Huszonnégy ember két hónapig fekszik az űrkutatás jövőjéért
A hosszú űrutazás emberi testre gyakorolt hatását vizsgálja az Európai Űrügynökség (ESA), amerikai párja, a NASA és a német űrügynökség (DLR) most induló közös kutatása, amelyben magyar kutatók is részt vesznek. A kísérletek során a résztvevőket olyan körülményeknek teszik ki, mint amilyenek egy hosszú űrutazás során uralkodnak – és itt nem az egészen jó mókának tűnő ide-oda lebegésre vagy a Millennium Falcon űrugrására kell gondolnunk, hanem fekvésre. Hosszú, állandó fekvésre.
A súlytalanság egyes hatásait már régóta fekvéssel próbálják meg modellezni: a hosszú ágynyugalom során leépülnek az izmok és meggyengülnek a csontok, a folyamatos gravitációs vonzás híján pedig ugyanez megy végbe az űrhajósok testében is. A Nemzetközi Űrállomás, az ISS űrhajósai jelenleg napi két és fél óra edzéssel és kiegyensúlyozott táplálkozással próbálják meg ellensúlyozni ezt a folyamatot. A mostani kutatástól azt várják, hogy a folyamatos fekvés káros hatásait napi fél óra centrifugában töltött idő is semlegesítheti – ennek során a gravitáció működését modellezik. Ha sikeresek a tesztek, az űrállomáson, hosszabb távon pedig a Hold- vagy Mars-missziók során is alkalmazhatják az eredményeket.
Feküdni sem könnyű
Bár vannak olyan reggelek, amikor kifejezetten irigyeljük a tesztalanyokat, azért nem lesz könnyű dolguk: a huszonnégy önkéntes (12 férfi és 12 nő) hatfokos szögben megdöntve tölt majd el hatvan napot úgy, hogy a válluknak folyamatosan érintenie kell az ágyat (egy további hónapot pedig felkészüléssel, illetve regenerációval töltenek, így a kísérlet összesen három hónapot vesz majd igénybe).
Fekvés közben a vér a résztvevők fejébe folyik, márpedig folyamatosan feküdniük kell: ágyba viszik nekik az ételt, a szabadidejüket is ott töltik, kétharmadukat pedig naponta egyszer egy centrifugába helyezik – ettől azt várják, hogy visszarendezi a testnedveket a megfelelő helyükre.
Az izmok, inak és izületek változásain kívül számos más tényezőt is figyelembe vesznek majd a kozmikus sugárzástól az elszigeteltség okozta stresszig, az eredményeket pedig majd a Nemzetközi Űrállomáson ellenőrzik.
Nemcsak az űrhajósok profitálhatnak a kutatásból: a hosszú ágynyugalom minél alaposabb vizsgálata a földi betegeknek is segítséget nyújthat. Jens Jordan, a DLR orvosi részlegének vezetője szerint az MRI-vizsgálatok és a centrifuga használatával megállapítják majd, hogy a mesterséges gravitáció vajon segíthet-e azok gyógyulásában is, akiket ágyhoz köt a betegségük, az MRI mellett pedig folyamatosan figyelik majd a szívműködést, az izmok és csontok állapotát és a tesztalanyok mentális egészségét is.
A kutatásban részt vesz a magyar Környezeti Adaptáció és Űrkutatási Kutatócsoport is: ők egyebek mellett a szélsőséges környezetben végbemenő kognitív folyamatokat vizsgálják, többek között két áttelelő antarktiszi kutatócsport esetén keresztül, de laboratóriumi teszteket is folytatnak, amelyek során a szervezetre ható külső erőket és körülmények, magyarul a stresszorok figyelemre gyakorolt hatásával foglalkoznak.