Törvény kötelezheti a techcégeket arra, hogy elárulják az adataid értékét

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Az adatkereskedelem az egyik legnagyobb üzlet a mai világban, az erre szakosodott brókerek több milliárd dolláros üzleteket bonyolítanak le évente – és bármikor, amikor valamilyen ingyenes vagy fizetős szolgáltatást használunk, az alapáron felül ezzel is fizetünk érte, legfeljebb nem gondolunk bele. Két amerikai szenátor, a virginiai demokrata Mark Warner és a missouri republikánus Josh Hawley megelégelték, hogy nem tudjuk, mennyit fizetünk azért, amit „ingyen” kapunk, és törvényjavaslatot nyújtottak be a helyzet tisztázására.

A rendkívül kínos nevű The Designing Accounting Safeguards to Help Broaden Oversight And Regulations on Data (DASHBOARD) javaslat az adatkereskedelem szürkezónáit kívánja felszámolni. Ha elfogadják, a havi számzmillió aktív felhasználó feletti oldalaknak közölniük kell majd, hogy pontosan milyen adatokat gyűjtenek és hogyan használják fel őket, valamint arról is becsléseket kell majd közölniük, hogy mennyit érnek ezek az adatok, és összesen milyen értékben gyűjtötték őket évente. 

Te vagy az árucikk

Hawley arra hívta fel a figyelmet, hogy ha egy szolgáltatást ingyenesként reklámoznak, végső soron maga a felhasználó lesz az árucikk – az adatai alapján pedig aztán se vége, se hossza nem lesz a jól-rosszul belőtt reklámkampányoknak. A szenátor azt is nehezményezi, hogy az összegyűjtött adatokat a techcégek úgy adják-veszik, hogy a felhasználóknak sejtelmük sincs róla, hogy rég beárazták őket – ezért is lenne fontos az éves pénzügyi jelentés bevezetése.

Az adatkereskedelemre szakosodott cégeket nevezik adatbrókereknek: régi mondás, hogy a titkosszolgálatok számára nincs olyan, hogy érdektelen adat, csak olyan, aminek még nem találták meg a helyét, és ezzel így vannak a brókerek is. A mailcímek különösen kelendőek, de a krónikus betegségek is jól hoznak a konyhára, ha el kell adni a reklámokat, de az érdeklődési körök belövése is hasznos – nem mindegy, hogy temetést, orosz menyasszonyt vagy forradalmian új V-gyalut reklámoznak az embernek. Egy áltagos felhasználó adatai még egy dollárt sem érnek, de minél specializáltabb egy információ – például egy betegség számíthat ilyennek -, úgy nő az ár is. 

Virágzik a feketepiac

A Medium tavalyi gyűjtése szerint az általános adatok nem érnek sokat – legalábbis a nagybani piacon nem, de a feketekereskedelemben már rögtön más a helyzet, bár nyilván itt is a speciálisabb információkra utaznak. Egy hitelkártya adatai önmagukban nem érnek sokat, a tulajdonos mailcímével együtt viszont már 20-25 dollárt adnak érte, egy jogosítvánnyal és két másik hitelkártyával együtt pedig menüben egy százasért tud elkelni. Ehhez képest a Netflix-jelszavad alig ér valamit, mindössze három dollár környékén fizetnek érte a darkweben, de egy átlagos felhasználó adatai nagyjából háromszáz dollár körül mozognak – már ha nincs szó különösebben nagy megtakarításokról, a bankkártyaadatok ebben az esetben persze jóval többet érnek. 

Mostanra a felhasználók harmada tisztában van vele, hogy kereskednek az adataival, a legtöbben nem is bánják különösebben az anonim gyűjtéseket, a privát szférájukat viszont féltik – és különösen bosszantják őket a rosszul célzott reklámok, erre pedig paradox módon épp az alaposabb adatgyűjtés adhatna megoldást.