Molekuláris biológusok: A növényeknek nincs tudatuk, és nincs is rá szükségük

„Noha a növényi neurobiológia kutatói azt állítják, hogy a növények az állatokéhoz hasonló tudattal, akarattal, érzelmekkel és fájdalomérzékeléssel bírnak, az erre szolgáltatott bizonyítékok meglehetősen problémásak. Azok, akik a növények tudatos viselkedését propagálják, folyamatosan aláássák az állati agy egyedi és figyelemreméltó szerkezeti, működésbeli és funkcionális komplexitását, amelynek ki kellett alakulnia, még mielőtt a tudatosság megjelenésére egyáltalán esély lehetett volna” – tiltakozik a Trends in Plant Science szaklapban tegnap megjelent véleménycikkében Lincoln Taiz amerikai molekuláris biológus német-amerikai nemzetközi kutatócsoportja.

Szerintük a növényeknek nemcsak nincs szükségük tudatra, de a nekik tulajdonított magasabb rendű kognitív képességek mögött a lélektani hadviselés keresendő, amely arra szolgálna, hogy a nyilvánosságot a bioszféra megóvására ösztönözze. Ez azonban a tudósokat két rossz lehetőség közüli választásra készteti:

  • a) megkérdőjelezhető állításokkal kell előmozdítaniuk az ökotudatosságot
  • b) az objektivitás mércéjét megtartva végignézik, amint a tájékozatlan tömeg ökológiai katasztrófát idéz elő
Tolkien antropomorfizált Ent fáinak egyik reinkarnációja a texasi Scarborough-i Reneszánsz FesztiválonFotó: Wikimedia Commons

Az intelligencia nem jelent tudatosságot

A kutatók a növények kapcsán már a neurobiológia és az intelligencia szavak ellen is kikelnek. Előbbit azért tartják kérdésesnek, mert a növényeknek nincs idegrendszerük. Ami az utóbbit illeti, elismerik, hogy a mesterséges intelligencia megjelenése óta indokolt lehet, hogy a szemlélődő intelligenciaként azonosítson bármit, ami képes a környezetéből információt fogadni, majd feldolgozni azt. Ebben az értelemben, írják a szerzők, „minden élő szervezet, idegrendszerrel, vagy anélkül, intelligensnek mondható”. 

Hozzáteszik ugyanakkor, hogy az intelligencia még nem jelent tudatosságot. A növényi fejlődésről és viselkedésről, a növények környezeti behatásokra adott válaszairól megjegyzik, hogy „a növényi neurobiológiát tagadók és a biológusok általában egyszerűen a természetes szelekció által finomhangolt genetikai információként tekintenek a sejtek belső programjaira, amely alapjaiban különbözik a tudatosságtól.” 

Az ember, aki tudományosan is feltalálta a növényi tudatot

Az elképzelés, hogy a növények gondolkodnak, képesek tanulni, és döntéseket hoznak a saját tetteikről, 2006-ban követelt magának tudományos szakterületet. Egy nemzetközi kutatócsoport akkor tette le a növényi neurobiológia alapkövét, ugyanúgy a Trends in Plant Science-ben, mint most Lincoln Taiz csoportja. Az Eric Brenner amerikai növényigenom-kutató által vezetett csoport arra vállalkozott, hogy felgöngyölíti, hogyan értelmezik a növények a környezetüket, hogyan reagálnak az onnan érkező behatásokra, és mindehhez miként használnak molekuláris, kémiai és elektromos jelzéseket. 

A növényi neurobiológia célja, hogy felfedje a növényi szervezeteken belül működő kommunikációs hálózat szerkezetét, vagyis az új diszciplína arra helyezi a fő hangsúlyt, hogy a rendszerszerű növényi kommunikáció ismert és mindeddig feltáratlan jelzőrendszerét feltérképezze.

A tanulmány szerzői szerint elavult az a 19. század óta kőbe vésett tudományos alaptétel, miszerint a növények automatizmusokra építő passzív lények. Kétségbe vonja azt is, hogy a növényi sejtek körében ne lenne működőképes az állati idegsejtek kommunikációjában alapvető fontosságú akciós potenciál. Utóbbit egyébként a növényekben az teszi nehézkessé, hogy a növények sejtfala lényegesen vastagabb, mint az állati sejteké. 

Azt is felvetik, hogy a növényi sejtek között az idegrendszeri neuronok közti kommunikációhoz hasonlóan neurotranszmitter-szerű molekulák (is) szállítják az információt. Ezek az úgynevezett auxinok, vagyis a növényi hormonok népes családjának összessége.

A növények idegrendszerét már a múlt században is kutatták

A növényi neurobiológia 21. századi megalapozásának előzményei is bőven akadtak.  A növények viselkedéséről és egymás közti kommunikációjáról az egyik legnagyobb hatású tanulmányt a Science magazinban publikálta 1983 júliusában az akkor még vegyésznek készülő Ian Thomas Baldwin ökológus és Jack Schultz amerikai biológus. A tanulmányukban arról számoltak be, hogyan bizonyították kísérletekkel, hogy a nyárfák kommunikálnak egymással. Megfigyelték, hogy a nyárfák, amikor leveleiket vagy a törzsüket megsértik, illékony fenolvegyületet termelnek. A korábban a kártevők elleni védekezés modus operandijának gondolt jelenségről kiderült, hogy nem sokkal később beindul az amúgy sértetlen szomszédos nyárfák szervezetében is. Ekkor azonosították veszélyt jelentő szignálként. 

Egyébként Baldwin és Schultz sem a semmire alapozták kísérleteiket, 1973-ban, Peter Tompkins újságíró és Christopher Bird kertész egy teljes könyvet szentelt a növények szerintük titkos életének felfejtésére A Növények titkos élete (The Secret Life of Plants) címmel. Ebben azt állították, hogy a növények nemcsak éreznek, hanem kifinomult zenei ízlésük is van és „hallják” az emberek gondolatait. A kötet nemcsak bestseller lett, de ráadásul dokumentatív írásként, nem a fikcióks művek között tartották számon. Elsősorban azért, mert a szerzők „kísérleteket” idéztek állításaik alátámasztására.

Az egyik ilyen vizsgálatot Cleve Backster ex-titkos ügynök végezte egy hazugságvizsgálóval. A műszert random rákötötte az egyik irodai dísznövénye levelére, majd elképzelte, hogy a növényt felgyújtja. Állítása szerint a növény olyan elektromos aktivistást produkált, amilyet azok az általa vizsgált emberek, akik stresszreakciót, például félelmet mutattak. Backster ezután megvizsgált néhány banán- és narancsfát, hagymaféléket és salátákat is. Végül arra a következtetésre jutott, hogy a növények visszajeleznek a közelükben lévő emberek gondolataira, sőt, azokéra, akiket jól ismernek, akár nagyobb távolságból is képesek reagálni. A titkos ügynök odáig merészkedett, hogy azt állította: a növényeket bűnözők azonosítására is lehet használni. Szerinte az egyik növény képes volt azonosítani hat gyanúsítottból azt, amelyik a növénytársát lábbal halálra tiporta. 

Akkor mégis miről beszélgetnek a növények?

A Lincoln Taiz vezette kutatócsoport mostani cikke szerint a növények efféle antropomorfizálása, amit ők romantikus biológiaként aposztrofálnak, az emberiség természetromboló tevékenysége nyomán kapott erőre és szivárgott be a mainstream tudományba is. A biodiverzitás drasztikus csökkenése, a természeti erőforrások fokozott kihasználása, a klímaváltozás okozta krízis együtt vezetett oda, hogy a növények élettanának beható vizsgálata helyett – írják – egyes kutatók filozófiai kérdések irányába tapogatóznak, és olyan elméletekkel operálnak, mint például a Földön élő növények és állatok összességének homeosztázisát hirdető Gaia-hipotézis.

Az amerikai-német kutatócsoport felsorolja azt a néhány tanulmányt is, amely szerintük mégis érdemes lehet további kutakodásra. Mimózákkal például sikerült olyan kísérletet elvégezni, ami arra enged következtetni, hogy pavlovi módszerekkel kondicionálhatók. Megjegyzik azonban, hogy a szóban forgó kísérleteket vagy nem sikerült megismételni, vagy nem használtak megfelelő kontrollcsoportokat a helyes végkövetkeztetések leszűrésére.

A szermérmes mimóza (Mimosa pudica) összehúzódásaFotó: Giphy

Ami pedig a növényi szignálok létezését illeti, arról azt írják, hogy a növények például ezek segítségével szabályozhatják a sejtfalaikon áthaladó elektromosan töltött molekulák eloszlását a szervezetükön belül, míg a távoli szignálokkal védekeznek a kártevők és más külső behatások ellen. A sejtfal elektromos ingerelhetősége azonban szerintük önmagában még nem jelenti, hogy a sejtek, pláne a különálló egyes növények kommunikációra is képesek lennének. Mint írják, egysejtű algák között is van olyan, amelynek a sejtfala képes elektromos ingereket felvenni, ettől azonban még nem kommunikálnak más sejtekkel. „Ezeket arra használják, hogy a saját vízháztartásukat szabályozzák, mint ahogy ez a funkció a magasabb rendű növények egyes sejtjeinek is sajátja. (...) Noha a viselkedés úgy tűnhet, mintha a növények a saját választásukból reagálnának egy ingerre, ezek a reakciók azonban csak az evolúció során generációkon át kiszelektálódott genetikai kód kifejeződése” – írják. 

„Tudatosság kizárólag a gerinces állatoktól, az ízeltlábúaktól, valamint a lábasfejűektől várható. (...) Annak a valószínűsége, hogy a meglehetősen egyszerű felépítésű növények, idegsejtek, valamint agy hiányában bármiféle tudatosságra lennének képesek, nulla.” 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: