A szellentés az elmúlt évszázadokban több más természetes jelenséghez hasonlóan vallási, metafizikai és esztétikai jelentőséget is kapott, sőt a manicheusok úgy vélték, hogy az üdvözülésig is elsegítheti az embert. Fingtörténet Szent Ágostontól Dantén át Mr. Methane-ig.
A tudomány és az áltudomány közötti határ egyre inkább elmosódik. Ezt használják ki a tudománymosók, akik hitelességet keltő eszközökkel zavarják össze a közönséget, legyen szó biokozmetikumok marketingjéről, szándékosan félreértelmezett kutatási eredményekről vagy a fogkrémről, amit mindig 10-ből 9 fogorvos ajánl.
A német-koreai filozófus legújabb magyarul megjelent könyvében már megint a modern társadalmat ostorozza – ezúttal azért, mert a mai világ a fájdalomcsillapítás lázában ég, és eközben nemcsak a halált, hanem az életet is szem elől veszíti.
Ha Eckart Förster filozófiaprofesszornak igaza van, a jövőben csak attól a filozófiától várhatunk eredményeket, amelynek célkitűzése, hogy eredményeit érzékileg megtapasztalhatóvá tegye, és csak attól a művészettől várhatunk eredményeket, amelynek célkitűzése, hogy a megértést elősegítse. Érthető?
A tudományellenesség, az álhírek és az összeesküvés-elméletek ellen nem a még több tudományos tény a gyógyír, hanem az, ha a tudományra úgy tekintünk, mint egy hihetetlenül komplex világban túlságosan is emberi lények által végzett sajátos tevékenységre, a maga korlátaival, hibáival és gyarlóságaival egyetemben.
Kell-e foglalkoznia a száguldó villamos problémájával egy önvezető autót fejlesztő informatikusnak? Vajon felállítanak-e a jövőben algoritmus-felügyeletet? Mi a közös az intelligens kutyákban és a robotokban? Mit kezd majd a bíróság a kvázi-személyekkel? Héder Mihállyal, a BME filozófia és tudománytörténet tanszékének docensével beszélgettünk.
A növényi lélek mint feltevés évezredeken át gondot okozott a természetfilozófusoknak. Ha a növényeknek is van lelkük, hogyan különböztethetők meg az állatoktól? Morálisabb-e a vegán étrend? Hasonló provokatív kérdések megválaszolásához visz közelebb egy új kötet, amely az élet és a lélek kapcsolatát a növények természetfilozófiai elemzésén keresztül mutatja be.
Számos filozófus és agykutató szerint az ember valójában nem elkülönült lélek, nem egy egész ember, nem a test, hanem csak az agy, ami a testet irányítja. De abból, hogy az idegtudomány és a biológia a mentális állapotok létrehozását az agynak tulajdonítja, önmagában még nem következik, hogy mi magunk puszta agyak lennénk.
Fizikusok és filozófusok egy csoportja szerint a kvantumelmélet interpretációs nehézségei abból fakadnak, hogy a természetkutatás 400-500 éves tradícióval rendelkező filozófiai és metafizikai előfeltételezései egyszerűen hibásak, és nem tarthatók tovább. Milyen problémák feszülnek a tudománycsinálás filozófiai-metafizikai hátterében, és mi lehet rájuk a megoldás?
Egyáltalán létezik határ? És ha igen, átléptük-e már? Mennyi ismeretet fogadhatunk be életünk során, és mennyit felejtünk el belőle? És mivel mérjük a tanulást és a feledést: bitekben vagy verssorokban? Az agy működése olyan komplex folyamat, hogy neurológusok százezrei sem jutottak közelebb a teljes megértéséhez.
A német-koreai sztárfilozófus magyarul frissen megjelent kötetében, A szép megmentésében azt állítja, hogy a Facebook, a fogyasztói társadalom és a szelfik nem csupán a művészetet tették tönkre, hanem azt is, ahogyan a szépségre tekintünk: a szép elveszett az ember szeme elől, a nagy rohanásban pedig akkor se vennénk észre, ha nem tűnt volna el.
Héthelyi Máté, a budapesti Trefort Ágoston Gimnázium végzős tanulója bronzérmet szerzett az 1993 óta megrendezett filozófiai olimpián, az eIPO-n. Bronzérmes esszéje a karteziánus dualizmus egyik legnagyobb nehézségéről, a res extensa és a res cogitans közötti kapcsolatról szól.
A járványtagadás és a vakcinaszkepticizmus nem annyira a tudatlanság és az információhiány következménye, mint a tudósokkal és szakértőkkel szemben kialakult bizalmi krízisé, érvel Maya Goldenberg kanadai filozófus idén megjelent könyvében. Legyen bármilyen objektív és igazságkereső is a tudomány, ha termékei és hatásai az embereket érintik, egyszerűen nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy ők mit hisznek saját kisvilágukról.
A végtelen iránti készség és vonzalom mindig is megvolt az emberben, de egykor vallásnak hívták, most meg az edzőcipők szeretetének. Ahogy homályosodik az éjszakai ég látképe, úgy züllik a spiritualitásunk is.
A polip meglepően okos állat, és nincs okunk azt gondolni, hogy ne lenne tudatos, sőt, ne rendelkezne a tudatosság egy meglehetősen komplex szintjével. Kérdés azonban, hogy vajon a polipok tudatossága mennyiben hasonlít a mindannyiunk által oly jól ismert emberi tudatossághoz.
Idén tavasszal hunyt el Edmund Gettier amerikai filozófus, a 20. századi ismeretelmélet egyik legjelentősebb alakja, aki mindössze háromoldalas cikkével érte el ezt a kiemelkedő státuszt. Az írás mára a múlt század egyik leggyakrabban hivatkozott ismeretelméleti szövegévé vált. De hogyan tehetett szert egy ilyen rövidke cikk ilyen jelentőségre, és mennyit mutat ez az óra?
A tudomány születése Carlo Rovelli olasz fizikus szerint a Krisztus előtti hatodik században élt bölcselő, Anaximandrosz nevéhez köthető: ő volt az első, aki felvetette, hogy a világ nem úgy néz ki, hogy a föld lent van, az ég meg fent, és kész. Rovelli magyarul idén megjelent könyvében állít emléket a görög filozófusnak.
Az 1968-ban elhunyt író életművének általában az elfogult rajongás vagy a totális elutasítás az osztályrésze, miközben a szellemi hagyaték kritikai feldolgozásának elvétve veselkedett neki eddig bárki is. A kevesek egyike a filológus végzettségű Weiner Sennyey Tibor, aki közel 500 oldalas új esszékötetében próbálja megfejteni, hogy ki is volt valójában Hamvas Béla.
Az ég szemlélésének napi gyakorlata már régen nem része a filozófiának, megszűnése a csillagászatban azonban új jelenség: a digitális technológia általánossá válásának következménye. „Az ég megfigyelőinek korszaka ezzel véget ér – írja Aleks Scholz – az új eget mérnökök és programozók »alkotják«”.
A médiában és a politikában gyakran az agresszív, ösztönökre ható kommunikáció dominál, pedig egyáltalán nem olyan feloldhatatlan az ellentét a vitában álló felek ideológiai álláspontjai között, mint ahogy elsőre hinnénk. A filozófia segítségünkre lehet abban, hogy meglássuk az értéket a miénktől eltérő nézetekben is.
Fehér Márta ideológiától függetlenül minden autoriter rendszert elutasított. Tudta, hogy az egyközpontúság és az egyoldalú, felülről lefelé történő irányítás szükségszerűen megalapozatlanabb és önkényesebb döntésekhez vezet, mint a sokközpontú, alulról felfelé történő önszerveződés. Tudta, hogy a nagyobb hatalom nagyobb tudatlansággal jár. A kiváló filozófusra tanítványa emlékezik.
Ha egy filozófust vagy egy társadalomtudóst kérdezünk, nyilván igennel válaszol a kérdésre, hiszen az internet jó dolog, a szólásszabadság még jobb, az alapvető emberi jogok meg a lehető legjobbak. Csakhogy az ingyennet biztosítása állami szerepvállalás nélkül lehetetlennek tűnik: a számítástudományi szakértők és a technológiai cégek nem azt nézik, hogy kinek mi jár alanyi jogon, hanem azt, hogy mi jövedelmező és mi megvalósítható.
A professzionális filozófusok munkáit valóban nem olvassák széles körben, de gondolataik igenis megjelennek a tudomány többi területén, a politikában, a jogban, sőt a művészetekben is, az általuk alkotott elméletek pedig átszivárognak a filozófiai kávéházakba, a filozófiai terápiákba és az ezoterikus irodalomba. Dombrovszki Áron válasza Bekő Éva cikkére.
Két magyar kutatás is a tudományos folyóirat év végi toplistájára került: az ELTE és a Lund Egyetem etológusai a kutyák orráról állapítottak meg valami újat; Domokos Gábor mérnök és kutatótársai pedig azt bizonyították filozofikus elemeket sem nélkülöző cikkükben, hogy ami csak szétesik a világban – a jégtömböktől a sziklákig –, az kockára emlékeztető darabokra hullik.
Susan Sontag szerint a fényképek önmagukban csak projekciós felületek, amelyeknek mi magunk adunk jelentést, Robert Adams viszont azt állítja, hogy a szép fénykép önmagában bír jelentéssel. Sontag szerint a fénykép morális értelemben inkább árt, mint használ, míg Adams amellett érvel, hogy a fénykép képes reményt nyújtani, és ezáltal pozitív morális jelentőségre tesz szert.
A szakértőkbe vetett vakhit és a szakértői tudás fetisizálása sokak szemében antidemokratikus hozzáállás: egy demokráciában semmilyen csoport nem tarthat igényt arra, hogy nézeteit a társadalom többi tagja megkérdőjelezhetetlen igazságként ismerje el. Feltétlen bizalommal kell viseltetnünk a szakértők iránt, vagy merjünk a magunk fejével gondolkodni?
Ha a tudomány mércéjével mérik, a filozófia sikertelennek tűnik: egyetlen értékelhető eredményt sem tudott felmutatni az elmúlt 2500 évben. Daniel-Pascal Zorn provokatív műve szerint erre a dilemmára az a válasz, ha tagadjuk az előfeltevést, miszerint a filozófia tudomány lenne. Az írásban azonban a szerző sokszor éppen a maga által támasztott kritériumoknak nem felel meg.
David Kipping kiszámolta annak a valószínűségét, hogy valóságunk nem valódi: 50 százalék. Bár a kvantumszámítógépek segíthetnek felfedezni hibákat a Mátrixban, a csillagász szerint van egy jobb eszközünk: Occam borotvája, vagyis a „túlgondolod, haver!” filozófiai elve.
A társaságot Farkas Katalin, a CEU filozófia tanszékének vezetője és rektorhelyettese irányítja. Az irányító bizottságba 13 európai egyetem delegált tagokat.
Farkas Attila Márton idén megjelent kötete, a Céljainkon túl sikeresen elkerül több rá leselkedő csapdát is: nem válik egyszerű tanácsadó könyvvé, ezoterikus kalauzzá, sem szcientista tanulmánnyá. Nem varázslatokról vagy titkos tanításokról beszél, hanem a maga összetettségében mutatja be a buddhizmus gondolatkörét.
Ha nem azt tekintjük személynek, aki intelligens, hanem azt, aki stabil hitek és értékválasztások mentén rendelkezik identitással, és azok mentén cselekszik, akkor hányan vagyunk személyek azok közül, akik ezeket a sorokat olvassák?
Az egyik legizgalmasabb diskurzus a kortárs erkölcsfilozófiában arról zajlik, hogy létezik-e egyáltalán erkölcsi karakter, ami tartósan jellemezhet egy személyt. Ha ugyanis igaz az az etikai nézet, amely szerint ilyen értelemben nincs állandó jellemünk, úgy könnyen lehet, hogy az erkölcsi egyenrangúság tézise megállja a helyét. Megállja?
Miközben a filozófia igyekszik megőrizni tradicionális értékeinek legalább egy részét, nem romkocsmás világmegváltásokat, hanem piacképes diplomát, készpénzre váltható tudást, versenyelőnyt kínál. Ehhez foghatót a klasszikusok soha nem tudtak, mert nem is akartak megadni kortársaiknak. Bekő Éva írására Danka István válaszol.
A mai akadémikus filozófia olyan helyzetbe kényszerült, hogy más tudományok mércéihez kell alkalmazkodnia, amelyek a filozófiának nagyon nem állnak jól. A filozófia ugyanis lényegét tekintve nem arra való, hogy megkérdőjelezhetetlen, mindenki által elfogadott igazságokat mondjon ki.
A morális relativista vagy nihilista nemcsak a múlt bűneiről, a rabszolga-kereskedelemről és a gyarmatosításról nem állíthatja, hogy helytelenek voltak, de a jelenkor rémtetteiről, gyilkosairól, zsarnokairól sem, érvel Kapelner Zsolt filozófus.
A legtöbb országban törvény tiltja, hogy az ember nem publikus információk birtokában részvényekkel kereskedjen. Biztos, hogy jól van ez így? És mi a helyzet az antik szőnyeggel vagy az autószerelővel?
Megmagyarázható a mai ember viselkedése az ősember agyberendezkedése alapján? Subrena Smith amerikai filozófus azt állítja, hogy az evolúciós pszichológia úgy ahogy van, megalapozatlan, de az elmélet világhírű képviselője, Steven Pinker szerint Smith kritikája egyáltalán nem veszélyezteti a tudományág alaptéziseit.
Nem a filozófus Subrena Smith az első, aki kritizálja az evolúciós pszichológiát, csakhogy ő egyenesen azt állítja egy nemrég megjelent tanulmányában, hogy az egész elmélet hibás premisszákra alapul, így jelenlegi formájában nem is igazán tekinthető tudománynak.
A filozófia szolgálhat terápiaként is, és nem kell római császárnak lenni ahhoz, hogy a sztoicizmus megnyugvást nyújtson a bajban. Marcus Aurelius és Seneca könyvei egyre jobban fogynak járvány idején, de kik azok a sztoikusok, és miért lettek kétezer év után ismét népszerűek?
Amikor a hívő azt mondja, hogy „hiszem a test feltámadását és az örök életet”, akkor ezt a vallásos hitet nem érvényteleníti az, ha egy fizikus elmagyarázza, hogy amit hisz, az lehetetlen – derül ki a neves brit filozófus, Tim Crane legújabb könyvéből, A hit jelentéséből.
Az államnak olyan feltételeket kell teremtenie, amelyek között a polgárok egyazon közös társadalmi vállalkozás egyenlő résztvevőiként tekinthetnek egymásra, nem pedig fölöttük álló mérhetetlen hatalmaknak kiszolgáltatott egyénekként, akik csak az uralkodók jó szándékában és pusztán a szerencse kedvezésében reménykedhetnek.
A járvány által felvetett problémák nem tisztán egészségügyi, hanem mélyen filozófiai kérdések is, amelyek megválaszolásához komolyan el kell gondolkodnunk olyan alapvető kérdésekről, mint hogy miben áll az emberi élet értéke, és mit jelent az igazságosság.
A modern társadalmakban csupa olyan emberrel kell együtt élnünk, akik a miénktől gyökeresen eltérő, sőt, azzal szemben álló világnézettel és meggyőződésekkel rendelkeznek. Mindannyiukat kötelesek vagyunk eltűrni, vagy van kivétel?
Lovász Ádám, az ELTE filozófus doktorandusza három önálló kötetet és számtalan egyéb írást jegyez, amelyek rangos hazai és külföldi kiadóknál jelentek meg az elmúlt években. Dombrovszki Áron, ugyancsak az ELTE filozófus doktorandusza, a Qubit állandó szerzője szerint ugyanakkor Lovász legújabb kötete követhetetlen, inkoherens és zavaros, és erős a gyanú, hogy a szerző álfilozófiát művel.
Byung-Chul Han dél-koreai származású német filozófus szerint teljesen természetes folyamatok eredménye, hogy a társadalom mostanra kiégett: a korábbi immunológiai paradigmát felváltotta az az állapot, amelyben a tévesen szabadságként megélt individualizmusban saját magunk hajcsárai lettünk. Han szerint az egyik fő baj, hogy nem tudunk nemet mondani.
A két Oscar-díjra is jelölt film, a Mű szerző nélkül kapott hideget-meleget a kritikusoktól, sőt még az a Gerhard Richter is elhatárolódott tőle, akinek az élete ihlette. Azt azonban, amit a film alkotó és alkotás viszonyáról állít, érdemes megvizsgálnunk, hiszen attól, hogy túl szép, még lehet igaz.
93 éves korában hunyt el a francia Spinoza-kutatás meghatározó alakja. Matheron központi tézise, hogy az államok Spinozánál ugyanolyan individuumok, mint a fák és emberek. Ebből azonban sok minden más is fakad.
Az olasz sztárfizikus magyarul frissen megjelent kötetében ismét a valóság természetével foglalkozik Démokritosztól a kvantumfizikáig: az időről szóló, tavalyi könyve után most már nemcsak az időben, hanem minden egyébben is kételkedhetünk. Rovelli ismét valahol a költészet, a fizika és a filozófia között egyensúlyozik, és bár válaszokat nem igazán kínál, maguk a kérdések is érdekesek.
Vajon mennyire képesek a fosszíliák megbízható információkat nyújtani a földi élet történetének pontos alakulásáról és az evolúció mechanizmusairól? Attól függ, honnan nézzük, és melyik tudóst kérdezzük, írja Bárdos Dániel, akinek kutatási területe a paleontológia filozófiája.
Az archaikus gondolkozás a hitre épül, és nincs szüksége racionális bizonyításra. Ez szemben áll a racionális gondolkozással, bár igazából nem is helyes szembenállásról beszélni: jobb azt mondani, hogy a kétféle gondolkozás kiegészíti egymást, írja Rockenbauer Antal fizikus.