Hol csúszott félre a PISA-toleranciamérés, és miért maradt ki belőle Magyarország?

2018-ban újfajta készségek mérésével bővült a PISA-teszt: a fejlett államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) úgy döntött, hogy mostantól a természettudományok, a matematika, a szövegértés, a közös problémamegoldás és a pénzügyi ismeretek mellett a diákok úgynevezett globális kompetenciáját is méri. 

Az új téma keretrendszerében tavaly decemberben állapodtak meg, így több ország 15 éves diákjai már idén tavasszal számot adtak arról, hogy mennyire kompetensek globálisan. A „számot adtak” valójában nem a legszerencsésebb kifejezés, mert a globális kompetencia témakörébe kifejezetten nehezen mérhető készségek, képességek és attitűdök tartoznak. Az OECD összefoglalója szerint ezek a következők:

  • A diák legyen képes helyi, globális és interkulturális témák vizsgálatára,
  • megérteni és értékén kezelni mások nézőpontját és világlátását,
  • más kultúrákból érkező emberekkel nyíltan, megfelelően és hatékonyan kommunikálni,
  • és tenni a kollektív jólétért, a fenntartható fejlődésért.
Forrás: OECD

A keretrendszer kidolgozásában részt vett a Harvard Egyetem Pedagógiai Karának művészeti pedagógiával és oktatási innovációval foglalkozó Project Zero intézete, amely összefoglalójában így érzékeltette a globáliskompetencia-mérés bevezetésének szerepét: az iskolának fel kell készítenie a gyerekeket arra a világra, ahol egyre fontosabb lesz, hogy a különféle kulturális hátterű emberek képesek legyenek együtt dolgozni, elfogadják egymás értékeit, gondolkodását és nézőpontjait, és megtanuljanak bízni egymásban a köztük lévő eltérések ellenére. Nem beszélve a fake news és a véleménybuborékok uralta világban való eligazodás fontosságáról.

Csekély érdeklődés mellett mértek

Magyarország azonban nem vett részt a globáliskompetencia-mérésben: itthon a diákok idén tavasszal is csak a háromévenként esedékes matematikai, természettudományos és szövegértésről szóló feladatsorokat oldották meg (eredmények még nincsenek). 

Könnyen adódhat a feltételezés, hogy a bizonyos szempontból egyre inkább bezárkózó magyar társadalomban nem jönne jól egy hasonló, esetleg lesújtó eredménnyel járó megmérettetés, miközben a hazai iskolarendszerben elvileg kellő energiával és megfelelő módszertannal oktatott tárgyakat tekintve is stabilan, 2009 óta folyamatosan romlik a 15 éves magyar diákok teljesítménye a PISA-teszteken.

Csakhogy annak magyarázata, hogy Magyarország miért nem vett részt az újfajta felmérésben, ennél jóval bonyolultabb, különösen annak fényében, hogy a PISA-mérésekben egyébként rendszeresen részt vevő mintegy 80 ország többsége szintén nem íratta meg diákjaival a csekély hírverés mellett bevezetett globáliskompetencia-tesztet. 

Ausztrália, a Fülöp-szigetek, Kanada és Szingapúr mellett további 24 ország vállalta a részvételt, a többi tagállam viszont vagy teljesen kimaradt, vagy a kognitív tesztet nem, csak az azt kísérő (kulturális attitűdökről, hírfogyasztási szokásokról stb. érdeklődő) kérdőívet töltette ki a diákokkal. Utóbbi csoportba tartozik Magyarország is – közölte az OECD a Qubittel.

Szándékosan kimaradtak ugyanakkor a tesztből olyan kulturális bezárkózással nehezen vádolható országok is, mint Dánia, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Németország és Norvégia. Hogy miért, arról kevés nyilvános adatot látni: mint az OECD-től megtudtuk, a tesztírás nem kötelező, a szervezet tagországait csak meghívják a tesztek kitöltésére, és ha elutasítják, nem kérdezik tőlük, hogy miért.

Mit kell tudni globálisan?

Hogy miféle tesztről van szó? Íme egy mintakérdés a keretrendszer leírásának 43. és 44. oldaláról. A feladatban két klímaváltozással kapcsolatos grafikont állítanak szembe: az egyiket egy tudományos cikk szerzője készítette az elmúlt néhány év hőmérsékleti adataiból, hogy igazolja, azok nem támasztják alá a globális felmelegedés koncepcióját, míg a másikon egy tanár tüntette fel az 1880-tól megmutatkozó hőmérsékleti trendet. A PISA-tesztet megoldó diákoknak az a feladatuk, hogy eldöntsék, az adatok alapján igaz-e a fiktív cikk állítása. Majd, miután megkapják azt az információt, hogy a cikket egy olajtársaság szponzorálta, fejtsék ki, milyen következményei lehetnek annak, hogy vállalatok szabályozás nélkül szponzorálhatnak tudományos kutatásokat:

A feladatbeli tanár által készített grafikon a kérdésekkel.Illusztráció: OECD

Ki a legglobálisabb??

