A hírhedt visszhangkamrák nem az ördögtől valók, sőt még hasznosak is lehetnek

Mára már közhellyé vált, hogy a politikai viták során úgynevezett echo chamberekbe (magyarul visszhangkamrákba) zárkózunk, azaz sokat érintkezünk olyanokkal, akiknek hozzánk hasonló véleménye van, és jóval kevesebbet foglalkozunk a sajátunktól eltérő véleményekkel, főleg ahhoz képest, hogy azok milyen gyakran fordulnak elő a társadalomban. Az amerikai Duke Egyetem szociológusa, Christopher Bail munkatársaival együtt megvizsgálta a visszhangamrák működését, és arra az eredményre jutott, hogy a azok hasznosak is lehetnek a társadalomnak. Így aztán érdemes alaposan átgondolni a közösségi média szabályozására irányuló törekvéseket.

Abban minden társadalomtudós egyetért, hogy a társadalom polarizáltsága veszélyt jelent a nyugati demokráciákra, és ezért kiemelten fontos a megosztottságot csökkenteni. Ebből azonban nem következik, hogy a visszhangkamrák felszámolásával javulást érhetünk el. Bail újszerű vizsgálata arra mutat rá, hogy a polarizáltság nem feltétlenül a visszhangkamráknak tulajdonítható, ahogyan ezt eddig gondoltuk.

Nem új találmány, hogy jobban lájkoljuk azt, amivel egyetértünk

A kísérleti pszichológia már az 1960-as években felfedezte a megerősítési torzítást (confirmation bias), mint a kognitív torzítások egy formáját. A kognitív torzítások az ember racionálistól eltérő viselkedését magyarázzák azzal, hogy mindenki szubjektíven észleli a maga körüli világot. Ezen belül a megerősítési torzítás - amely tehát a kísérletek szerint jelen van a gondolkodásunkban - azt eredményezi, hogy a saját véleményünket alátámasztó információkat könnyebben vesszük észre, dolgozzuk fel és őrizzük meg az emlékezetünkben, mint azt, ami a prekoncepciónkat megcáfolja. Könnyen vezethet ez a gondolatmenet ahhoz a következtetéshez, hogy miután az emberek külső okokból visszhangkamrákba rendeződnek, nézeteik erősen eltávolodnak egymástól, és nagy mértékű eltávolodás esetén már nem fognak tudni egymással eredményesen kommunikálni, így a társadalom polarizálódik. Ha hiszünk ennek az elméletnek, különös aggodalomra ad okot, hogy az internet és a közösségi média elterjedésével minden eddiginél könnyebb visszhangkamrákba rendeződnünk, ugyanis míg a szomszédaink nem feltétlenül vallanak a mieinkhez hasonló nézeteket, az online térben bármely témában könnyedén találunk olyan társakat, akik szinte teljes mértékben egyet fognak érteni velünk.

A legnagyobb közösségimédia-oldalak szerepét még ennél is hangsúlyosabbnak tekintették a közelmúltig. A Facebook algoritmusáról tudható, hogy azokat a tartalmakat helyezi előtérbe az egyes felhasználóknak, amelyek nekik várhatóan tetszenek majd, vagy amelyek olvasásával sok időt töltöttek el korábban - bár maga Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója és első embere cáfolta, hogy visszhangkamrákba zárnák a felhasználóikat. A Twitteren egy 2016-os tanulmány eredményei szerint az erős politikai véleményt formáló tweeteket többször osztják meg, mint a kiegyensúlyozott véleményt közlőket, és a legtöbb megosztás az üzenettel egyetértő felhasználóktól származik. (A Twitteren egy üzenet maximum 280 karakter hosszú lehet, ez a formátum is hozzájárulhat ahhoz, hogy a sarkosabb vélemények nagyobb népszerűségre tesznek szert.)

Ebből sokan arra a következtetésre jutottak, hogy a közösségi média megregulázása annak érdekében, hogy minél több, a miénktől eltérő véleményt olvassunk, csökkentené a polarizációt, tehát jót tenne az emberek közötti kommunikációnak és a demokráciának.

A republikánusok a liberális üzenetektől még konzervatívabbak lettek

Egy hónapja azonban egy mindezt merőben megcáfoló tanulmány látott napvilágot. A Duke és New York Egyetem kutatói egy pártállást vizsgáló kérdőív segítségével 1200 főt azonosítottak demokrataként vagy republikánusként. Ezután mindkét csoportot két-két részre osztották: a demokraták és a republikánusok felével nem történt semmi szokatlan, ők lettek a kontrollcsoport. A többi demokratának pénzt ajánlottak azért, hogy egy konzervatív (republikánus) üzeneteket naponta közvetítő Twitter-álfelhasználót kövessenek egy hónapig, míg a republikánusok ugyanígy jutalmat kaptak a demokrata (liberális) üzenetek követéséért. A hónap leteltével mind az 1200 résztvevővel újból kitöltették a kezdetben használt, a pártállást firtató tesztet. Azt találták, hogy a republikánusok a liberális üzenetek hatására szignifikánsan konzervatívabbak lettek, azaz mondhatni taszította őket az ellenvélemények olvasása. A demokraták a konzervatív üzenet hatására enyhén liberálisabbak lettek, de a náluk tapasztalt változás nem szignifikáns.

A tanulmány készítői mindebből azt a következtetést vonták le, hogy a polarizáció megszüntetésének nem célravezető módja az, hogy a Twitter-felhasználókat ellenvélemények olvasására ösztökéljük. Inkább azt javasolják, hogy figyelmeztetés jelenjen meg azoknál az üzeneteknél, amelyek erőteljesen elfogultak, és csak néhány kérdésben ismertessék meg egymással az ellenoldali álláspontokat, esetleg nem az elit által képviselve, és nem az online térben.

Valódi az információ, vagy csak befolyásolni akarnak vele?

Más tudományterület kutatásai is azt látszanak alátámasztani, hogy a visszhangkamrák kialakulása a polarizáció következménye, és nem okozója, és hogy ezek nemhogy kártékonyak, hanem akár még hasznosak is lehetnek.

Az elméleti közgazdaságtanban egy olyan gondolattal játszottak el, mely szerint a visszhangkamrák racionális döntés eredményei. Ole Jann (Oxfordi Egyetem) és Christoph Schottmuller (Kölni Egyetem) idén októberben publikált magyarázata felteszi, hogy az emberekről tudni lehet elfogultságuk mértékét és irányát, majd ők választanak, hogy kikkel osztják meg az információikat, amelyek valódiságát nem tudják bizonyítani. Egyesek racionális döntés eredményeként választhatják, hogy csak hozzájuk hasonló emberekkel kommunikálnak, egyesítik információikat, és ennek alapján hozzák meg a döntésüket, a tőlük túl távol állókat pedig ebből kizárják. Ugyanis a szélsőségesen ellenoldaliak erősen befolyásolni akarnák őket, és így nem tudnák eldönteni, hogy a megosztott információ igaz-e, vagy csak meggyőzésre szolgál.

Jann és Schottmüller elmélete azt jósolja, hogy az erősen polarizált társadalmakban optimális reakció az emberek részéről, hogy visszhangkamrákba rendeződnek, azaz csak a hozzájuk hasonlók véleményét hallgatják meg. Ha ebben az elméletben hiszünk, akkor a visszhangkamrák felszámolásával nem teszünk jót, a probléma mélyét, a polarizációt nem szüntetjük meg, azonban az emberek közötti kommunikációt kifejezetten megnehezíti a túl sok ránk zúduló információ, amiben nem bízunk meg. Csak a polarizáció mérséklésével tudunk pozitív változást elérni, és csak ezután szűnhetnének meg a visszhangkamrák.

Ráadásul az oxfordi Internet Institute kutatója, Grant Blank és az ottawai Elizabeth Dubois választási és a közösségi médiából nyert adatokat elemezve azt találták, hogy a visszhangkamrák létezése eleve nem akkora probléma, mint azt korábban hitték. Egyszerűen az, hogy a legtöbben több forrásból, tehát nemcsak a Facebookról vagy a Twitterről tájékozódnak, hanem kiegyensúlyozottnak tekinthető médiákat is figyelnek, elegendő ahhoz, hogy valós képet tudjanak alkotni az őket érdeklő kérdésekben. Ezzel az oxfordi kutatók megerősítették Zuckerberg védekezését, mely szerint nem a Facebook felelős a demokrácia problémáiért.

A szerző az Oxfordi Egyetem mesterszakos közgazdaságtan-hallgatója. Összes írása a Qubiten itt olvasható.