A TESS első képei tele vannak csillagokkal, és lassan bolygókkal is

Az amerikai űrügynökség, a NASA legújabb bolygóvadász műszere, a TESS űrtávcső nyáron kezdte meg a tudományos munkát. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) munkatársai által tervezett és épített űrtávcső célja, hogy négy kis távcsövével az ég szinte teljes egészét átvizsgálja, közeli exobolygók után kutatva. 

A közeli itt kettős jelentéssel bír: a TESS olyan bolygókat keres a Naphoz közeli csillagok körül, amelyek saját csillagukhoz közel keringenek. Ellentétben a Kepler űrtávcsővel, ez a műszer az égbolt fényes(ebb) csillagaira fókuszál, a Naptól jellemzően 30-300 fényévnyi távolságtartományban. Egy közeli csillag körüli exobolygó maga is több fényt ver vissza, így ezek az égitestek lesznek a legjobb jelöltek arra, hogy óriástávcsövekkel alaposabb vizsgálat alá kerülhessenek (ellentétben sok-sok, a Kepler felfedezte égitesttel). A James Webb űrtávcső, vagy az épülő újgenerációs, 25-40 méteres földi távcsövek már képesek lesznek ezeknek a bolygóknak például a légköri összetételét meghatározni, és akár az élet nyomjelzői után is kutatni.

Miután a fényesebb vagy hozzánk közeli, de halványabb csillagok mindenfelé szét vannak szórva az égbolton, a TESS-nek végig kell pásztáznia az egészet. Ehhez az űrtávcső négy kamerája hatalmas, 96x24 fokos csíkot rögzít az égboltról. A pontos működési elvet ez a korábbi cikkünk mutatja be. A TESS Két év alatt 26 ilyen szektort fésül majd át:

A TESS négy teljes látómezeje: 27 napon át minden fél órában készül egy-egy ilyen felvétel, összesen 67 megapixel nagyságban. Teljes felbontás itt.Fotó: NASA/MIT/TESS

A képeken feltűnő két nagyobb paca a Kis és Nagy Magellán-felhők, a Tejútrendszer két kísérőgalaxisa. A TESS, működéséből adódóan, az itt látható csillagok nagy részét csak egyszer, 27 napon át figyelte meg, 2018 augusztusában. A jobb oldali 4 kép területét a Nagy Magellán-felhő körül viszont az egész éven át látni fogja, azok körül fordul körbe, így ott távolabbi vagy kisebb exobolygókat is képes lesz azonosítani.

A lefontosabb, legfényesebb égi objektumok a felvételeken.Fotó: NASA/MIT/TESS

Innen, a Nagy Magellán-felhő szomszédságából pottyant ki az első új exobolygó is, amit a TESS-szel fedeztek fel. Az aprócska Táblahegy csillagképben található, π Mensae nevű csillag ideális körülmények között szabad szemmel is észrevehető, bár csak a Föld déli féltekéjéről. Egy távoli, óriási bolygó, a π Mensae b már ismert volt a csillag körül, tízszeres jupitertömeggel és 5,7 éves keringési periódussal. A TESS által gyűjtött fényességmérések viszont egy sokkal közelebbi, mindössze 6,27 napos periódusú, kisebb bolygó létét is felfedték: a π Men c-nek 27 napnyi mérés alatt öt átvonulását sikerült megfigyelni.

A távoli kísérőnek hála, egy rakás régi spektroszkópiai mérés is rendelkezésre állt a csillagról, így ki lehetett mutatni, mekkora sebességgel rángatja a csillagot ez az új bolygó a közös tömegközéppontjuk körül. Ez nem sok, mindössze néhány m/s (vagyis kellemes kocogótempó), de a mai csillagászati műszerek már ezt is képesek megmérni, és ebből már sikerült az új bolygó tömegét, így a sűrűségét meghatározni. Ez alapján a bolygó pont olyan sűrű, mint egy közel 5 földtömegnyi vízgolyó, de a cikkben a kutatók sietnek leszögezni, hogy pont nem így kell elképzelni ezt. Valójában egy kis fém-kőzet bolygómagot vehet körbe sok könnyebb anyag, például víz, metán, hidrogén és hélium. Ezek alapján, bár a szakcikk eufemisztikusan szuperföldnek hívja, inkább egy forró (lakhatósághoz messze túl forró) mini-Neptunusszal lehet dolgunk.  

A felfedezést egyelőre egy, az arXiv preprint szerverre feltöltött kézirat formájában jelentette be a TESS csapata. A cikk érdekessége, hogy az első felfedezésért járó dicsőséget nem a missziót megálmodó nagy öregek vitték el, hanem három fiatal, posztdoktor kutató vezeti a szerzőlistát: Chelsea Huang, Jennifer Burt (az MIT Torres-ösztöndíjasai), valamint Andrew Vanderburg (a NASA Sagan-ösztöndíjas kutatója).

Ezt látta valójában a TESS. A felső a nyers, a távcsőből és a csillagból jövő zajjal is terhelt fényességmérések. A középsőn ezek már ki vannak korrigálva, és egyértelműen látszik, mikor takar el a bolygó a csillagból egy kicsit (itt kb. 0,04%-ot). Alul csak maguk a fedések, összeátlagolva. Forrás: arXiv.Fotó: Huang et al., MIT/arXiv

Persze ez még csak az első ízelítő a TESS képességeiből. Az űrtávcső hamarosan végez a második szektor megfigyelésével is, az MIT kutatói pedig már egy egész kis kupac bolygójelöltet gyűjtöttek össze, bár ezeknek az adatai még nem nyilvánosak. Ahogy a π Mensae c, úgy ezek is a Pál András (MTA CSFK) által írt, gyors előzetes adatfeldolgozást végző Quick Look pipeline eredményein alapulnak. (András meetupos előadása a TESS-ről itt.) Az első négy szektor feldolgozott adatait 2019 januárjában teszik majd közzé, teljesen nyíltan: onnantól bárki, bármilyen tudományt végezhet majd velük.

Forrás: MIT, arXiv

A kivándorló magyarok kétharmada azt mondja, hogy sokkal jobb neki külföldön, mint itthon volt

Lehet, hogy 120, de az is lehet, hogy 650 ezer magyar települt külföldre az utóbbi években. Annyi biztos, hogy a fiatalok és a képzettek mennek el, bár 2016 óta csökken a kivándorlás Magyarországon. A kint élők túlnyomó többsége úgy érzi, jól járt, és legtöbbjüket ma már jobban érdeklik a befogadó ország hírei, mint a hazaiak – derült ki két friss kutatásból.