Lehet, hogy agresszívebben kell kutatnunk a földön kívüli élet nyomait
A NASA Ames Research Center asztrofizikusa, Silvano Colombano szerint könnyen lehet, hogy a SETI-nek új utakra kell lépnie, ha sikerrel akar járni. A SETI (Search for Extraterrestial Intelligence) egy interdiszciplináris tudományos kezdeményezés, amely a földön kívüli élet nyomait kutatja.
Colombano szerint azok az alapfeltevések, amelyeket eddig elfogadtunk a nem földi élettel kapcsolatban, akár hibásak is lehetnek, meglehet, hogy el kell felejtenünk őket, és szélesebb körben kell kutatnunk az idegenek után. Colombano szerint a SETI az eddigiekben négy alapfeltevésre támaszkodott, amikor a földönkívüliek nyomába ered: az a meggyőződés például, hogy az életnek szénalapúnak kell lennie, majdnem ugyanannyira abszurd feltevés, mint hogy egyszer csak kopogtatnak nálunk a kis zöld emberkék, akik természetesen repülő csészealjjal érkeznek.
Messze is van, bonyolult is
A SETI a földön kívüli élet kutatásában azzal a feltevéssel is él, hogy a csillagközi utazás lehetetlen vagy legalábbis nagyon valószínűtlen. Ha más nem, jelenlegi tudásunk szerint a fénysebesség leküzdhetetlen korlátot jelent a számunkra, így egy ekkora út a mostani fizikai ismereteink alapján igen nehezen lenne kivitelezhető.
Colombano szerint ezt a meggyőződést is érdemes lenne felülvizsgálni: már az emberi civilizációban is történtek olyan technikai áttörések, amelyek fenekestül forgatták fel az ismert világot. A komolyabb technikai újdonságok, ha nem számítjuk ide mondjuk a kereket is, az emberi történelem legutóbbi ötszáz évében mentek végbe, és ki hitte volna, mi minden fog történni még. Ráadásul elképzelni sem tudjuk, hogy mi magunk hova jutunk ezer év múlva, ha pedig egy sokkal régebb óta fennálló civilizáció létét feltételezzük, nekik még több idejük lehetett a fejlődésre.
Nem mindenki hallgat rádiót
A második feltevés a rádió mint a legfőbb kommunikációs eszköz elfogadása: a SETI és a csillagászok többsége ma abból indul ki, hogy a legjobb a Földre érkező rádiójeleket vizsgálni, hiszen ha egy értelmesen ismétlődő mintát kapunk, az akár egy üzenet is lehet „odakintről”. Colombano szerint viszont egyáltalán nem biztos, hogy ha léteznek földönkívüliek, azok is pont a rádió használata mellett döntenek, sőt, ha még így is tesznek, akkor sem lehetünk biztosak, hogy egyáltalán felismernénk az általuk közvetített mintákat.
Kőmorzsoló szilíciumlények?
A harmadik feltevés szerint az élet szükségszerűen szénalapú – pedig ezt sem garantálja semmi. Az biztos, hogy az élet alapvető építőkockájának a szén kiválóan alkalmas, hisz bőségesen hozzáférhető, ráadásul azt már tudjuk is, hogy ez így működőképes. (Még akkor is, ha az élet feltételeiről szóló elképzeléseink az utóbbi időkben az extremofil baktériumok felfedezésének hatására megváltoztak – ezek olyan helyeken élnek, amelyekről korábban azt hittük, hogy lakhatatlanok.)
Úgy tűnik, hogy a másik lehetséges megoldás esetlég még a szilícium lenne, de olyan élőlényről még nem tud a tudomány, amely így működne. Max Bernstein, a NASA rakétakutatási részlegének vezetője szerint is fontos, hogy nyitott szemmel járjunk a világban – vagy a világűrben –, de a szilíciumalapú életet sem szabad antropomorf módon elképzelnünk. Ha létezne ilyen élet, az csak annyiban lenne életnek tekinthető, hogy alkalmas az információközlésre.
Ezzel kapcsolatban Bernstein megemlíti azokat az elméleteket is, amelyek szerint a kristályok ugyanúgy alkalmasak az információ megőrzésére, ahogy az élőlények DNS-e, és bár ez elméletben elképzelhető, azért azt senki nem állítja, hogy a kristályok élnének is.
Van egy megnyugtató híre is: a szilíciumalapú élőlények, ha léteznének, valószínűleg szörnyen lassúak lennének, betegségeket sem kaphatnánk el tőlük, így ha véletlenül megtámadnák a Földet, legfeljebb elrágcsálnának némi sziklát, és azt sem valami gyorsan.
Hiába jönnek, nem vizsgáljuk őket
A SETI annak ellenére, hogy épp a Földön kívüli intelligenciát kutatja, az ufóészleléseket sosem vette komolyan – ezt pedig Colombano szerint rosszul tette. A SETI hozzáállását indokolja, hogy az esetek többségében álhírekről van szó, esetleg hallucinációkról, a csillagközi űrutazást pedig jelenlegi ismereteink alapján valószínűtlennek véljük, így feltehetőleg nincs értelme azzal az irtózatos mennyiségű észleléssel foglalkozni, amelyet nap mint nap bejelentenek. (2014 óta egyébként drasztikusan visszaesett a bejelentett esetek száma: a negyvenes évek előtt szinte senki sem látott még ufót, a későbbiekben ez a szám egyre növekedett, míg a 2014-es csúcs után mostanra 55 százalékkal csökkent.)
A csillagászok általában nem is veszik komolyan az ehhez hasonló eseteket, de Colombano szerint a SETI-nek ugyanúgy kellene ehhez viszonyulnia, mint a rádiójelekhez: szűrniük kellene az információkat, hátha a zajban megbújik valami értelmes minta. Colombano ráadásul nemcsak azt nem tartja lehetetlennek, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban, szerinte még az is elképzelhető, hogy már jártak is idegenek a Földön. Ám ahhoz, hogy erre rájöjjünk, érdemes kevésbé szigorúan ragaszkodnunk az előfeltevéseinkhez, kezdetben például több figyelmet fordíthatnának az amerikai légierő által közreadott, több ezer egykori titkos jelentésre is.