A TESS első képei tele vannak csillagokkal, és lassan bolygókkal is

Az amerikai űrügynökség, a NASA legújabb bolygóvadász műszere, a TESS űrtávcső nyáron kezdte meg a tudományos munkát. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) munkatársai által tervezett és épített űrtávcső célja, hogy négy kis távcsövével az ég szinte teljes egészét átvizsgálja, közeli exobolygók után kutatva. 

A közeli itt kettős jelentéssel bír: a TESS olyan bolygókat keres a Naphoz közeli csillagok körül, amelyek saját csillagukhoz közel keringenek. Ellentétben a Kepler űrtávcsővel, ez a műszer az égbolt fényes(ebb) csillagaira fókuszál, a Naptól jellemzően 30-300 fényévnyi távolságtartományban. Egy közeli csillag körüli exobolygó maga is több fényt ver vissza, így ezek az égitestek lesznek a legjobb jelöltek arra, hogy óriástávcsövekkel alaposabb vizsgálat alá kerülhessenek (ellentétben sok-sok, a Kepler felfedezte égitesttel). A James Webb űrtávcső, vagy az épülő újgenerációs, 25-40 méteres földi távcsövek már képesek lesznek ezeknek a bolygóknak például a légköri összetételét meghatározni, és akár az élet nyomjelzői után is kutatni.

Miután a fényesebb vagy hozzánk közeli, de halványabb csillagok mindenfelé szét vannak szórva az égbolton, a TESS-nek végig kell pásztáznia az egészet. Ehhez az űrtávcső négy kamerája hatalmas, 96x24 fokos csíkot rögzít az égboltról. A pontos működési elvet ez a korábbi cikkünk mutatja be. A TESS Két év alatt 26 ilyen szektort fésül majd át:

A TESS négy teljes látómezeje: 27 napon át minden fél órában készül egy-egy ilyen felvétel, összesen 67 megapixel nagyságban. Teljes felbontás itt.Fotó: NASA/MIT/TESS

A képeken feltűnő két nagyobb paca a Kis és Nagy Magellán-felhők, a Tejútrendszer két kísérőgalaxisa. A TESS, működéséből adódóan, az itt látható csillagok nagy részét csak egyszer, 27 napon át figyelte meg, 2018 augusztusában. A jobb oldali 4 kép területét a Nagy Magellán-felhő körül viszont az egész éven át látni fogja, azok körül fordul körbe, így ott távolabbi vagy kisebb exobolygókat is képes lesz azonosítani.

A lefontosabb, legfényesebb égi objektumok a felvételeken.Fotó: NASA/MIT/TESS

Innen, a Nagy Magellán-felhő szomszédságából pottyant ki az első új exobolygó is, amit a TESS-szel fedeztek fel. Az aprócska Táblahegy csillagképben található, π Mensae nevű csillag ideális körülmények között szabad szemmel is észrevehető, bár csak a Föld déli féltekéjéről. Egy távoli, óriási bolygó, a π Mensae b már ismert volt a csillag körül, tízszeres jupitertömeggel és 5,7 éves keringési periódussal. A TESS által gyűjtött fényességmérések viszont egy sokkal közelebbi, mindössze 6,27 napos periódusú, kisebb bolygó létét is felfedték: a π Men c-nek 27 napnyi mérés alatt öt átvonulását sikerült megfigyelni.

A távoli kísérőnek hála, egy rakás régi spektroszkópiai mérés is rendelkezésre állt a csillagról, így ki lehetett mutatni, mekkora sebességgel rángatja a csillagot ez az új bolygó a közös tömegközéppontjuk körül. Ez nem sok, mindössze néhány m/s (vagyis kellemes kocogótempó), de a mai csillagászati műszerek már ezt is képesek megmérni, és ebből már sikerült az új bolygó tömegét, így a sűrűségét meghatározni. Ez alapján a bolygó pont olyan sűrű, mint egy közel 5 földtömegnyi vízgolyó, de a cikkben a kutatók sietnek leszögezni, hogy pont nem így kell elképzelni ezt. Valójában egy kis fém-kőzet bolygómagot vehet körbe sok könnyebb anyag, például víz, metán, hidrogén és hélium. Ezek alapján, bár a szakcikk eufemisztikusan szuperföldnek hívja, inkább egy forró (lakhatósághoz messze túl forró) mini-Neptunusszal lehet dolgunk.  

A felfedezést egyelőre egy, az arXiv preprint szerverre feltöltött kézirat formájában jelentette be a TESS csapata. A cikk érdekessége, hogy az első felfedezésért járó dicsőséget nem a missziót megálmodó nagy öregek vitték el, hanem három fiatal, posztdoktor kutató vezeti a szerzőlistát: Chelsea Huang, Jennifer Burt (az MIT Torres-ösztöndíjasai), valamint Andrew Vanderburg (a NASA Sagan-ösztöndíjas kutatója).

Ezt látta valójában a TESS. A felső a nyers, a távcsőből és a csillagból jövő zajjal is terhelt fényességmérések. A középsőn ezek már ki vannak korrigálva, és egyértelműen látszik, mikor takar el a bolygó a csillagból egy kicsit (itt kb. 0,04%-ot). Alul csak maguk a fedések, összeátlagolva. Forrás: arXiv.Fotó: Huang et al., MIT/arXiv

Persze ez még csak az első ízelítő a TESS képességeiből. Az űrtávcső hamarosan végez a második szektor megfigyelésével is, az MIT kutatói pedig már egy egész kis kupac bolygójelöltet gyűjtöttek össze, bár ezeknek az adatai még nem nyilvánosak. Ahogy a π Mensae c, úgy ezek is a Pál András (MTA CSFK) által írt, gyors előzetes adatfeldolgozást végző Quick Look pipeline eredményein alapulnak. (András meetupos előadása a TESS-ről itt.) Az első négy szektor feldolgozott adatait 2019 januárjában teszik majd közzé, teljesen nyíltan: onnantól bárki, bármilyen tudományt végezhet majd velük.

Forrás: MIT, arXiv

Tombol az erőszakszex a tenger mélyén

A szexuális kényszerítés a szaporodási stratégia része lehet az Ausztrália nyugati partjainál élő palackorrú delfineknél. A populációban rendszeresen előfordul, hogy a hímekből álló bandák magányos nőstényeket erőszakolnak meg.