Egy indiai férfi arra készül, hogy beperli saját szüleit, amiért a világra hozták

2019.02.06. · majom

A mumbai Raphael Samuel elégtételt szeretne venni az őt ért sérelmeken: a 27 éves férfi saját szüleit tevezi beperelni, amiért erőszakkal, a beleegyezése nélkül a világra kényszerítették.

Bár rossz viccnek tűnik az egész, akár még komolyan is lehet venni, mivel Samuel érveit egy 20. századi filozófiai irányzatra, az antinatalizmusra építi. Mint azt a Brut India nevű bulvárvideó-oldalnak állszakállban és napszemüvegben elmondta, szereti a szüleit, de ez mit sem von le abból, hogy azok a saját szórakoztatásukra, önzésből hívták életre. Ezzel pedig, ahogy az Samuel a brit Guardiannak adott interjújából kiderül, szerinte elrabolták és rabszolgasorba kényszerítették.

Samuel leginkább azt az egyébként egyre szélesebb rétegek által hangsúlyozott alapvetést fogalmazza meg, hogy a gyermek nem a szülő tulajdona, amire egyébként gyermekvédő szervezetek, sőt, az Európa Tanács is felhívja újabban a figyelmet.

Vagyis: a nem is olyan rég még általánosan elfogadott tradicionális nevelési elvekkel ellentétben egy szülő egyáltalán nem tehet a gyermekével, amit akar, és nem nevelheti úgy, ahogy kedve tartja. Ennél azonban Samuel jó pár lépéssel tovább megy. Szerinte a gyerekeknek alanyi jogon járna pénzbeli kártérítés, amiért akaratuk ellenére a világra kényszerítették őket.

link Forrás

Elméletből gyakorlat?

Akármekkora médiahacknek tűnik is, Raphael Samuel érvelésének, vagy legalábbis annak egy részének komoly filozófiai háttere van, kortárs filozófusok ugyanis masszív munkaórákat áldoztak a vonatkozó tételek kidolgozására. Negatív etikája 1980-as évekbeli papírra vetésekor Julio Cabrera Brazíliában élő argentín filozófus az elsők között kezdte pedzegetni, hogy az emberi élet alapjaiban negatív.

Ezt a következtetést Cabrera abból szűrte le, hogy az élettel elkerülhetetlenül együtt járnak olyan tényezők, mint a veszteség, a nélkülözés, a fájdalom, a konfliktusok, a törékenység, a betegségek, a korosodás, valamint a halál. Cabrera szerint bármilyen pozitívum legfeljebb előbbiek enyhítésére, az előbbiekre adott válaszul jelenik meg. Cabrera morális szempontból épp annyira problémásnak nyilvánította a szaporodást, amely miatt az utódok állandó küzdésre kényszerülnek, mint azt, hogy az emberek – mint mondta, a korábban általánosan elfogadott megerősítő etika miatt – elítélik azok döntését, akik tudatosan nem vállalnak gyermekeket, netán öngyilkosságba menekülnek a létezésből.

Cabrera érvei világszerte táptalajra találtak. David Benatar dél-afrikai filozófus 2006-ban egy egész könyvet írt arról, hogy szerinte milyen helyrehozhatatlan károkat okoz a szaporodás. Még ha ezzel a legtöbben nem is értenek egyet, annyi bizonyos, hogy az antinatalisták és a szaporodáspártiak között kirobbant vitára a világ legelitebb szellemi műhelyeiben, így Oxfordban is nyitottnak mutatkoztak.