A félmillió ember halálát okozó vegyszert is túléli egy hibrid tengeri hal
A Fundulus grandis csinos és sokoldalú hal, a Saint Johns folyótól Mexikóig mindenütt előfordul az Atlanti-óceán partvidékén – nem is védett, és önmagában nem is lenne túl érdekes, ha nem alkalmazkodott volna azokhoz a körülményekhez, amelyet az ember a forgalmas houstoni hajózási útvonalon teremtett a vízi világban.
A víz ugyanis ezen a vonalon hatvan éve erősen szennyezett, legutóbb márciusban zárták le három napra, miután kigyulladt egy tankhajó. De a környék enélkül is iszonyúan szennyezett, a kis halak pedig hatékonyan továbbítják a szennyeződést, miután több ragadozónak, főleg a pöttyös tengeri pisztrángnak és a vörös árnyékhalnak is kedvelt eledelei.
Agent Orange
A környékbeli vizek az olaj mellett DDT-vel is szennyezettek, sőt, errefelé gyártották a vietnami háborúban bevetett hírhedt növényirtó szerét, az Agent Orange-ot (a méreg csaknem félmillió ember halálát okozta, ezért csekély vigasz, hogy a német thrash metal-legenda Sodom egy albumot nevezett el róla). A tudósokat egy ideje már foglalkoztatja, hogy mégis hogyan élhet meg bármi ilyen körülmények között.
A szennyezés hatvan éve evolúciós szempontból nem sok idő, a Fundulus grandis mégis alkalmazkodott a szennyeződéshez: hibrideket hozott létre egy közeli rokona, a Fundulus heteroclitus segítségével.
Michael Tobler, a Kansas Állami Egyetem evolúcióbiológusa szerint a siker kulcsa az lehetett, hogy a partvidéken rengeteg Fundulus grandis él, így nagyobb az esélye annak, hogy előkerül egy, az adott helyzetben szerencsés genetikai mutáció – ha pedig ettől az egyed jobban ellenáll a toxinoknak, természetes, hogy ez a mutáció jobban fenn is marad.
Erős nyomás
Az ellenállóbb halak a heteroclitusokkal történő hibridizáció miatt bírják jobban a kemény körülményeket – ez pedig nem is olyan rég ment végbe, a mostani kutatások szerint mindössze 18-34 generációval ezelőtt. A Fundulus heteroclitus nem őshonos a partvidéken, valószínűleg az ember hurcolta be, de ez jó hír az őshonos fajnak – enélkül a kereszteződés nélkül ugyanis kipusztulásra lenne ítélve. Elias Oziolor, a tanulmány egyik szerzője szerint ez jól mutatja, hogy az egyes fajok erős nyomás alatt milyen gyorsasággal képesek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, de ez nem jelenti azt, hogy minden extrém szennyezettség megszüli majd a túlélő fajt.
A szennyezettség mellett a víz sótartalmának és hőmérsékletének változása is kihívást jelent a túlélés szempontjából, de az erre adott válasz csak századok vagy évezredek alatt születik meg egy faj történetében. A mostani példa Cole Matson, a kutatás egyik vezetője szerint azt mutatja, hogy ugyan nagyon ritkán, de előfordul, hogy épp a megfelelő mutáció kerül a megfelelő helyre – és így még az Agent Orange-ot is túl lehet élni.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: