Másodjára sikerült HIV-fertőzött embert gyógyítani őssejt beültetésével

„Tartós javulást” értek el őssejtbeültetéssel egy londoni HIV-fertőzött férfinél – jelentették be kedden, a seattle-i Retrovírusok és Opportunista Fertőzések Konferenciáján. Az orvosok egyelőre tartózkodnak attól, hogy teljesen gyógyultnak nevezzék a férfit, annak ellenére, hogy 18 hónapja sem a HIV, sem a rák nem mutatható ki nála, és már gyógyszert sem szed a fertőzésére.

Az egyszerűen csak „londoni beteg” néven illetett férfinél 2003-ban állapították meg a HIV-fertőzést, majd 2012-ben előrehaladott Hodgkin-kórral, a nyirokcsomókat érintő rosszindulatú daganatos betegséggel diagnosztizálták. Utóbbi miatt kapott kemoterápiás és sugárkezelést, később pedig egy HIV-rezisztens donortól származó őssejteket ültettek be neki.

Először, és az egyetlen eddigi esetben 2008-ban kezeltek sikeresen hasonló módszerrel HIV-fertőzöttet Berlinben. Timothy Brown akkor két csontvelő-átültetésen is átesett, az őssejteket egy olyan donortól kapta, aki a CCR5 génje miatt természetes módon védett volt a fertőzés ellen.

Timothy Brown, a berlini betegFotó: T.J. Kirkpatrick/AFP

„Most, hogy a második beteget is sikerült kezelni hasonló eljárással, bebizonyítottuk, hogy a berlini beteg esete nem anomália volt, hanem valóban az újfajta kezelési módszer miatt tűnt el a HIV a két ember szervezetéből” – mondta az eredményeket összegző Nature-tanulmány vezető szerzője, Ravindra Gupta, a londoni University College kutatóorvosa.

Az immunrendszer tábornokai

A szakértők szerint a két férfinél alkalmazott módszerrel valószínűleg nem lehet kezelni a HIV-fertőzöttek többségét, de az eredmények hozzájárulhatnak a megfelelő HIV-terápia megtalálásához. „Ez semmit nem változtat az átlag HIV-fertőzöttek helyzetén, viszont a kutatás irányát megváltoztatja, mivel rámutatott egy potenciálisan járható útra a gyógymód eléréséhez” – mondta a Stat News-nak Bruce Walker, a HIV- és AIDS-kutatással foglalkozó Ragon Intézet igazgatója.

Út alatt a CCR5 receptort kell érteni, a kis számú receptorok egyikét, amelyet a HIV fel tud használni, hogy behatoljon egy bizonyos sejttípusba. Ez a CD4+ T-sejt, ami az emberi immunrendszer egyik legfontosabb sejtje. „Úgy is gondolhatunk rájuk, mint a tábornokokra, akik segítenek megszervezni a hatékony védelmet. Ha nincsenek jelen, eluralkodik a káosz” – mondta Walker.

Egyes embereknél olyan mutáció fedezhető fel a CCR5 receptort kódoló génekben, amely természetes módon ellenáll a HIV vírusnak, így az nem tud behatolni a T-sejtekbe, így megfertőzni sem tudja a szervezetet. Észak-európai országokban a lakosság körülbelül 10 százalékánál fedezhető fel ilyen mutáció, és a két említett beteg is ilyen emberektől kapott őssejtet tartalmazó csontvelőt.

Transzmissziós elektronmikroszkóppal készült kép a nyirokszövetet támadó HIV vírusrólFotó: Science Photo Library

Lehet, hogy később visszatér a vírus

A CCR5-mutáció vírusblokkoló erejét már gyógyszeresen is lehetséges szimulálni, az USA-ban Selzentry néven forgalmazott gyógyszernek viszont megvan ugyanaz a hátránya, mint sok más HIV-terápiának: csak elnyomni tudja a vírust, kiirtani nem. Vagyis minden egyes nap be kell venni, különben eluralkodik a HIV.

A jövőbeli kezelési módszerekre a CCR5 gének felhasználását javasló tanulmánynak persze vannak korlátai. Azt például tudni kell, hogy nem minden HIV vírus a CCR5 receptorokon keresztül hatol be a sejtekbe, ritkább esetben más receptorokat is felhasználhatnak. A kezelés továbbá hiába akadályozza meg, hogy a vírus új sejteket fertőzzön meg, a korábban megfertőzött sejtekben továbbra is megmaradhat. „Lehet, hogy a vírus elbújik valahol, és tíz év múlva visszatér. Sosem lehetünk száz százalékig biztosak abban, hogy teljes gyógyulást értünk el” – mondta Walker.

Az Egészségügyi Világszervezet szerint az 1980-as évekbeli megjelenése óta 39 millió ember vesztette életét a HIV-fertőzés és az AIDS miatt, jelenleg pedig 38 millió HIV-fertőzött ember él világszerte.

Mi az absztrakt?

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Mozart Varázsfuvolája, Sherlock Holmes: egészen az 1990-es évek végéig nem állt rendelkezésre egységes elmélet az absztrakt artefaktumokról, sőt, a filozófusok mind a mai napig gyanakodva tekintenek rájuk.