Két magyar egyetem is szerepel a rangsorban, ahová az Oxford és a Harvard sem fért fel
Újabb hét, újabb egyetemi rangsor: ezúttal a magyar intézmények közül a Semmelweis Egyetemnek és a Szegedi Tudományegyetemnek sikerült felkerülnie egy új nemzetközi listára.
A legismertebb egyetemirangsor-készítő szervezet, a Times Higher Education (THE) idén először készített olyan listát, amelyen a világ felsőoktatási intézményeit az ENSZ fenntartható fejlődési kritériumaival vetette egybe. Ezen a listán került a legjobb kétszáz közé a két magyar intézmény. Mindkét hazai egyetemnek az egészségügyi jóllét, az ipari innováció, a fenntartható urbanizáció és a fenntartható fejlődési célok érdekében folytatott együttműködés előmozdításában betöltött szerepe hozta a rangos helyezést érő pontokat.
A THE egyetemi fenntarthatósági listáját az új-zélandi Aucklandi Egyetem vezeti, dobogós lett még a kanadai McMaster és az ugyancsak kanadai Brit Columbiai Egyetem. A lista egyik legszembetűnőbb érdekessége, hogy a jófomán minden valamire való általános egyetemi rangsort hagyományosan vezető amerikai és brit szuperintézmények közül egy sem szerepel a fenntartható fejlődés listáján. Vagyis a 76 ország 450 egyetemét listázó fenntarthatósági rangsorban sem az Oxfordi és a Cambridge-i Egyetem, sem a Harvard, a Yale vagy a Stanford nem szerepelnek.
Hogyan verhette kenterbe a Harvardot a Semmelweis Egyetem?
A listát az intézmények saját adatszolgáltatása alapján állították össze, és a nagy rangsorláz kezd lassan lecsengeni, az intézményeknek pedig kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy újabb adathalmazt gyűjtsenek össze egy újabb listához – mondta a Qubitnek Fábri György tudományfilozófus, aki az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának társadalmi kommunikáció kutatócsoportját vezeti.
Noha a világ legmagasabbra pozicionált intézményeit ez feltehetően nem érinti, egy-egy intézmény azért is kiszorulhatott, mert például az egészségügyi jóllét mutatót az határozta meg a lista készítésénél, hogy mennyire kiterjedtek az intézményben az orvosbiológiai kutatások. Mindeközben az ENSZ inkább az egészséges élethez való jogot fogalmazza meg fenntarthatósági célként. Amellett, hogy a kettő nem feltétlenül feleltethető meg egymásnak, mondta Fábri, orvosbiológiai kutatás vagy nincs, vagy nem egyformán hangsúlyos minden, az ENSZ-célok némelyikéhez egyébként potenciálisan magas szinten hozzájáruló egyetemen.
A szűkített listák informatívabbak
A mindössze néhány éve elteredt, specializált, szűkített listák megjelenése Fábri szerint üdvözlendő, mert – mint azt Fábri rgy márciusi konferencián elmondta – „a globális összevetések alig hozhatnak értelmezhető eredményeket az egyetemek jelentős része számára, akár módszertanilag, akár a felhasználók oldaláról nézzük”. Érdemben ugyanis nemigen vethetők össze egymással a nagyságrendileg más anyagi lehetőségekkel rendelkező, teljesen eltérő társadalmi-gazdasági környezetben működő intézmények. Nemigen vitatható ugyanis, hogy „sem a hallgatókért való versenyben, sem a publikációs iparban, sem a kutatási források vagy ipari megrendelések elérésében nem lehet versenytársa egymásnak a Harvard és az Oxford, illetve az ELTE vagy a Debreceni Egyetem.” Mint ahogy a fejlődő országokból továbbtanulni vágyók sem igen azt mérlegelik, és pláne nem a globális rangsorok alapján, érvelt előadásában Fábri, hogy a Stanfordon vagy Pécsett tanuljanak-e tovább.
A THE-rangsor készítői egyébként nem is vizsgálták az intézményeket az ENSZ összes fenntartható fejlődési szempontja alapján. Az összesen 17 cél közül 11-et ragadtak ki, az egészségügyi jóllét, az ipari innováció, illetve a fenntartható urbanizáció mellett olyanokat, mint a klímavédelem, a társadalmi egyenlőtlenségek valamint a nemi egyenlőtlenségek elleni küzdelem, a minőségi oktatás, illetve mindezen célok elérése érdekében folytatott együttműködés.
Miközben örvendetes, hogy a legújabb THE-lista készítői igyekeztek túllépni a hagyományos – sok szempontból ráadásul nem is túl mérvadó – lajstromok szempontrendszerén, az egyetemi fenntarthatósági lista Fábri szerint egyelőre gyerekbetegségekben szenved. Ennek ellenére az ilyen listák alkalmasak lehetnek arra, hogy megtörjék a társadalmi mobilitás hiányát, amely leginkább egyébként épp a legelitebb, az fenntartható fejlődési listáról hiányzó intézményeket jellemzi.
Kapcsolódó cikkeink a Qubiten: