Egy a biológiai életkort pontosan mutató mérőeszköz kulcsszerepet játszhat az öregedés folyamatának megértében: általa közelebb juthatnánk az öregedést lassító vagy visszafordító gyógyszerek megtalálásához, sőt talán azt is meg lehetne becsülni, hogy meddig fogunk élni.
Kanadai énekes verébsármányok megfigyelése és a velük folytatott kísérletek eredményei azt mutatják, hogy már a ragadozók hangjai által kiváltott tartós félelem is jelentősen rontja a felnőtt madarak, és az ilyen körülmények között nevelkedő fiókák élet- és szaporodási esélyeit is. A populáció egészét érintő negatív tendencia három generáció alatt sem javul.
Amerikai kutatók 14 éven át vizsgálták a coloradói sárgahasú mormotákat, és arra jutottak, hogy az állatok téli álmuk során sokkal lassabban öregszenek, mint a nyári aktív időszakban. A hibernáció felelhet a hosszabb életért és a kevesebb időskori betegségért is.
Holland kutatók 834 ponton találtak közös jegyeket a világ különböző részein élő egypetéjű ikrek genomjában. Ezek alapján nagy biztonsággal eldönthető egy emberről, hogy önmagában áll, vagy volt-e egypetéjű ikertestvére.
Az áttörő kutatás eredményei arra utalnak, hogy génterápiával elméletileg emberek esetén is helyre lehet állítani az öregedéshez köthető károsodásokat – legalábbis ha a módszer tényleg biztonságosnak és használhatónak bizonyul.
A molekuláris biológia fejlődésével tudományos polgárjogot nyerő epigenetikai kutatások azt igyekeznek bizonyítani, hogy a felmenőket ért traumák az utódgenerációkra is hatással vannak. Erről beszélgetett csütörtök este Almási Kitti szakpszichológus, Falus András immunológus és Wolf Péter zeneszerző a CEU Határtalan tudás sorozatában.
A várandósság alatti történések utódokra gyakorolt hatásától az élet- és gondolkodásmód egészségi vetületein át a zene viselkedést befolyásoló mechanizmusáig számos izgalmas kérdés terítékre kerül csütörtök este hattól Falus András, immunológus, Almási Kitti szakpszichológus és Wolf Péter zeneszerző kerekasztal-beszélgetésében.
A molekuláris biológia fejlődésével tudományos polgárjogot nyert epigenetikai kutatások azt igyekeznek bizonyítani, hogy a felmenőket ért traumák az utódgenerációkra is hatással vannak. Egy újabb kutatás talált erre bizonyítékot.
Az emberek életkorát egyre pontosabban meghatározni képes genetikai módszer egyelőre nem felváltja, csak kiegészíti a röntgent és az MRI-t, de kulcsszerepe lehet a magukat fiatalkorúnak valló menedékkérők vizsgálatánál. A vizsgálat ugyanakkor számos etikai aggályt is felvet.
Steve Horvath elmélete szúrja a biológusok szemét, de ha nem is tudják a pontos okait, módszerével egy szövet- vagy vérmintából 3,6 éves pontossággal meg tudják állapítani az egyén életkorát.