Végre feltalálták a szemüveget, ami blokkol minden monitort a környéken

A legtöbben monitorok előtt töltjük a munkanapjainkat, ha hazaérünk, bekapcsoljuk a tévét, ránézünk a hírekre, nézünk egy filmet – lassan már nem menekülhetünk a képernyők elől. Ezt elégelte meg Scott Blew mérnök, amikor kiugrott ebédelni az irodából, és még a food trucknál lévő sorban is kényszeresen a Fox News híradóját nézte, ami a közeli tévében ment, így úgy döntött, hogy beépít egy IRL adblockert (azaz valódi reklámblokkolót) az életébe: megalkotja a szemüveget, amivel mindent lehet nézni, de képernyőt nem.

Az ötletet egy olyan anyagról szóló hír szolgáltatta a számára, amelyet az amerikai Steelcase cég fejlesztett: az ilyen réteggel bevont üvegen keresztül a LED és LCD-képernyők nem látszanak. Alapvetően a nagy, osztott terű irodák számára találták ki az üvegre applikált filmréteget, de Blew úgy gondolta, hogy sokkal gazdaságosabb, ha már jóval korábban, közvetlenül a szeme előtt megkezdi a szűrést. 

A cég nem árulja el, pontosan hogy működik a Casper névre keresztelt technológia, de bárkinek eladja az ilyen réteggel ellátott üveget, így nem maradt más hátra, mint hogy kipróbálják, hogy működik a dolog egy szemüveg esetében. Működött: a laptop és a köztéri tévék képernyője helyett is csak egy fekete téglalap látszik, ha az ember felveszi az önvédelmi szemüveget.

Megvehető az önkorlátozás

A projekt nemrégiben indult a Kickstarteren, szóval ha van még valaki, aki direkt úgy akar képernyőket nézni, hogy nem látja, mi van rajtuk, még támogathatja a csodaszemüveget, amely három nap alatt már elérte a 25 ezer dolláros, induláshoz kitűzött célt (a gyűjtés most 86 ezer dollárnál tart). Ez a technika sem képes mindenre, az OLED képernyők képét nem szűri, ez pedig akár jó hír lehet azoknak a telefonfüggőknek, akik semmire nem kíváncsiak, de az okostelefon képernyőjét azért megnéznék: többek között az új iPhone képernyője is ezzel a technikával működik.

A digitális detox szemüveg, ahogy Ivan Cash, Blew munkatársa nevezi, igazi retrókinézetet kapott, ehhez az egyébként művészként tevékenykedő Cash egy 1988-as Carpenter-filmből, az Elpusztíthatatlanokból (They Live) merített ihletet, és leginkább azt várja tőle, hogy ismét átgondoljuk, mennyi időt érdemes a képernyő előtt töltenünk.

Tiszta Miami Vice, csak azt például pont nem lehet látni veleFotó: irlGlasses / Kickstarter

Hogy túl sokat ülünk a gép előtt, nem annyira újkeletű probléma: eddig is tudtuk, hogy káros, a netfüggés pedig tényleges függőséget jelent (sőt, már a kriptovaluta-függőség is kialakult, de szerencsére már gyógyítják is), és tovább növeli a képernyő előtt töltött időt. Most első ízben alkalmazhatunk önkorlátozást, ha úgy érezzük, hogy néznénk mi azt a képernyőt, csak nem vagyunk rá kíváncsiak, hogy mi van rajta.

De vigyázat, nem minden Kickstarter-sztoriból lesz sikertörténet: