1 millió euróból erősödik a szlovák-magyar bioszféra-barátság
Annak, hogy Pilisborosjenő oroszlános címerében egy szőlőfürt és nem egy csokor hegyi tarsóka (Thlaspi montanum) látható, az az oka, hogy míg a szőlőt a honfoglalás óta termesztenek az avarkor óta lakott település területén, addig a falu határa csak a 21. században lett a keresztesvirágúak családjába tartozó, szerény külsejű védett faj egyetlen ismert kárpát-medencei élőhelye.
Bár a Pireneusokban és az Alpokban honos virágos növény az 1930-as évekbeli leírásakor még dúsan tenyészett a környék zárt dolomit gyepein, az 1970-es években tömegesen telepíteni kezdett feketefenyő (Pinus nigra) mostanra alig száz száz tőre redukálta az állományt. Mindezt Kézdy Pál, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) szakmai igazgatóhelyettese osztotta meg a pilisborosjenői polgármesteri hivatal előadótermében március 4-én délelőtt összegyűlt közönséggel a „Bioszféra-rezervátumok közösség- és természetalapú fejlesztése a magyar-szlovák határ mentén a biológiai sokféleség közös védelme és gazdagítása érdekében” címen rendezett projektnyitón.
Kapu a Pilisben
Az eseményt annak örömére hívta össze Tömöri Balázs, Pilisborosjenő második ciklusát töltő polgármestere, hogy a település tavaly több mint százezer euró vissza nem térítendő támogatást nyert az Európia Unió (EU) Interreg VI-A pályázatán. A jelenlegi árfolyamon mintegy 40 millió forintot kitevő összegből az önkormányzat azt vállalta, hogy 2026 novemberére megépíti a pilisi bioszféra-rezervátum kapuját.
A falu neves levenduláskertje mögötti, most ideiglenes autóparkolóként szolgáló területen két év múlva információs táblákkal keretezett, kemencével, tűzrakóhellyel, esőbeállóval, padokkal és asztalokkal és nyilvános illemhellyel komfortossá tett szabadtéri látogatóközpont annak a kacifántos című és összesen 1 millió eurós összköltségvetésű szlovák-magyar projektnek a keretében épül meg, amely a helyi közösségek összefogásával kívánja erősíteni a természetvédelmet.
Jelenleg a Föld 137 országában 751 olyan természetvédelmi rendeltetésű terület található, amely az UNESCO Ember és bioszféra programjának (Programme on Man and the Biosphere, MAB) égisze alatt alakítottak ki, és amelyek területi kiterjedésüket és látogathatóságukat tekintve sem feltétlenül esnek egybe a természeti értéknek számító flóra és fauna védett élőhelyeivel.
Az UNESCO előírásai szerint az ilyen területek ökoszisztémáit egy speciálisan erre a célra kidolgozott metódussal tartják fenn, próbálva megóvni az adott tájegység növény- és állatvilágát, oly módon, hogy a lehető legtöbb nemzetközi forrásból anyagilag is támogatják a helyi fenntartható agrártechnológiákat és lehetővé teszik a természetvédelmi kutatásokat, amelyek eredményeit az oktatásba és az iskolán kívüli ismeretterjesztő programokba is beépítik. Az UNESCO szerint ezért a bioszféra-rezervátumokat három egymástól jól elhatárolt övezetre szokás osztani: a külső pufferzónában folyik a gazdálkodás a táji jellegek kihasználásával, az átmeneti zónában ugyanakkor már korlátozott az emberi jelenlét, a természeti értékek megőrzésére hivatott magterületekre viszont már csak az erre felhatalmazott kutatók és természetvédelmi szakemberek léphetnek be.
Lakossági természetvédelem
A közvetlen EU-s forrásból finanszírozott pilisborosjenői beruházás azért is különleges, mert a falu széle már a védett zóna része. Nem véletlenül hívja fel a kirándulói figyelmet a település határában álló óvoda kerítésére feszített, a büntetési tételeket is felsoroló molinó a környék jelentősebb természeti értékű növényvilágára.
A kapunak nevezett ökoturistapihenő a Pilis, a szlovákiai Zólyom mellett Pol'ana, valamint a Fertő-tó, az Aggteleki és a Szlovák Karszt bioszféra-rezervátumait összefogó, valamint az évtizedek óta természetközeli erdőgazdálkodást is folytató Pilisi Parkerdő Zrt., illetve a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság részvételével megvalósítandó projekt része.
A kedden bemutatott projekt a hegyi tarsóka mellett a pilisi vadmacskák (Felis silvestris) védelmét, továbbá az inváziós növények (gyalogakác, bálványfa, japán keserűfű) visszaszorítását és a természetes élőhelyek EU-s direktívában előírt helyreállítását is szolgálja.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
