Az orvostudomány eddig is tisztában volt vele, hogy a bioritmus felborulásával, elalvási nehézségekkel, akaratlanul túl korai ébredéssel járó krónikus inszomnia (latinosan: insomnia), vagyis a legalább három hónapon át jelentkező kóros álmatlanság hátterében a depressziótól kezdve a szervi nyavalyákon át az idegrendszeri betegségekig számos ok állhat. A kiváltó problémák ráadásul sokszor szinte kibogozhatatatlanul egymásba fonódnak..

A holland Idegtudományi Intézet (NIN) munkatársai nemrégiben azzal álltak elő, hogy nem csak a kiváltó okok miatt lehet sokféle az álmatlanság, hanem azért is, mert nem egy, hanem legalább öt inszomnia létezik. Vagyis nem csupán azért kell körültekintő alapossággal kezelni az erős nappali fáradtsággal, kimerültséggel, enerváltsággal, gyenge koncentrálóképességgel, rossz hangulattal és ingerlékenységgel járaó krónikus inszomniát, mert a háttérben az Alzheimer- vagy Parkinson-kór éppúgy állhat, mint az alvási apnoé. Hanem azért is, mert maga az álmatlanság sem feltétlenül ugyanaz.

A Lancet Psychiatry folyóiratban január 7-én megjelent tanulmányuk szerint a holland kutatók 4322 páciens közel hat éven át tartó vizsgálatával jutottak arra az eredményre, hogy legalább ötféle inszomniát, illetve inszomniás típust különböztessenek meg egymástól.

Ezek szerint létezik

• az erősen neurotikus, szorongásra hajlamosak;
  
• a mérsékelten szorongó, pozitív életeseményekre jól reagálók;
  
• a jutalmazhatatlan, azaz a pozitív megerősítések iránt közömbös;
  
• az alacsony szintű szorongással küzdő, de a stresszre rosszul reagáló;
  
• és az alacsony, de állandó szorongással küzdő, a stresszre kevésbé érzékeny
  

inszomniája.

A NIN munkatársai szerint a definíciók valószínűleg még további finomításokra szorulnak, ahogy a különféle álmatlanság-terápiák is folyamatosan fejlődnek, csiszolódnak.