A tudatosság a filozófia és az agykutatás egyik legrégebbi rejtélye, de mibenlétére egyik tudományágnak sem sikerült megnyugtató magyarázatot adnia. Tényleg babona lenne a tudat, és ha nem babona, akkor ez azt jelenti, hogy van lelkünk?
Sam Altman, az OpenAI nemrég kirúgott vezére szerint a ChatGPT mögött álló modellek további áttörés nélkül nem vezetnek el az általános mesterséges intelligenciához vagy a szuperintelligenciához. Az MTA múlt heti konferenciáján részt vevő filozófusok is amellett érveltek, hogy jelenlegi formájában az AI nem érhet fel az emberi gondolkodáshoz.
Az „önző” géntől az „okos és ravasz” covidvíruson át az „ágy alatt rejtőző” mumusig bármit hajlamosak vagyunk emberi tulajdonságokkal felruházni, ami bizonytalanságban tart bennünket. Miért?
Valódi szabadságra csak szabad államban van lehetőség. A szabad állam megteremtéséhez pedig szabad emberek kellenek, akik nem rejtett módon, hanem nyíltan gyakorolják a szabadság kultúráját.
AI-rajzművésztől a laboratóriumi állatokon át a nanovilágig rengeteg témát ölel fel a szeptember 29-30-án megrendezett programsorozat interaktív beszélgetésekkel, workshopokkal és előadásokkal gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
Lehetnek-e kötelességeink még nem létező emberek felé? Tehetünk-e rosszat valakivel anélkül, hogy ártanánk neki? Most induló, filozófiai témákkal foglalkozó podcastsorozatunk első epizódjában jövő nemzedékekkel szembeni kötelezettségeinket vizsgáljuk.
A modern világban nem lehet boldognak lenni. Ebben a világban már nincs szerelem, szépség és fájdalom sem; nincs semmi, ami megmenthetné az embert az elkerülhetetlen kiégéstől – írja a koreai-német filozófus magyarul frissen megjelent könyvében.
A gólem, az ember által létrehozott gondolkodó szolga a 16. században keletkezett, a 20. században lett belőle popkulturális ikon, és nagyon úgy tűnik, hogy korunkban valósággá válik. De mi történik, ha a gólem fellázad az ember ellen?
Miközben egyre több időt töltünk azzal, hogy olyan tartalmakat fogyasztunk, amelyekre csak a következő, vonzóbb tartalom megjelenéséig figyelünk, elfelejtünk embernek lenni – írja Justin E. H. Smith legújabb, Az internet nem az, aminek hiszed című könyvében.
Vajon ténylegesen halljuk a csendet, vagy csak a hangok hiányából következtetünk rá? Évszázados filozófiai vita, de egy friss kutatásban igyekeztek pontot tenni az ügy végére.
A klímaváltozás gazdasági hatásait nehéz megbecsülni, és könnyen lehet, hogy nem elég, ha csak a pénzügyek alapján születnek a döntések. Most egy filozófuscsoport is megvizsgálta az ügyet, mert sérelmezték, hogy őket meg sem kérdezték.
Az ember azt gondolná, hogy nincs magányosabb tevékenység a gondolkodásnál, pedig ismeretre csak a társadalom egésze képes szert tenni: ahogyan nem lehet egyedül focizni, úgy nem lehet egyedül tudni sem.
A fogyasztói társadalom gyökerei egészen az emberiség hajnaláig visszanyúlnak: amióta vannak dolgok, azóta vágyunk rájuk. A megoldás látszólag egyszerű: kevesebbet kellene fogyasztani. De miért akarunk mégis mindig többet?
Ahogy egyre szélesebb körben alkalmazzuk a mesterséges intelligenciát, egyre inkább szorongunk az általa jelentett kockázatok miatt, miközben nyilvánvaló, hogy rendet kell teremtenünk a káoszban, és nem nélkülözhetjük a segítségét.
A legtöbben nem szívesen ennének kutyát vagy macskát, és nem mindegy, milyen körülmények között nevelkednek a csirkék, vagy hogy érez-e egy polip. Hol a határ, ha az ember nem akar lemondani a húsról, de minél kevesebb kárt akar okozni? Aki válaszol: Bentham, Descartes és Nagel.