Minden tizedik embernek volt már halálközeli élménye, derül ki egy friss neurológiai kutatásból
87 százalékban az abnormális időérzékelés, 65 százalékban a gondolkozás kivételes felgyorsulása, 63 százalékban az extrém mértékben kiélesedett érzékek, 53 százalékban pedig a testen kívüliség jellemzi a halálközeli élményeket – számoltak dán, német és norvég neurológusok a legfrissebb kutatási eredményeikről az Európai Neurológiai Akadémia (EAN) Oslóban tartott ez évi konferenciáján.
A mennyei békesség és a lélek szárnyalása, illetve a testi bénultság ellenére érzékelt külvilág állandó motívumai a nemzetközi szakirodalomban NDE (Near-Death Experience) néven jegyzett, intenzív akusztikai és vizuális hallucinációkkal járó tünetegyüttesnek. Az európai népességre reprezentatív, 35 országban több mint ezer ember bevonásával készített vizsgálatban a halálközeli élmények intenzitását szondázó Greyson-skálát használták a kutatók.
Az 1980-as években Bruce Greyson amerikai pszichiáter által kidolgozott módszer különbséget tesz a valódi és a hamis halálközeli élmények között. A megkérdezettek 20 százaléka számolt be NDE-tünetekről, de csak 10 százalékuk járhatott valóban a halál kapujában. Az utóbbiak ugyanis legalább 7-es fokozatot értek el a Greyson-skála alapjául szolgáló tesztben.
A neurológusok ezek alapján állítják azt, hogy minden tizedik ember élt át valódi halálközeli élményt, amit meglepő módon csak 14 százalékuk tartott kellemetlennek. Több, mint felük (53 százalék) kellemes, békés és nyugalmas érzésekről számolt be a kutatóknak.
A REM és az alagút
A felgyorsított filmként lepergő életesemények és a sötét alagút végén sugárzó földöntúli fényesség mellett az NDE fiziológiai vetületeit is vizsgálták a kutatók. A kongresszuson előadott eredményeik szerint összefüggés van az alvás során fellépő akaratlan gyors szemmozgások, vagyis a REM (Rapid Eye Movement) és a halálközeli élmények között. Azt találták, hogy a szokásosnál sokkal többször fordul elő a Greyson-skála hetedik fokát elért delikvensek körében, hogy REM-alvás beékelődik az ébrenlét-alvás átmenetbe. Márpedig ilyesmi az alvásparalízis jelenségeként számon tartott kórképre jellemző, amely konyhanyelven az éber tudat-alvó test ellentétpárjával írható le, a szakirodalom pedig az ébrenlét és a REM-alvás jegyeinek keveredéseként definiálja.
Hogy a REM-fázis rendellenességei és a halálközeli élmények között ok-okozati kapcsolat volna, azt a kutatók sem állítják, ám szerintük vizsgálatukkal közelebb kerültek a spirituális jelenségek fiziológiai magyarázatához.
Korábban az alábbi cikkeinkben foglalkoztunk a témával: