezítik a Horvath-óra alkalmazásának elfogadottságát. A Bristoli Egyetem és a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem közös, 2017-es kutatásában például több mint ezer brit 17 évesen végezték el az epigenetikai órás vizsgálatot, és ugyan a 17,2-es átlagértékkel meg voltak elégedve a kutatók, néhány kiugró példa már aggodalomra adott okot – volt, akit 4 évnél fiatalabbnak, de volt, akit 30 év fölöttinek mértek.

A szakértők szerint mindenképp üdvözlendő az új módszer beépítése a kriminalisztikába, a kiugró esetekre pedig az epigenetikai óra pontosabbá tétele mellett a különböző életkor-meghatározási módszerek együttes használata is megoldást jelenthet.

A Horvath-órával korábban ebben a cikkünkben foglalkoztunk részletesebben: