Irtózatosan nagyra nőnek újabban a tintahalak, de ettől még nem ők fogják megoldani az élelmezési válságot
A fejlábúak gyorsan fejlődnek, okosak és kiválóan alkalmazkodnak a megváltozott életkörülményekhez, ezért aztán nem is csoda, hogy egy 2016-os kutatás szerint ezek a jószágok minden adódó rést betöltenek. Például Alaszkában már fontos megélhetési forrásnak számít annak az észak-amerikai kalmárnak a halászata, amelynek nem is olyan rég még túl hideg lett volna a tenger azon a vidéken.
A globális felmelegedés, valamint az El Niño-jelenség összejátszása miatt különös dolgok történnek a Humboldt-kalmárral is: egyes példányai tízszer akkorára is megnőnek, mint normális körülmények között. A Humboldt-kalmár általában mindössze egy évig él, de az El Niño meleg vizeit követő lehűlés, a La Niña hatására a fejlődése lelassul, így elérheti a kétéves kort is – ennyi idő alatt pedig a Dosidicus gigas tagjai irdatlan nagyra nőnek, és a normális esetben mindössze egy-két kilós állatok 40 kilós testsúlyt is elérhetik.
Hiába hinnénk, hogy ez legalább a tintahalnak jó, neki sem az: azzal, hogy két évre tolódott ki az állat élettartama, különösen sebezhetővé vált az extrém időjárási változássokkal szemben, így ugyanolyan hirtelen, mint ahogy alkalmazkodott a megváltozott vízhőmérséklethez, ki is pusztulhat a populáció.
Nő a kereslet
2014-ben és 2016-ban is jelentős populációnövekedést mértek a lábasfejűek körében, ami jó hír lehet a halászok számára, ugyanis a polipra és a kalmárra is egyre nő az igény. Ezáltal viszont a túlhalászás veszélye is megnő, és félő, hogy több lábasfejű is eltűnhet a Föld színéről (ez sem lenne példa nélküli). Hiába hódították meg az eddig túl hűvös vizeket, úgy tűnik, hogy nincs annyi polip a világon, amennyit meg ne enne az ember: az efféle termékek iránti kereslet a Technavio piackutató cég felmérései szerint négy éven belül három százalékkal nő majd.
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezógazdasági Világszervezete (FAO) is a fenntartható gazdálkodás fontosságára figyelmeztet: annak ellenére, hogy szinte minden érintett faj egyedszáma növekedett, a fogások mennyisége egyre csökken. Az árak is megemelkedtek, így logikusnak tűnik, hogy a vadon élő állomány megóvása érdekében meg kell próbálni kontrollált körülmények között tenyészteni ezeket a jószágokat.
Az okos ragadozó
Jennifer Jacquet, a New York Egyetem környezettudomány-professzora szerint a tenyésztés nagyon rossz ötlet lenne, mert így csak fokozódna a nyomás a vadon élő populáción. A polip ugyanis ragadozó, így a táplálása nagyobb környezeti terhelést jelentene, mint a jelenlegi halászat – a táplálékot ugyanis valahonnan elő kellene teremteni a húsevő haszonállatnak. Egészen a közelmúltig ráadásul úgy tűnt, hogy a polipot nem is lehet ipari körülmények között tenyészteni, most pedig már úgy tűnik, hogy nem is érdemes.
A polippal kapcsolatban sokan ráadásul etikai aggályokat is emlegetnek: ezek az állatok meglepően okosak, sőt, úgy tűnik, hogy emellett képesek a hálához hasonló érzelmek kifejezésére is, így kegyetlenség lenne vágóhídi felhasználásra tenyészteni őket.
Akárhogy is, a Nissui nevű japán cég már bejelentette, hogy 2020-ban teljesen saját nevelésű polipot dob piacra, a kereslet pedig folyamatosan növekszik, így csak bízhatunk benne, hogy az ízletes fejlábúak nem jutnak majd a dodó sorsára.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: