Nemcsak az egereken, az embereken is segít a Costa Rica-i csicsergőegerek csevegése
A hörcsögfélék családjába tartozó csicsergőegér (Scotinomys teguina) Costa Rica esőerdőinek lakója. A sűrű növényzetben élő aprócska rágcsálók, mint a faj magyar és angol elnevezése (singing mice) is mutatja, az énekes madarakéhoz hasonló összetett dallamsorokat hallatnak. A zoológusok és etológusok több, mint egy évtizede kutatják az ultrahang tartományt is elérő magas hangokból összeálló, az alábbi videóban is hallható, a hímek által gyakrabban előadott egérdalok funkciót.
A közép-amerikai rágcsálófaj hangadása ugyanis nemcsak a territórium védelmét, a nászidőszakban bevetett csábítást, a rivális távoltartását, vagy a veszély jelzését szolgálja, hanem ahhoz is hozzásegítette a kutatókat, hogy azonosítsák az agykéregnek azt a területét, amely a párbeszédek vezérlő központjaként funkcionál - nemcsak az egereknél, hanem az embereknél is.
Beszélőváltás és szóátadás
Egy évtizede kanadai biológusok állapították meg, hogy a csicsergőegerek csevegése olyan komplexitású, mint a palackorrú delfineké (Tursiops truncatus). A köztudottan fejlett intelligenciájú tengeri emlősök vokális interakciónak elemzései szerint ezeknek a párbeszédek meghatározó jellemzője a gyors beszélőváltás, angolul a turn-taking. A magyarul szóátadásnak is nevezett, az emberi társalgásban is tetten érhető jelenség lényege, hogy felek pillanatok alatt reagálnak a partner közlésére, de nem vágnak a másik szavába, hanem kivárják a közlés befejezését jelző rövid szünetet, és csak ezután kezdik saját mondandójukat.
A csicsergőegerek csevegésében felfedezett mintázatok arra engednek következtetni, hogy kommunikációjukban jelen van a beszélőváltás, holott agyuk jóval fejletlenebb, mint a delfineké vagy az embereké.
A New York-i és a Texasi Egyetem kutatói a Science-ben március 1-én megjelent tanulmányukban arról számoltak be, hogy sikerült feltérképezniük azt az idegrendszeri mechanizmust, amely a csicsergőegerek csevegését lehetővé teszi. Az amerikai neurobiológusok elsőként azt az agyi területet keresték, amely a válaszok pontos és gyors időzítését vezérli. A kísérleteket a New York-i laboratóriumban kialakított kényelmes, de a különféle kommunikációs szituációknak megfelelően átalakítható terráriumokban végezték. A rágcsálók fejébe épített elektródákkal sikerült is megtalálni ezt az agykérgi – orofacial motor cortex (OMC) nevű – területet, amely a dialógusok idején aktiválódik.
A kutatók ezután hűtéssel lassították, elektromos ingerléssel pedig gyorsították a kérgi terület idegsejtjeinek működését, illetve a mucosimol néven ismert vegyülettel inaktiválták a neuronokat. A hűtés ugyan a reakciókat lelessította, de nem zavarta meg a dialógusokat, a serkentés hatására viszont a csicsergőegerek túlpörögtek és össze-vissza énekeltek, ráadásul a dialogizálás időzítése is felborult, a szünetek és a közlések ritmusa megbomlott.
Párbeszédközpont
Az OMC idegsejtjeinek kikapcsolása nem várt eredményt hozott: a rágcsálók énekeltek ugyan, de képtelenekké váltak a társalgásra. A kutatók szerint ez bizonyítja, hogy az általuk megtalált, a magasabb rendű emlősök agyában komplexebb formában megtalálható kérgi terület a párbeszédek vezérlő központja.
Az amerikai kutatók szerint felfedezésük megnyitotta az utat az agyi trauma vagy neurológiai betegség által kommunikációs deficitbe kerüllt emberek terápiájához is. Az agyi érkatasztrófa után beszédképtelenné válók gyógyításához persze még rengeteg további kutatásra lesz szükség, de a csicsergőegerekben megtalált szabályozás alapján mindez már nem tűnik reménytelen feladatnak.
Kapcsolódó cikk a Qubiten: