Kipróbáltuk az ókori rómaiak Red Bullját, ami csípett és mart, de működött

Másfél csésze vörösborecet, fél csésze méz, egy evőkanál törött koriandermag és négy csésze víz – rekonstruálták gasztrotörténészek az ókori római légionáriusok sport- és energiaitalának öszetételét. A borecet és víz különféle arányú és ízesítésű – posca (ejtsd: poszka) néven ismert – keveréke több évszázadon át volt a Római Birodalom univerzális, hűsítő, üdítő, egészségmegőrző és vitalizáló varázsfolyadéka. 

Egy rövid, antik hangulatú főzőműsorban ki is próbáltuk, íme az eredmény:

Az életmódkutatók szerint az antik Hellászban a rossz minőségű lőrékből készült, buborékmentes, savanyúan csípős, vagyis epoxosz fröccs összetétéle változott meg a római időkre, vinkó helyett oxosz ( οξος), vagyis ecet lett az ital és az elnevezés alapja. (Az etimológiai magyarázat szerint a posca a latin potor, azaz 'ivó (személy)' és a görög oxosz 'ecet' szavak összevonásával keletkezett.) 

Boros vagy ecetes flaska és a fogyasztásához rendelt pohár egy ókori római mozaikonFotó: DENNIS G. JARVIS/DENNIS G. JARVIS

A borecetet az ókorban a legszélesebb spektrumú medicinaként használták a fogamzágátlástól a köhögéscsillapításon át a sebgyógyításig. A fermentáción alapuló előállítása miatt probiotikumokat is tartalmazó, bizonyítottan antibakteriális hatású, nyomokban alkoholt is tartalmazó savanyú folyadékról ma már az is tudható, hogy erősíti az emberi immunrendszert, jó hatással van a vérnyomásra, és csökkenti a cukorbetegség kialakulásának esélyeit, mi több, az utóbbinál a már kialakult kórkép esetében is gyógyhatással bír.   

Kalóriagazdag izotóniás oldat

Jonathan Roth amerikai történész A római hadsereg háborús logisztikája című vaskos hadtörténeti tanulmánykötete szerint a posca biztosította a szükséges pluszt a légiók számára a hosszú hadjáratok során. A magas, de az ecetsav miatt gyorsan felszívódó szénhidráttartalma (1 deci borecet átlagosan 21 kcal energiával bír) miatt már ömagában is energetizáló folyadékkal ráadásul a légionáriusok olyan esszenciális aminosavakat és nátrium-sókat is bevittek a szervezetükbe, amelyekkel pótolták az izzasztó menetelés közben lemerült készleteiket. 

Hajóhídon menetelő légionáriusok Marcus Aurelius síremlékérőlFotó: Wikipédia

Az időszámítás előtt 264 és 164 között dúló pun háborúk történetét megíró „Appianustól fennmaradt egy lista, amiben a Hispániában harcoló Lucullus csapatainak élelmiszerhiányáról szól, ahol is az alapvető élelmiszerek közé sorolta a bort és az ecetet is. (...) Ezen lista alapján a római légiók alapvető élelmiszerei a következők voltak: gabona, kenyér, kétszersült, marha- vagy disznóhús, bab, lencse, sajt, olívaolaj, bor és ecet, só” – olvasható Bányai Kornél, a római hadsereg logisztikájáról szóló tanulmányában

A gladiátorok hamuval turbózták

A Bécsi Orvosi Egyetem és a Berni Egyetem közös kutatócsoportja 2014-ben publikálta azt a tanulmányt, amely szerint a római gladiátorok egy különleges adalékkal fokozták a posca hatását. 

Légionáriusnak öltözött olaszok egy bulgáriai ókorfesztiválonFotó: NIKOLAY DOYCHINOV/AFP

A 2. században élt 22 epheszoszi gladiátor csontjainak szén-, nitrogén-, kén- és stronciumtartalmát, valamint korabeli forrásokat elemezve arra jutottak, hogy a gladiátorok sportitala a víz és az ecet mellett nagy mennyiségű növényi hamut is tartalmazott. Ennek köszönhetően extra adag, jól felszívódó kalciumot, mangánt, vasat és rezet vittek be a szervezetükbe, amely a teljesítményfokozás mellett segítette a regenerálódást és a sebek, rándulások és húzódások, illetve a repedt/törött csontok gyógyulását. 

A Római Birodalom gazdaságának korábban kevésbé ismert jellemzőiről az alábbi cikkben írtunk hosszasabban: