Megjelent a kalauz, amiből kiderül, milyen épületek mellett megyünk el fogalmatlanul Budapesten

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Negyven év építészetéből közöl részleteket több mint háromszáz épület leírásával Kovács Dániel építészeti kritikus Art déco és modern Budapest című, frissen megjelent kötete. Az épületek között akad Bauhaus-jegyeket is magán viselő ház, van köztük szép is, kevésbé vonzó is, és van, ami már egyszer bekerült a könyvbe, de azóta elbontották, illetve felújították. 

A Bauhaus, a 20. század elejének legjelentősebb művészeti iskolája alakulásának századik évfordulóján kiadott kötet ugyanis már évekkel ezelőtt kész volt, ugyanazon koncepció alapján, mint Kovács előző, a budapesti szecessziót bemutató könyve: a könyv művészettörténeti korszakolás vagy időrendiség helyett sétánként mutatja be a több mint háromszáz épületet, így útikalauzként is megállja a helyét. 

A szerző az 1910 és 1950 között épült házakból válogatott, azért is, mert a művészettörténeti korszakolás mindenképpen bizonytalan, no meg azért is, mert – ahogy írja – Budapest tulajdonképpen 1950-re érte el a mai méretét, így ez építészeti szempontból inkább tekinthető korszakhatárnak, mint mondjuk a második világháború lezárulta. 

Klasszikus Bauhaus-beltér Budapesten, a Pozsonyi úton álló Duna-házbanFotó: Balázs Zsuzsanna

A Bauhaus-év kapcsán persze az irányzathoz köthető házak is kerültek a merítésbe, bár az, hogy van-e vagy volt-e Magyarországon Bauhaus-építészet, nem egészen egyértelmű. Becz Jenő kritikusnak ugyan egyértelműnek tűnt, amikor 1936-ban azon gúnyolódott, hogy „az a modern ház, amelynek lapos teteje van és rikító kék vagy zöld a szín, stílusa Bauhaus, berendezése csőbútor, beépített fürdőkáddal és kaktuszvirággal”, Mezei Ottó művészettörténész szerint viszont, aki 1925-ben, szinte a Bauhausszal egy időben született, itthon inkább Bauhaus-építészekről kellene beszélnünk, mintsem Bauhaus-építészetről. 

Bédekker városi sétákhoz

Ennek tudatában lehet elindulni valamelyik fejezet útvonalán – mindegyiket  összefoglaló vezeti fel, amiből kiderül, nagyjából mire számíthatunk. Az egyes házakról az építész neve mellett megtudhatjuk azt is, hogy mikor épültek, valamint azt, hogy látogathatók-e – miután az esetek többségében lakóházakról van szó, általában meg kell elégednünk a homlokzat megcsodálásával. Ha üzletről vagy efféléről van szó, közlik azt is, hogy meddig van nyitva, így előre meg lehet tervezni a sétát, bár nem biztos, hogy az eladók odáig lesznek az örömtől, ha az ember egy fényképezőgéppel rohangál a boltban, és nem vesz semmit. 

A Radnóti Miklós 21/B bejárataFotó: Google Street View

Egy sor épület funkciója persze meg is változott: van, amelyik egy cég székházából magánház lett, a bérházak általában megőrizték a funkciójukat, bár itt is érdemes egy kicsit tanulmányozni, hogy mi minden árulkodik az épület múltjáról. A Radnóti Miklós utcában például akad egy ház, amelyen Hermész egy vonatot szorongat (a házat egy áruszállító cég megrendelésére építették 1928-ban, az épület a 21/B szám alatt található). Innen nem messze, a Pozsonyi út 44-46. alatt is szobor emlékeztet az épület egykori megrendelőire: miután a ház a dallamos A magyar általános kőszénbánya RT alkalmazottainak bérháza titulusra hallgat, a virágtartó a ház előtt itt egy bányászt formáz. 

Meglepően jó turistáskodni

Amellett, hogy általában nem vagyok az útikönyvek legnagyobb barátja, mert bédekkerből, rohanva várost nézni a vakációzós Chevy Chase-filmek legrosszabb pillanatait idézi, Budapesten meglepően jó turistának lenni úgy, hogy az ember egy könyv alapján néz körbe. Meglepően sok helyszín mellett megyünk el nap mint nap – fogalmam nem volt róla például, hogy mi minden van a Rákóczi úton, igaz, az ember gyakran jobban el van foglalva azzal, hogy mibe ne lépjen bele, mint azzal, hogy mit láthat, ha felnéz. Pedig itt is van mit nézni: a Georgia bérpalota (Rákóczi út 4.) 1935-ben emelt épülete teljesen hétköznapinak tűnik a földszintről, de ha az utca másik oldaláról nézzük, az órának helyet adó hasáb a ház sarkán máris érdekesebbé teszi a képet, pláne, ha hozzávesszük, hogy eredetileg fényreklámnak készült (ezekből egyre kevesebb látható, bár mindig öröm rábukkanni egy-egy ősi darabra, még akkor is, ha már nem működik). 

Valamivel arrébb, a 12-es szám alatt a Holitscher-ház teljesen úgy néz ki, mintha véletlenül Madách téren kötöttünk volna ki - nem csoda, hiszen ezt is  Wälder Gyula tervezte, mégpedig a tér épületeivel párhuzamosan, 1936-37-ben. 

Unalmas lenne, ha nem emelkedne ki belőle az a tömbFotó: Google Street View

Az egy dolog, hogy nem tűnik fel valami útközben, de akkor jöttem rá, hogy mennyire nem nézek körül a megszokott környezetemben, amikor a könyvet lapozgatva rájöttem, hogy valahonnan ismerős az a bizonyos „két saját lépcsőházas szekció és egy mozi a dupla telken”, amelyet a tervezők „elegánsan oldottak meg” - minden nap ide szoktam járni ugyanis a szerkesztőségbe, de a fenének se jutott eszébe átmenni az utca túloldalára, és megnézni, hol is vagyok éppen (Hollán Ernő utca 7. a volt Lloyd, majd Duna, majd Lloyd, majd megint Duna, majd Odeon-Loyd, most pedig Budapest Jazz Club). Külön kultúrsokként azóta nem tudok úgy belépni a kapun, hogy ne jusson eszembe, hogy „a mozi előtere és két kijárati folyosója körbeöleli a lakóházak közlekedőmagjait".

A ház belső udvarában egykor mozi működöttFotó: Qubit

A könyv budapestieknek különösen ajánlott, de annak, aki nem itt él, szintén hasznos lehet, bár ebben az esetben természetesen kimarad a rácsodálkozás-faktor. Könnyen hordozható, egy nagyobb nadrágzsebben például elfér, úgyhogy akadálytalanul lehet vinni a sétákra. Ezekből összesen tizenkilenc található a könyvben, a legtöbb gyalogosan kényelmesen és gyorsan bejárható, a bónuszszekcióban fellelhető Lupa-sziget kivételével, ahol szintén áll még egy-két emlék természetjáró építészetkedvelők számára.

(Kovács Dániel: Art déco és modern Budapest. Fotók: Gulyás Attila. Kiadó: Kedves László, megjelent Budapesten 2019-ben)