Azért mennek el a fiatal kutatók Magyarországról, mert kevés a pénz, és bizonytalan a karrier

A pénzhiány a szakmai előremenetel kiszámíthatatlansága a fő oka annak, hogy a fiatal kutatók elhagyják Magyarországot, illetve a pályájukat – derült ki egy felmérésből, aminek eredményeit most tette közzé a Magyar Tudományos Akadémia (MTA). A felmérésben közel kétezer 45 évesnél fiatalabb tudós fejtette ki véleményét saját helyzetéről, a szakmai kihívásairól és az általa tapasztalt strukturális és intézményi problémákról.

Pénz, paripa, fegyver?

A fiatal kutatók helyzetéről, karrierterveiről, nehézségeiről szóló, az MTA honlapján teljes egészében elérhető felmérés eredményei szerint a 45 év alatti tudósokat „mindenekelőtt az alacsony jövedelmek, a kutatási forrás hiánya, illetve a szakmai karrierút kiszámíthatatlansága tántorítja el a tudományos
pályától". Ezek a tényezők különösen érzékenyen érintik a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottakat (a válaszadók egyharmada). Az MTA kötelékében dolgozók 54 százalékát határozott idejű vagy eseti megbízással alkalmazzák (ez az arány a felsőoktatásban dolgozók esetében 20 százalék alatt van). A válaszadók átlagosan 76 százalékos fizetésemelést tartanak szükségesnek. Az alacsony fizetések miatt a válaszadók 42 százaléka vállal másodállást.

A felmérés szerint a magyarországon folyó kutatások alulfinanszírozottak. Különösen nagy problémát jelent az eszközbeszerzés és az, hogy a pályázati forrásokból kevés kutató foglalkoztatható. A fiatal kutatók a konferenciarészvétel, pályázati adminisztráció, külföldi kollaborációk és a nemzetközi pályázatokra való felkészítés területén észlelték a legnagyobb hiányokat.

Kivándorlás és megkövült intézményrendszer

A felmérés szerint komoly veszély fenyegeti a tudományos utánpótlást: „a pályakezdő, 35 év alatti kutatók látják a legbizonytalanabbul a jövőjüket, ők a leginkább elégedetlenek a helyzetükkel, és ők tervezik legkomolyabban a pálya elhagyását, illetve a kivándorlást”. A felmérésben résztvevők közül az orvosi terület kutatói mondták a legvalószínűbbnek, hogy öt éven belül külföldre költöznek, náluk a mentorálás, a tapasztaltabb kollégák tanácsainak elmaradása a legfontosabb indoka a pálya elhagyásának.

A válaszadók szerint a magyar egyetemi és akadémiai közeg rendkívül merev és hierarchikus.

„Kiemelkedően sok jelzés érkezett a szakmai ranglétra megcsontosodottságáról az orvosi illetve a filozófiai és történettudományi területről. A válaszadók szerint az MTA nagydoktori fokozatának megszerzéséhez felállított követelmények korszerűtlenek és átláthatatlanok. A multidiszciplináris kutatások nehezen illeszthetők be az MTA osztályrendszerébe. A felsőoktatás kutatásintenzivitásának növeléséhez elengedhetetlen volna a bürokratikus és oktatási terhelés csökkentésére. Nincs átjárhatóság – és ennek következtében tudásáramlás – az akadémiai, a felsőoktatási és az ipari munkahelyek között. Aki egyszer elhagyta az akadémiai szektort, annak szinte lehetetlen visszatérnie”.

A felmérésben megkérdezettek szerint jelentős probléma Magyarországon, hogy a pályázóknak nincsen, vagy nagyon korlátozott lehetőségük van csak arra, hogy a pályázatok értékeléséről konstruktív visszajelzést kapjanak és adjanak. „Széles körben osztott aggodalom, hogy a pályázati rendszerekben nem mindig a pályázó tudományos eredményei és a pályázat tudományos értéke a mérvadó, hanem a személyes ismeretség vagy az ajánló/témavezető lobbitevékenysége. Azok esetében, akiknek az állása pályázati források függvénye, ez különösen akut problémát jelent”.

Nők a pult mögött

A nők és a családos kutatók karrierjét jelentős hátrányok nehezítik a tudományos pályán, és ezen a téren szinte teljesen hiányoznak a támogató, intézményesített kompenzációs mechanizmusok. A rugalmatlan munkavégzés és munkaidő jellemzően a női válaszadóknak jelentett nagyobb problémát. A nők közel harmada jelezte, hogy érte már megkülönböztetés a tudományos pályafutása során neme, kisebbségi identitása vagy fogyatékossága miatt, míg a férfiaknál ez az arány alig 4 százalék volt. A felmérés szerint a

„nők kimutathatóan később, illetve kisebb valószínűséggel lépnek előre a tudományos ranglétrán, mint a férfiak. A családbarát munkahelyek kialakítására a fiatal kutatók között nagyon erős igény volna. A családosok 75 százaléka az időhiányt jelölte meg legnagyobb nehézségnek a család és a tudományos pálya összeegyeztetésében. A nők közel fele jelezte, hogy érte negatív megkülönböztetés tudományos pályafutása során gyermekvállalás miatt, a nők körében kiugróan magas az arány a műszaki, orvosi és kémiai tudományokban. A tudományos pályán dolgozó nők hajlamosak jelentősen késleltetni a gyermekvállalás időpontját”.