A brit szakminisztérium azzal indokolta a távolmaradást a BBC által csak toleranciatesztnek nevezett PISA-méréstől, hogy nem szeretné további terhekkel nehezíteni az iskolák életét, és a brit intézményekben már így is kellőképpen megértetik a diákokkal a különböző kulturális nézetek és vallások tiszteletben tartásának fontosságát.

Az ügyet ismerő, névvel nyilatkozni nem kívánó magyar forrásunk szerint ez felettébb udvarias, kicsit hárító megfogalmazás. Valójában nagy viták előzték meg a teszt bevezetését a PISA valamennyi tagállamot képviselő irányító testületében, ugyanis a tanács számos tagja szerint a kidolgozott teszt nem alkalmas rá, hogy összehasonlítsa a különböző gazdasági, kulturális, vallási háttérből érkező gyerekek teljesítményét. 

„Nemcsak arról van szó, hogy egy Amszterdamban, Tokióban vagy Ujguriában élő tanuló környezete, kommunikációs eszközei, digitális világgal való kapcsolattartása, életkörülményei mások, hanem arról is, hogy ezeknek a gyerekeknek a történelmi-társadalmi-vallási beágyazottsága is gyökeresen eltér. Nyilvánvalóan másként viszonyul a globális kérdésekhez egy perui faluban és egy jordániai külvárosban élő diák, a gyerekek teljesítménye tehát nem összehasonlítható, a végén mégis létrejön egy rangsor, hogy ki a »legglobálisabb«? Ez röhej, és erősen kifogásolták is a tagállamok” 

– mondta. Információink szerint a magyar közoktatás „legfelsőbb szintjén” egy ideig benne lettek volna a részvételben, de a döntéshozatal alacsonyabb szintjén kialakult szakvélemény hatására a magyar kormányzat változtatott álláspontján, és úgy döntött: a magyar diákok nem vesznek részt a globáliskompetencia-felmérésben.

Az OECD-ben 2016-ban vetődött fel először ennek a mérésnek az igénye, és az egyik fő ellenző Németország volt. A globális készségek szükségességét senki sem vitatta, a felmérés módszertana volt a kritikus pont. Többen javasolták, hogy vegyék fel az adatokat, de ne készüljön rangsor, csak statisztikai kimutatás, esetleg földrész szintű kimutatás, de nem erről született döntés.

Az új kompetencia bevezetését megelőzte egy felmérés is: egy kutatócsoport az OECD megbízásából szűk mintán próbálta ki, működik-e a módszer, ám ebben a tagországok közül szintén nagyon sokan nem vettek részt. Szerencsésebb lett volna, ha mind részt vehetnek, de több tagállam képviselője még úgy is elutasította volna az új típusú kompetenciamérést, mert elvi síkon sem akartak ezzel foglalkozni. „Egy ilyen terület feltérképezésének az lenne a módja, hogy országosan, anonim módon mérnek, majd szociológiai elemzés készül az eredményekből” – mondta forrásunk. Ő nem biztos benne, hogy 2021-ben az OECD újból megkísérli a globális kompetencia mérését (ahogy a problémamegoldási készség is csak 2015-ben volt a PISA-teszt középpontjában), mert „elég nagy fiaskó volt ez az előkészítő csapatnak”.

Andreas Schleicher, az OECD oktatási igazgatója és a PISA fő koordinátoraFotó: Grigory Sysoev/Sputnik

Andreas Schleicher, az OECD oktatási igazgatója a britek távolmaradása reagálva azt mondta, a nemzeti oktatási rendszerek teljesítményét a vizsgaeredményeken túlmenően is mérni kell. Ami a globális kompetencia mérését illeti, ott az volt a töréspont, hogy egyes tagállamok vonakodtak részt venni a méréseken, amelyek szerinte megmutatták volna, melyek azok az országok, amelyek csak papíron iktatják oktatáspolitikájukba a tolerancia és az integrált nevelés gondolatát. 

Schleicher szerint a testület sokat vívodott azon, hogy pusztán csak megvizsgálja, mi van minderről a diákok fejében, vagy komoly méréssel száraz adatokat is szerezzen róla, de ő úgy látja, csak akkor lehet komolyan foglalkozni ezzel a kérdéskörrel, ha először megismerik az igazságot. „Mit gondolnak valójában a tanulók? Mi az, amit tudnak? Ez a PISA célja, hogy szembesítsen minket a való világgal, nem csak a szavak és szép eszmék világával.”

Most ez az egyik legfontosabb kérdés a világon

A PISA-mérések nemcsak visszajelzést adnak az egyes országoknak, hanem üzenetet is küldenek arról, merre lenne kívánatos alakítani az oktatási rendszereket – mondta Győri János, az ELTE PPK Interkulturális Pedagógiai és Pszichológiai Intézetének habilitált docense, az ELTE Radnóti Miklós Gimnázium tanára. „Ezek a tesztek sugallják is, hogy mit kellene tanítaniuk az iskoláknak. Implicit módon belenyúlnak az oktatási programokba, hiszen ha nagyon távol esik az eredmény a PISA által számon kértektől, az államok közelítik az oktatási rendszerüket az elvárásokhoz, módosítanak az oktatás tartalmi, módszertani és egyéb jellemzőin.”

Miért aktuális tehát a globális kompetencia mérése, miért lehet rá szükség? Politikai meggyőződés alapján változó, hogy az ember mit gondol az interkulturalitás, a multikulturális társadalom vagy a globalizáció kérdéseiről, 

„de senki sem mondhatja, akármilyen ideológiai nézőpontból is indul ki, hogy ezek a témakörök nem váltak a mai világ lényegi, központi aspektusává – mondta Győri. – Akár úgy is közelíthetünk hozzá, hogy elutasítjuk a multikulturalitást, de a vitakultúra, a gyerekek szocializációja e körül szerveződik, ez most az egyik legfontosabb kérdés a világon.” 

Ahogy egy másik pedagógus megfogalmazta: a globális kompetencia arról szól, a diákok „mennyire érzik magukénak a dolgot, hogy a világ megváltozott”. Maga az OECD négy rövid pontban vázolta fel, milyen célokat szolgál a globális kompetencia bevezetése:

  • Harmonikusan élni a multikulturális közösségekben,
  • elboldogulni a változó munkaerőpiacon,
  • hatékonyan és felelősen használni a különböző médiaplatformokat,
  • támogatni a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos célokat.

Kelet-ázsiai nyitás, kelet-európai bezárkózás

Attól még, hogy Magyarország a fent ismertetett okokból nem vett részt a mérésben, az általunk megkérdezett oktatási szakértőknek van véleményük arról, mennyire jelenik meg a globális kompetencia mint szempont a magyar tanítási gyakorlatban, és hogy szerepelnének a magyar diákok egy nemzetközi felmérésen. Röviden: rosszul.

Valamennyi megszólalónk egyetértett abban, hogy itthon kifejezetten esetleges – iskolatípustól, településtípustól, tanártól függ –, hogy ki, mennyire fejleszt olyan képességeket, amelyeknek az összességét globális kompetenciának nevezzük; ahogy egy fővárosi gimnáziumban tanító pedagógus fogalmazott, az állam „hála istennek” nem szól bele ebbe a kérdésbe. Az ő iskolájában a tanárok érzik ennek a jelentőségét, és minél több diákcsereprogram szervezésével, ösztöndíj-lehetőségek keresésével igyekeznek elősegíteni, hogy a diákok találkozzanak a sajátjaiktól eltérő kulturális, társadalmi attitűdökkel. Ami már csak azért is jól jön, mert az intézményben a végzős évfolyam kb. harmada készül külföldi egyetemre.

Halász Gábor oktatáskutató, az ELTE PPK professzora szerint idehaza elenyészően csekély külső segítséget kapnak a pedagógusok a globális kompetenciához kapcsolódó készségek elsajáttítatásában. Bár a gondolat megjelenik a Nemzeti Alaptantervben, még ha nem is ezzel a megnevezéssel, Magyarországon nincs olyan tudatos törekvés, hogy ezekkel a kompetenciákkal felruházzák a diákokat, és Halász a tanárképzésben sem látja annak jelét, hogy ebbe az irányba mozdulnánk. A nyitottság az oktatásban hangsúlyosabb szempont volt az uniós csatlakozás idején, amikor az európaizálódás közvetítette a globalizáció gondolatát, de az oktatáskutató szerint az európai integrációs hullám elültével ma az EU-n belül sem kap akkora figyelmet ez a terület, mint húsz éve.

Halász úgy gondolja, egy hasonló teszt eredményei könnyen megjósolhatók: „minél jobban haladunk Európában az észak-nyugati pólustól a délkeleti felé, annál alacsonyabb szintű a globális tájékozottság. Egészen más a helyzet Kelet- és Délkelet-Ázsiában, ahol eleve globális térben képzelik el az iskolákat, és nagy erőforrásokkal támogatott pedagógiai cél, hogy olyan embereket neveljenek, akik képesek otthonosan mozogni a globális térben.” Kelet- és Közép-Európában inkább a saját országunk keretein belül való gondolkodásnak van hagyománya, mondta a kutató.

Az igazat mérd, ne csak a valódit

Az ilyen mérések alapvető problémája Halász szerint, hogy nehezen lehet definiálni a globális kompetenciák tartalmát. Egy másik oktatási szakember úgy látja, a hasonló tesztek eredményei többet mondanak, mintha semmit nem tudnánk, de azért nem a valóságot mutatják, hanem a valóság bizonyos csúszásokkal bemérhető mintázatait, és az eredményeket emiatt kritikailag kell majd átgondolni. 

Győri János szerint a módszertani problémák ellenére „nagyon fontos, hogy a PISA nem tér ki ez elől, hanem fölvállalja, hogy egy ilyen kompetenciarendszert bemér. Mert a változatos kultúrájú államoknak ez egyértelmű üzenet.”