Lévay Krisztina lett Magyarország legjobb fiatal tudománykommunikátora



Kriszti szeret búvárkodni. Amikor kiderült, hogy Thaiföldön lesz lehetősége a tengerbe merülni, lelki szemei előtt ilyen képek jelentek meg arról, amit majd látni fog:

Fotó: Louise Murray/robertharding

A valóság azonban valahogy így festett:

Fotó: Paulo de Oliveira/Biosphoto

Így vezette fel fődíjas előadását szerda este a Scindikátor döntőjén Lévay Krisztina, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) gyógyszervegyész-mérnök doktorandusza, és ahogy a zsűri is megállapította, pontosan ilyen egy jó szemléltető kezdés, ha az ember szeretné megértetni a nagyközönséggel, miért is jelentős az, amit kutat.

Lévay ugyanis azt vizsgálja, hogyan lehet lerövidíteni a növényi alapú lebomló (PLA) műanyagok bomlási idejét ezer évről kevesebb mint egy hónapra, és hogyan lehet minimalizálni a folyamat közben felszabaduló szén-dioxid mennyiségét. Három percre korlátozott előadásában erről olyan érzékletesen tudott beszélni, hogy a közönség és a zsűri négy tagja is egyöntetűen lelkesedett. Joós Andrea tudománykommunikációs szakember, az Élménybiológia létrehozója például azonnal bevinné az osztályának az előadást, Stöckert Gábor, az Index főszerkesztő-helyettese pedig vérbeli újságíróként az ütős kezdést emelte ki, valamint nagy pluszpontnak értékelte, hogy az ifjú kutató egy dián megmutatta a munkatársait is. Csepelyi Adrienn író, újságíró pedig azt a nem elhanyagolható szempontot említette meg, hogy az előadás szponzorkereső beszédnek is elmenne.

Három hónapig csiszolták

A Scindikátort éppen azért hívta életre három éve a Nők a Tudományban Egyesület (NATE), mert érzékelték a magyar tudományos képzésnek azt a hiányosságát, hogy nem vértezi fel a kiképzett szakembereket olyan készségekkel, amelyek a versenyszférában és egyre inkább a tudományos pályán is kellenek a boldoguláshoz: így például azzal, hogy hogyan kommunikáljanak, és hogyan legyenek nyitottak más diszciplínák felé. A kezdeményezés előtt nem sokkal jelent meg a 2016-os Világgazdasági Fórum The Future of Jobs globális munkaerő-piaci riportja, amely egyértelművé tette, hogy az iparnak technológiaorientált és a 21. századi kihívásoknak megfelelő szakemberekre van szüksége.

A döntősök: Erdei Gergő, Vajda Kitti, Weintraut Rita, Vékony Kata, Horváth Ivett Szalóme, Kis Dávid, Sánta-Bell Evelin, Lévay Krisztina, Vida Ágnes, Putti Krisztián, Dálya Gergely, B. Varga Emese, Steinmann Vilmos.Fotó: Mohai Balázs

Az idén harmadszorra megtartott Scindikátor programra természettudományos, informatikai, mérnöki és matematikai területen kutató vagy a jövőben kutatni tervező alap- és mesterszakos egyetemisták, illetve doktoranduszok jelentkezhettek, fiúk és lányok egyaránt. Húsz magyarországi és határon túli intézményből összesen 108-an pályáztak, az elődöntőbe harmincan jutottak be, november végén pedig az is kiderült, közülük ki az a 14 (betegség miatt végül 13 lett), aki bejutott a döntőbe, és részt vehetett azon a három hónapos ingyenes mentorprogramon, ahol újságírók, improvizációs előadók és színpadi megjelenésre szakosodott szakemberek segítettek nekik elsajátítani a szórakoztató és érthető tudományos fellépéshez szükséges készségeket, illetve tökéletesre csiszolni az előadásukat. (Négy döntős fiatalt és kutatási témáikat korábban közelebbről is bemutattunk.)

Céget is alapítottak a nyertes előadásban felvázolt fejlesztésére

„Eddig csak a tudományterületemen jártas közönségnek adtam elő. A program viszont kiemelt a szakzsargonból, és segített, hogy laikusok számára is érthető legyen, amivel foglalkozom” – mondta a Qubitnek Lévay Krisztina. Előadásának ugyan a tartalmi felépítése is megváltozott a mentorprogram előtti állapothoz képest, de a legjelentősebb fejlődést a hanglejtésén, hangsúlyozásán érezte. A fődíj mellett két különdíjjal is jutalmazott fiatal vegyészmérnök félmillió forintot, publikálási és előadási lehetőségeket is nyert, de a programban kialakult barátságokat értékeli a legtöbbre. A döntőn szerinte mindenki az eddigi legjobb teljesítményét nyújtotta, hogy miért őt választották, arra természettudóshoz illőn úgy válaszolt, „nagyon erős mezőny jött össze idén, és számos szempont alapján értékelték a versenyzőket. Gondolom, matematikailag így adódott a pontszámok összesítése.”

Fotó: Mohai Balázs

Ami az általa és csapata – Antal Gábor és Madaras-Koncz Erzsébet – által fejlesztett PLA-komposztáló technológiát illeti, arról szabadalmi okokból nem árult el részleteket, „az újdonságrontó hatás” elkerülése végett nem is publikálták az eredményeket. A háttérben viszont zajlik a kutatás-fejlesztés, februárban megalakult a Plantoon Technologies Kft., amelyet ő és említett kollégái menedzselnek, és még decemberben sikerült a Hiventures nevű, startupokra szakosodott kockázatitőke-alapkezelőtől finanszírozást nyerniük. Hogy merre vinnék tovább a kutatást, arra is megvan a terv, de „az üzleti stratégia nem nyilvános”.

Mókás tudomány

A 2019-es Scindikátor záróeseménye nemcsak a Megasztár-receptet követő négyes zsűrizés és a műsorvezetők viccei miatt volt élvezetes, hanem azért is, mert látszott, hogy a döntősöket mentoraik kellőképp felvértezték a szórakoztató prezentációhoz szükséges eszköztárral. Így hiába volt szó olyan nehéz témákról, mint a gravitációs hullámok, a gráfok, az épületszerkezetek, vagy az atomerőművek üzemeanyag-felhasználásának optimalizálása, élvezetes előadáskat hallottunk, igaz, a közönség frissen tartásában a prezentációkra megszabott szigorú, háromperces időkeret is segített. 

Nem véletlenül nyerte el például a korábbi online szavazatokból összejött közönségdíjat Horváth Ivett Szalóme, a Debreceni Egyetem gyógytornász hallgatója: a döntőn a közönséget is megdolgoztatta, rajtuk demonstrálva, hogyan működik a maga fejlesztette verses kéztorna, ami a gyerekek könnyebb kézírás-tanulását segíti.

Kéztornázó nézőtérFotó: Szigetvary Zsolt

Vajda Kitti, a BME mesterszakos hallgatója, aki egy autizmussal élőkön segítő érzékenyítő programon dolgozik, láthatóan színpadra termett, látszólag izgalom nélkül, természetesen beszélt a hallgatóság előtt. Előadását még a közönségben stratégiailag elhelyezett zajkeltő beépített emberekkel is színesítette, míg ő maga csak némán tátogott, hogy érzékeltesse, milyen benyomásaik lehetnek a világról az autizmussal élő embereknek. Ő is nyert különdíjat, nemzetközi szakmai utazásra küldik.

Erdei Gergő, a Semmelweis Egyetem táplálkozástudománnyal foglalkozó doktorandusza saját gyerekkori képeivel illusztrálta a gyerekkori elhízás megelőzéséről szóló előadását, míg Kis Dávid, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem mesterszakosaként kutat az orvosi biotechnológia területén, egy mesemondó bájával beszélt nehéz kutatási témájáról. A rákos sejtek egészséges sejteket „megfertőző” üzeneteit találóan a spamekhez hasonlította, és a Gmail közismert levél ikonja is jól mutatott a diáin. Ő is nyert különdíjat, az Élet és Tudományban publikálhat. 

Sánta-Bell Evelin előadása elképesztően logikus és feszes felépítésével tűnt ki a mezőnyből, nemcsak körüljárta, hanem meg is ismertette témáját. Pedig a BME-n doktoráló gyógyszervegyész-mérnök mondandója sem volt éppen egyszerű: gyógyszerhatóanyagok, hatékonyabb háztartási szerek, illetve biodízel gyártásában is hasznosítható fehérjetisztítási módszerek tökéletesítésén dolgozik. Dálya Gergelynek, az ELTE asztrofizikus doktoranduszának sikerült véghezvinnie azt a bravúrt, hogy megértesse a hallgatósággal a gravitációs hullámokat, míg Putti Krisztiánnak, a BME mesterszakos hallgatójának a neurális hálóval sikerült ugyanez.

Szerda este a BMC-ben kifejezetten élvezetes, képzettségtől függetlenül bármilyen közönség számára fogyasztható tudományos show-t láttunk, amit jó ritmusban szakítottak meg a Firebirds kortárs táncprodukciói. És pontosan ez kell abban a korban, amikor – ahogy Fábri György tudományfilozófus egy minapi beszélgetésen megállapította – „a tudománynak népszerűnek kell lennie, hogy felvegye a harcot a populizmussal. Tudománypolitikai héroszokra, tudós sztárokra, Csányi Vilmosokra lenne szükség.”

Eddigi cikkeink a Scindikátorról:

SzÍvós munkával hasznos szörnyet szült Eduard Pernkopf, a mániákus náci orvos

Művészi igényű és megdöbbentően részletes anatómiai ábrákat tartalmaz a 20. század közepén keletkezett Pernkopf-atlasz. Készítője az a dékán, aki 1938-ban a dolgozók 77 százalékát kirúgatta a Bécsi Egyetem orvosi karáról. Bár a munkához a Harmadik Birodalom kivégzett ellenségeinek holttestét használták fel, a könyv annyira pontos és hiánypótló, hogy idegsebészek a mai napig forgatják.

Lángokban áll a Föld

Egy katasztrófafilm elejére emlékeztet, ami a napokban történik: az amúgy is klímaszorongásban élő emberiség egyszer csak arra ébred, hogy világszerte lángolnak az erdők.