A hugenottákat, a jakobinusokat, mindkét világháborút és még a púpos harangozót is túlélte a világ egyik legcsodálatosabb épülete, a párizsi Notre-Dame

Április 15-én a kora esti órákban ismeretlen okokból kigyulladt a felújítás alatt álló párizsi Notre-Dame-székesegyház köré épített állványzat. A tűzoltóknak hajnalra sikerült eloltaniuk a világ egyik leghíresebb gótikus katedrálisának huszártornyát ledöntő, a két harangtorony egyikére is átterjedő tüzet. A tűzoltóság tájékoztatása szerint sikerült megmenteni a teljes pusztulástól a 850 éves gótikus épület kőből készült szerkezetét és a tornyait is.

André Finot, a katedrális szóvivője szerint a három, 12-13. századi rózsaablak és az orgona is megmenekült, a kegytárgyak egyelőre biztonságban vannak a sekrestyében lévő kincstárban. A megmenekült relikviák között van Szent Lajos király tunikája és Krisztus állítólagos töviskoronája is, amelyet a hagyomány szerint Szent (IX.) Lajos gyűjtött be a Szentföldről.  

A szakemberek szerint a legjobb esetben is évtizednyi munkával lehet helyreállítani az 1163-tól 1345-ig felépített, története során többször is a megsemmisülés közelébe került székesegyházat.  

Illusztráció: Qubit

A képrombolóktól az Ész templomáig

A Notre-Dame-ot 1163-ban kezdték el építeni, Párizs első keresztény bazilikájának helyén. A hatalmas, román stílusú Saint-Étienne székesegyházat a források szerint I. Childebert frank király alapította a 6. század harmadik évtizedében, és mindaddig liturgikus központként szolgált, amíg 1160-ban Maurice de Sully, párizs akkori érseke méltatlannak találta az épületet, és leromboltatta, hogy a helyére egy nagyobb, a városhoz méltóbb és fényűzőbb katedrálist építtessen Szűz Mária tiszteletére. 

A mai Notre-Dame alapkövét három évvel később fektették le, a gótikus katedrális építése viszont csak csak két évszázad múlva, 1345-ben fejeződött be. Az épületet támfalak nélkül tervezték meg, de az építkezés előrehaladtával egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a vékony falak nem bírják a rájuk nehezedő terhet, így a párizsi Notre-Dame az egyik első a világon a támfalakkal épített gótikus épületek között. A kéttornyos nyugati homlokzat építése a főhajó befejezése előtt  kezdődött meg 1200-ban, de a 69 méter magas, emblematikus tornyok 45 évvel később készültek el teljes pompájukban.

Az első rombolásra az 1500-as évek derekán került sor, amikor a  hugenották az Európán átsöprő protestáns képromboló mozgalomtól tüzelve a Notre-Dame szobrait és oltárait is megrongálták, de az épületszerkezetben nem esett jelentősebb  kár. 

Németalföldi templomdúlás ábrázolása 1566-bólFotó: Wikipédia

Miután XIV. és XV. Lajos uralkodása alatt a szentélyt áthelyezték, a kórus karzatát márványból újraépítették, és a 12. és 13. századi festett üvegablakok egy részét a fényviszonyok javítása végett fehér üvegre cserélték, a következő traumát a Nagy Francia Forradalom kitörése után szenvedte el a Notre-Dame. 

1793-ban a székesegyházat az Ész, nem sokkal később pedig a Legfelsőbb Lény templomának nyilvánította a jakobinus diktatúra. A székesegyházat szinte a csupasz falakig kifosztották, az utca népe pedig azt hitte, hogy a nyugati homlokzat 28 bibliai királyfigurája  az egykori francia uralkodókat ábrázolja, lefejezte a szobrokat (a fejeket egy 1977-es ásatás során találták meg végül a régészek). Egykori források szerint a forradalom még  Szűz Mária oltárszobrát is a New York-i Szabadságszoborhoz hasonló szabadságistennőre cserélte. 

A Notre Dame oltára a jakobinus diktatúra alattFotó: leemage

A forradalom utolsó szakaszában a katedrális élelmiszer- és borraktárként szolgált, az épület állapota pedig erősen leromlott.  

Bonaparte Napóleon ugyan 1801-ben rehabilitálta a Notre Dame-ot, amely újra a katolikus anyaszentegyház katedrálisa lett, ám az építészeti rekonstrukcióra még évtizedekig nem került sor.

Victor Hugo és a rekonstrukció

A közfigyelmet Victor Hugo A párizsi Notre Dame című romantikus nagyregénye hívta fel a székesegyház tarthatatlan állapotára. A polgárkirályként számon tartott I. Lajos Fülöp azonban csak 1844-ben rendelte el a katedrális helyreállítását. Innen már magyar nyelvű források is rendelkezésünkre állnak.

„A ’pecsétőr előterjesztett egy törvényjavaslatot, melly szerint 2,650,000 frank fordittatik a ’Notre Dame egyház’ kijavítására” – számolt be Kossuth Lajos Pesti Hírlapja a franciaországi követgyűlés 1845-ös május 15-i üléséről. Hogy mennyire fontos kérdésről volt szó azt jelzi, hogy június 30-án a lap arról tudósított, hogy „a Notre Dame templom’ kijavítására kívánt 2,650,000 frank 231 szóval 4 ellenében megszavaztatott”. 

A katedrális valamikor 1851 és 1870 közöttFotó: Wikipédia

A hetilapként megjelenő Építő Ipar – Építő Művészet 1879-es cikke szerint az 

„1845-ben megtartott pályázatnál (Eugéne) Viollet-le-Duc és Lassus tervét fogadták el a párisi Notre-Dame templom helyreállítására. Lassus halála után (1854) ő maga vezette a nagyszerű munkálatokat és a páratlan helyreállítással mesterművét alkotta meg és hírnevét tetézte. O ismét előteremtő a nagyszerű egyház ideál szépségét, mely mindaddig rejtve volt és melyet csak ő sejtett. Itt minden oly tökéletes Összhangban van a mű eredeti jellegével, hogy az ember sehol sem ismer rá a helyreállító munkájára és még az is, a mit újból hozzátesz, — mint pl. az új sekrestye — oly mesterien van a régihez csatolva, hogy úgy tetszik, mintha annak mindig ott kellett volna lennie. A főbejárat fölött ismét elhelyezte a kőszobrokat, melyeket a forradalom örült dühében ledobott; a homlokzaton újra helyreállította a portaliot, melyet Soufflot; XV. Lajos építésze eltávolíttatott, mert a közepén levő pillér — a processiónak útjában állott. Notre Dame a mintaszerű helyreállítás óta minden franciának büszkesége, minden párisi szeretete és gyöngédségének tárgya lőn”.

Magyarán és röviden: az Eugéne Viollet-le-Duc vezette, 1870-re befejezett építészeti rekonstrukció a lap szerint pompásan sikerült!

Világháborúk

A Notre-Dame a 20. század világégéseit mondhatni karcolásokkal vészelte át, hiszen a párizsiak mindent megtettek azért, hogy megóvják nevezetességüket. Az I. világháború idején a bombázásokra való felkészülés jegyében deszkaburkolattal védték az épület homlokzatát és ólomüveg ablakait.

A Notre Dame 1918-as légvédelmi bedeszkázásaFotó: Maurice-Louis Branger/Roger-Viollet

De a II. világháború utcai harcai sem okoztak néhány belövésénél nagyobb kárt a székesegyházban, bár a német megszállás évei alatt végig tartotta magát az a rémhír, hogy a nácik el akarják pusztítani az ólomüveg ablakokat, amelyeket ezért a 13. századi rózsaablakot is beleértve mindenestül eltávolítottak, és csak 1944 után helyezték őket vissza.

Párizs felszabadítását is megúszta a gótikus katedrálisFotó: -/AFP

A 20. század második felében komolyabb építészeti beavatkozásra már nem került sor – leszámítva, az 1991-től elkezdett, a Notre-Dame-ot a rárakódott városi kosztól megtisztító munkálatokat, amelyek csak az ezredfordulóra fejeződtek be. A tetőszerkezet és a rézszobrok rekonstrukcióval egybekötött restaurálása 2018 őszén indult, a lángra lobbanó, és a Notre Dame-ra átterjedő tüzet is okozó állványzatot is ezért állították fel.  

Tudós? Akkor ateista!

Stellan Ottosson svéd szerző magyarul frissen megjelent Darwin-életrajza érdekes, de meglehetősen egyoldalú képet ad az evolúcióelmélet atyjáról, a tudósról, apáról, angolról, ateistáról és teológusról.

Száz méter mély szénhidrogéntavakat találtak a Titánon

A Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán ősi Földre emlékeztető viszonyai, vastag légköre, szénhidrogéntengerei és tavai, szénhidrogén-esőzése, vándorló dűnéi, folyóvölgyei, érdekes szerves kémiai folyamatai és felszín alatti globális folyékony vízrétege az egyik legizgalmasabb tudományos célponttá teszik a holdat Naprendszerben.