Korábban foglalkoztunk már vele, hogy miért múlik lassabban az idő fiatalabb korunkban, és miért telik sokkal gyorsabban, ahogy öregszünk – erre több magyarázat is akad, de maga a jelenség közismert. Paul Janet francia filozófus elmélete szerint az életkorunkkal arányosan alakul az időérzékelésünk is, hétéves korunkra pedig már a felét megtapasztaltuk mindannak, amit egyáltalán megtapasztalhatunk.

Ez ihlette meg Maximilian Kiener osztrák grafikust is, aki egy interaktív weboldalon szemlélteti, hogy milyen lassan telnek az első évek, és miért érezzük úgy ötévesen december elején, hogy még egy évet kell várnunk, míg végre eljön a szenteste – legalábbis ötvennégy évesen ezt az időszakot ennyire hosszúnak élnénk meg Janet szerint. Az időérzetet egy sor tényező befolyásolhatja – Albert Einstein szerint egy óra sokkal hamarabb eltelik, ha csinos lányok társaságában töltjük, mint amikor a fogorvos székében üljük végig.

Egérgörgetésre fel, jöjjön a halál!

Bár lehet, hogy Janet elmélete nem állja meg a helyét minden ponton, Kiener grafikájában olyan szép lassan telnek az első életévek, hogy egészen sokkoló lesz, amikor úgy tizennyolc éves korunk táján meglódul az idő, onnantól pedig szinte nincs is megállás százig. Ha másra nem, arra mindenképp jó, hogy ne halogassuk sokáig azt az utazást, amire már évek óta készülünk: még néhány tekerés, és máris vége az egésznek.