Mi ad értelmet az emberi munkának? Erről beszélt kedden Amy Wrzesniewski, a Yale School of Management kutatója, aki a Rajk László Szakkollégium meghívására érkezett Budapestre, és a Magyar Tudományos Akadámián vette át a Herbert Simon-díjat.

Wrzesniewski kutatásai lényegében arról szólnak, hogy mi képezi a jó munkát. A hagyományos felfogás vagy az ideális állást vagy a jó munkavállalót keresi, miközben valójában a kettő egymáshoz való viszonyáról van szó. Wrzesniewski háromfajta munkafelfogást különböztet meg. Vannak, akik állásként tekintenek a munkájukra - ők csak teljesítendő feladatokat látnak benne, hamar túl akarnak lenni minden munkanapon. A karriert űzők fejlődni szeretnének, és előre akarnak jutni. Az is előfordul, hogy az emberek nagyon elkötelezettek a munkájuk iránt, sokszor olyan feladatot is elvégeznek, ami nem lenne kötelező, nincs benne a munkaköri leírásukban. Ezt a jelenséget Wrzesniewski „callingnak” hívja, amit elhivatottságként vagy hivatásként lehet lefordítani.

A munkafelfogások mögött különböző motivációk állhatnak, amit Wrzesniewski négyféle tudósképpel mutatott be. Van, aki azért választja ezt a pályát, mert nagy felfedezést akar elérni, mások sok pénzt akarnak keresni, előléptetésekre vágynak, vagy díjakat szeretnének nyerni. Sokszor ezek a motivációk egyszerre megvannak az emberben, és azt várnánk, hogy erősíteni fogják egymást. Wrzesniewski katonai kadétokról szóló cikke ennek az ellentétét mutatta meg. A jelenséget a közgazdászok kiszorító hatásnak, a pszichológusok túligazolási hatásnak nevezik. A korábbi laborkísérletekkel rövid távon tudták bizonyítani, hogy a különböző motivációk gyengítik egymást, míg Wrzesniewski kutatása még 14 éves távlatban is kimutatta ezeket a hatásokat.

Most szép lenni katonának

A kutatásban a West Point katonaakadémia több mint 10 000 hallgatójának motivációit és későbbi karrierjét vizsgálták. Belső motivációkat (a katonai karrier iránti vágy) és instrumentális motivációkat (a katonasággal járó előnyök, mint a tandíjmentesség, magas fizetés) különböztettek meg. A belső motivációval belépő kadétok nagyobb eséllyel részesültek korai előléptetésben és maradtak a seregben a kötelező szolgálat után. Az instrumentálisan, tehát inkább a pénz által motivált kadétok rosszabbul teljesítettek, nagyobb eséllyel léptek ki, még akkor is, ha rendelkeztek belső motivációval is. Az instrumentális motiváció tehát gyengítette a belső motiváció pozitív hatását.

Wrzesniewski kutatásainak egyik fókuszát a társadalom által stigmatizált, nehéz munkakörök jelentik. A kutató az előadáson elmondta: egy orvos is felfoghatja a munkáját egyszerű, pénzkereső állásként, ahogyan egy takarító is gondolhat a munkájára hivatásként. Wrzesniewski példái között volt a pácienseknek éneklő beteghordó, és voltak rákos betegeket vigasztaló, velük viccelő kórházi takarítók is, akik a gyógyítási folyamat részeseként tekintettek magukra. Ezekről az esetekrőé a kórház vezetői nem is tudtak, sőt ez a fajta figyelmesség a dolgozók munkaköri leírása alapján még tiltott is lett volna. Ezt a jelenséget, vagyis a munkakör kreatív személyre szabását Wrzesniewski „job craftingnak” hívja, amivel lényegében értelmet adunk a munkánknak.

Ez a gyakorlat három részre választható szét:

• a „task crafting” a munkatevékenységek típusának és számának megváltoztatását,

• a „relational crafting” a munkakapcsolatok átalakítását,

• a „cognitive crafting” a feladatok és a saját szerepkör személyes újraértelmezését jelenti.

A „job crafting” motivációi között lehet a pozitív önképre, a társas kapcsolatokra és a munkavégzés feletti kontrollra gyakorolt igény is. Wrzesniewski szerint ez a gyakorlat nagyon sok pozitív hatással járhat, még ha nem is kell minden esetben alkalmazni. A „job crafterek”, vagyis a feladataikat magukra szabó dolgozók jobban teljesítenek, elkötelezettebbek, kevesebbet hiányoznak, és jobb a mentális egészségük.

Mitől leszel elégedett a munkáddal?

A keddi sajtóbeszélgetésen Wrzesniewski egy folyamatban lévő kutatásáról is beszélt, amiben egy tízezer fős idősoros adatbázison azt vizsgálja, hogy milyen tényezők befolyásolják a munkával való elégedettséget. A kezdeti eredmények alapján azok lesznek hosszú távon is a leginkább elégedettek, akik már fiatal koruk óta mások segítésében találták meg a munka értelmét. Ezzel szemben akik önmagukat, a pénzt vagy a személyes előrehaladásukat helyezték előtérbe, a későbbiekben sokkal nagyobb eséllyel voltak elégedetlenek saját munkájukkal. Az elégedett és segítőkész emberek csoportjában vallásos vagy egyáltalán nem vallásos emberek voltak, de középen kevesen voltak.

Wrzesniewski a Qubit kérdésére elmondta: pszichológusként különbözik a nézőpontja a közgazdászokétól azt illetően, hogy mit tekint instrumentális és végső célnak. A kutató szerint a profit nem önmagáért való cél, de a saját kutatásait sokaknak azzal tudja csak igazolni, hogy azok kifizetődnek a vállalatok számára. Pszichológiai tényezők megismerésével például előre lehet jelezni a munkaerőpiac változásait.

A kizárólagos profitorientáltság viszont problémás és ezt Wrzesniewski egy párhuzammal szemléltette. Amerikai iskolákban pizzával ösztönzik a gyerekeket az olvasásra, ami ahhoz vezet, hogy sokat olvasnak, de nem szeretik meg az könyveket, és az ösztönző eltűnésével újra kevesebbet fognak olvasni. Hasonló történik a munkahelyeken, ahol a főnökök is gyakran rövid távon gondolkodnak – a beosztottak folyamatos ellenőrzése csak rontja a teljesítményüket, a pénzügyi ösztönzők hatására pedig elvész a belső motiváció. Az elkötelezettség elősegítése szempontjából jobb lenne, ha autonómiát kapnának a munkavállalók, állítja Wrzesniewski.